Bizonytalan élethelyzetekben ezekkel a lépésekkel lehet újra önbizalmad
A Minden, mindenhol, mindenkor tarolt az idei Oscar-gálán. A legtöbben egyet is értenek azzal, hogy Michelle Yeoh nagyon megérdemelte a győzelmet, és azzal is, hogy ez a film meglehetősen furcsa.
Ezeket láttad már?
Ritka az, hogy egy abszurd sci-fi-vígjáték-dráma ekkora siker legyen, és felvet egy csomó kérdést is a Minden, mindenhol, mindenkor alapgondolata. Vajon tényleg létezhetnek párhuzamos dimenziók vagy multiverzumok?
A mosodás kalandjai a multiverzumban
A Minden, mindenhol, mindenkor sztorijában Yeoh alakítja a mosoda tulajdonosát, aki képes arra, hogy az univerzumok között ugráljon, amelyben különböző életeket él. Az egyikben ünnepelt sztár és kung fu mester, a másikban egy kő, a harmadikban furcsa virsliujjai vannak. A filmben feltűnnek fizikai elméletek, de azért azzal valószínűleg nem árulunk el túl nagy titkot, hogy nincs túl sok köze a tudományhoz. Viszont a multiverzum gondolta valós tudományos vitákat generál a fizikusok között, ami egyszerre lavíroz a fizika és a filozófia határán.
Egyáltalán mi az a multiverzum?
Már ez egy nehezen megfogható dolog, és gyakran költői kérdésként szoktak rá gondolni. A hivatalos definíció szerint a világmindenség egésze, a fizikai világ teljessége, a tér és az idő világa, de szokták úgy is definiálni, hogy az összes látható fény, amely 13,8 milliárd évvel ezelőttig, az Ősrobbanásig nyúlik vissza. Hogy az egyetlen-e? Az nem biztos, az is lehet, hogy egyike a sok-sok milliárd lehetséges univerzumnak. A multiverzum a kvantummechanika egy izgalmas, de sokat vitatott tézise, a sok világ értelmezéséhez kapcsolódik. A lényege az, hogy minden eseménynek több kimenetele is lehet, például a vajaskenyér leeshet a vajas felével, de a nem vajas felével is. A valóság széttöredezik és elágazik, azaz a vajas kenyér az egyik világban a vajas oldalára esik, a másik világban nem.
Brendan Fraser könnyeivel küszködve vette át az Oscar-díjat, a Minden, mindenhol, mindenkor megérdemelten verte rommá a mezőnyt
Ha ennél is egyszerűbben kellene elmondani, akkor a multiverzum a végtelen lehetőségek hazája, több párhuzamos univerzum egymással szinkronban pörög, némelyikben pedig önmagunk erősebb és jobb verziói vagyunk. Rengeteg film épít erre, néhány egészen nagy sikerrel, mint például a Marvel-univerzumban játszódó filmek, de a Vissza a Jövőbe is erre az alapgondolatra épít. A Marvel pedig már csak azért is jó téma, mert például a Hangyaember című filmhez valójában fizikusok segítségét kérték, hogy a fantázia mellett a fizika is beleszóljon abba, mire lehet képes a főhős, azon túl, hogy összezsugorodik.
Filozófia vagy fizika?
A multiverzum kérdéskörével sokáig a filozófia, nem pedig a fizika foglalkozott, ami a vajaskenyeres példából kiindulva nem csoda. Az sem, hogy a végtelen lehetőségek megihlették az írókat. 1957-ben Hugh Everett volt az a fizikus, aki elsőként felvette fizikai síkon a multiverzum vagy sokvilág értelmezést, az akadémiai világ pedig nagyon sokat nevetett rajta emiatt. Nem lehet mérni, sem tesztelni a multiverzum elméletét, ha pedig eleve el sem érhetjük és nem bizonyosodhatunk meg a létezéséről, akkor felmerül a kérdés, mi értelme van ezen gondolkozni? De a fizika nem feltétlenül így működik. Eleve arra is nagyon kicsi volt az esély, hogy kialakul a mi univerzumunk pont olyan feltételekkel, ami kedvez az életnek, mégis megtörtént. Ha ragaszkodunk ahhoz, hogy csak ez az egy univerzum van, akkor tulajdonképpen a kialakulása már-már statisztikai hiba, de egy multiverzum, amelyben mi egyek vagyunk a több milliárd univerzum közül, valószínűbbé teszi az alapvetően valószínűtlen kialakulását a mi univerzumunknak. Fontos látni azt is, hogy ez nem egy elmélet, hanem különféle elméletek következménye.
Több elmélet is arra mutat, hogy a multiverzum létezik
A táguló világegyetem elmélete szerint az ősrobbanás után kozmikus infláció vagy felfúvódás következett, ami számos fizikus szerint magyarázza a világegyetem izotróp jellegét, és azt is állítják, hogy úgy kell elképzelni, hogy a galaxisok közötti tér tágul. A húrelmélet szintén előrevetíti a multiverzum létezését. A témát persze kissé nehéz körüljárni, és senki nem tudja minden kétséget kizáróan bizonyítani a multiverzumok létezését vagy nem létezését, azaz tudományos konszenzus nincs, csak olyan elfogadott elméletek, amelyek arra következtetnek, hogy a multiverzum lehetősége nem teljesen hülyeség.
A készítők konzultáltak szakértőkkel
Daniel Scheinert és Daniel Kwan, a Minden, mindenhol, mindenkor készítői azt mondták a The New York Timesnak, hogy mind a kvantummechanika sokvilágra kiterjedő értelmezése, mind a kozmikus buborék-univerzumok ötlete ihlette őket. Fizikusok viszont úgy gondolják, hogy bár a film nagyon szórakoztató, maximum csak ihlette a tudomány, mintsem jól értelmezhető, tudományon alapuló meglátások lennének benne. A szakértők szerint nem szabad az Oscar-nyertes filmet fizikai dolgozatként értelmezni, inkább akkor már vissza lehet csatolni a multiverzumok filozófiai kérdésköréhez.
Akkor nem ugrálhatunk át másik univerzumba, ahol sztárok vagyunk?
A rövid válasz az, hogy nem, és ez a közeljövőben sem fog változni. Jelenleg még csak elmélet sincs arra, hogy a különböző univerzumok átjárhatóak lennének. Amit viszont tehetünk, hogy egy kicsit elgondolkozunk egzisztenciális kérdéseken, elismerjük, hogy nem tudhatunk mindent, és végül, de nem utolsó sorban, szórakozhatunk egy jót a filmen, és elgondolkozhatunk azon is, hogy onnan, hogy lapos-e a Föld, mára már meddig tágította a tudomány az emberek látókörét.
