Sorozatajánló: Mindenki bolondnak nézte a részeg nőt, aki azt állította, látott egy gyilkosságot, de végül neki lett igaza
A Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban. Nem elírás, ez a címe a Kristen Bell főszereplésével készült új sikersorozatnak a Netflixen. Annak ellenére, hogy egy igen szórakoztató paródia némi krimivel meghintve, valójában egy fontos tanulságot is rejteget. Vagy csak „képzelődöm”, mint a főhős?
Ezeket láttad már?
Így még tragikus sorsú alkoholistát nem parodizáltak ki
A lány a vonaton, a Nő az ablakban, A Hátsó ablak, csakhogy néhány ismertebb krimit említsek, amiben megjelenik a leskelődés, a valóság torzulása és a mentális problémák. Ebből kiindulva nyilvánvaló, hogy a Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal igazából nem más, mint egy paródia, méghozzá igen szórakoztató, bár már a látványtól lerészegedik a néző. 30 perc alatt annyi borosüveget nyit ki Kristen Bell, és tölti csurig a poharat, hogy az ember megszomjazik az első rész végére vagy megundorodik a bortól.
Szóval, adott a főhősnő, a nem túl megbízható narrátor, az elvált, otthonülő, alkoholista és gyógyszerfüggő Anna Fox. Jogosan gondoljuk, hogy baj van vele, hiszen ki képes elfelejteni azt, hogy ne nyúljon be kesztyű nélkül a forró sütőbe? Ez még hagyján, de hogy eshet ki valakinek a fejéből az, hogy meghalt a gyereke? Már ennél a pontnál kifordul az ember szájából a popcorn, miközben azon tűnődik: „Mi ez a sz*r?!”
Egy ilyen teljesen átlagos napon Anna megint benyakal egy hektoliternyi vörös bort és megkajál három tonna gyógyszert. Aztán szokásához híven beköltözik a nappaliba, és onnan kukkolja az utca eseményeit. Ámde egy estén szemtanúja lesz annak, ahogy megölik az újdonsült szomszédjának a barátnőjét, Lisát. Azonnal hívja a rendőrséget, de annyira be van állva, hogy a saját címét mondja be. Addig is elindul a szomszédja segítségére, ám mit ad isten, elered az eső, márpedig neki omrofóbiája van. Annyira retteg az esőtől, ha már néhány csepp éri, elterül, mint úriember kabátja a tócsán a hölgyek lába előtt. Aztán persze megérkezik a rendőrség és a következőképpen fest a helyzet: egy részeg és begyógyszerezett nő bejelentett egy gyilkosságot, ami meg sem történt. Több sem kell Annának és magánnyomozásba kezd…
Az érem másik oldalával senki sem törődik?
Hosszasan lehetne elemezni – és mindenki elemezte is – ezt az üdítő újítást, hogy nem egy szokványos pszichothriller, hanem annak kiparodizált változata. Úgy karikaturizálják a főbb eseményeket, és figurázzák ki a tipikus krimi-karaktereket meg az egész nyomozást, hogy közben végig sikerül fenntartani a feszültséget és a kíváncsiságot. Olyan sokkoló fordulatokkal érnek véget a részek, hogy az ember – vagy csak én – tényleg azt kérdezi minden egyes rész végénél, hogy „Mi ez a sz*r?” Mert az ember érzi: egy igazi pihent agyú volt, aki ezt az egészet kitalálta, és annyira jó, hogy muszáj elindítani a következő részt.
Én azért eltöprengtem az alkoholista nő sztoriján, mivel az egész helyzetnek életszerű szaga van. Van egy nő, aki „vidd a gyereket munkába” napon rávette az FBI-nál dolgozó pszichiáter férjét, hogy vigye el a gyerekét a munkába majd szerencsétlen körülmények között végzett az egyik rab a kislánnyal. Ez pedig ráment a házasságukra és elváltak. A nő magára maradt és az egyedüli vigaszt az alkohol jelenti számára meg a gyógyszerek. De bolondnak nézik, mikor meghallják: furcsa zajokat hall az otthonában. Mi más lehetne az oka, minthogy egy öreg házban lakik? Az pedig, hogy egy gyilkosság szemtanúja volt, nyomozni kezd és nyomokat is talál, még inkább elmeháborodottabbá teszi a környezete szemében, amely nemcsak azt mantrázza, hogy zakkant, hanem azt is: ideje lenne már továbblépnie, hiszen „mindenkivel történnek rossz dolgok”. Inkább lépten-nyomon kipletykálják és az empátia vagy a türelem hiánya azt mondatja velük: oké, meghalt a gyereke, elváltak, de ne sajnáltassa már magát.
Talán nem kellene olyan könnyen leírni a megtört embereket
Rengeteg olyan nő – és persze férfi – van, mint Anna. A világ tele van sebzett szívű, magányos, tragédia következtében megtört lélekkel, akik nem tudják – vagy nem is akarják – megfelelően kezelni. A gyász és az ital, meg a gyógyszerek rabjai lesznek, ami persze sajnálatos. Kétségkívül ez a könnyebb út. Mégis ki ne kérne ilyen esetben az azonnali fájdalomcsillapításból? Sokan hiszik azt: mikor elindulnak a lejtőn lefelé, még képesek leállni. Csak napi egy pohár. Csak napi két szem tabletta, amíg jobb nem lesz. Szó nincs arról, hogy minden tettük igazolható és léteznek abszolút természetes, elfogadható okok, ami miatt valaki alkoholista vagy akár drogfüggő lesz, hiszen minden az akaraton múlik. Van-e elég akarata, lelki ereje az embernek, hogy nemet mondjon?
De attól még, hogy valaki nyakig benne van a borgőzős barlangban, nem kellene teljesen leírni és elkönyvelni: a bolond alkesz szomszéd, aki képzelődik (főleg, ha nem ismerjük, elvégre gyakran esünk abba a hibába, hogy első ránézésre ítélünk). Biztos csak képzeli, hogy járkálnak a házában, csak képzeli a gyilkosságot, amit látott. Igen, az ital meg a narkotikum együtt látomásokat idézhetnek elő, a sorozatban is elmondja a terapeuta. Érdemes lenne fontolóra venni, hogy 10-ből 1 talán nem csak beflashelte azt, amit látott. Tudniillik, néha az alkoholistának is lehet igaza.
Ám ez a jó a sorozatban, hogy egészen a végéig, de még az utolsó képkocában is gyanút ébreszt a nézőben: vajon az egészet csak képzelte? Vagy tényleg minden megtörtént és végig neki volt igaza?
Szerző: Wadolowski-Balogh Orsolya
