Pálmai Anna: „Sokszor hiányzott az anyám, de felnőtt fejjel már elnézőbb vagyok vele”
Pálmai Anna könnyedén bújik bárki bőrébe: ha kell, hétfőn koszos csatornatöltelék, de kedden már kosztümös díva. Állítása szerint még a legfurcsább szerepekben is megtalálja önmagát.
Ezeket láttad már?
Szirtes Ági színésznő és Pálmai Zoltán zenész lánya, Pálmai Anna továbbvitte a családi örökséget, és a színpadot választotta – de közben nem feledkezik meg barátairól, az egészséges életmódról és a szórakozásról sem. A színésznővel a GLAMOUR magazin 2020. decemberi számában beszélgettünk.
Egy korábbi interjúdban azt mondtad a szüleid kapcsán, hogy ti „három erős ego” vagytok. A családi élet a ti esetetekben aligha különválasztható a munkától és a karriertől. Előnynek vagy hátránynak érzed ezt a hasonlóságot?
Én abba születtem bele, hogy a színház mindenekfelett állt. Ezt nem pozitív vagy negatív előjellel mondom, ez tény. Anyám hatalmas sikereket élt meg éppen, beutazták az egész világot, állva tapsolt nekik Londontól Párizson át Dél-Amerikáig az összes neves színház nézőtere. Embert próbáló idők lehettek ezek, mert összeegyeztetni a dübörgő szakmai sikereket egy pici gyerekkel pokoli nehéz. Állandó zsonglőrködés az idővel, présben a kötelességeid és a vágyaid között. Persze, nekem is nehéz volt, sokszor hiányzott az anyám, de felnőtt fejjel már sokkal elnézőbb, megértőbb, megbocsájtóbb vagyok vele, mint amilyen gyerekként lehettem, éhezve a figyelmére és a szeretetére. Mára a saját bőrömön tapasztalom, milyen keserves kialvatlanul, tele teendőkkel és intéznivalókkal lelkiismeretesen helytállni mindenben nap mint nap, pedig még nincs is gyerekem. Le a kalappal mindenki előtt, aki megtalálja az egyensúlyt a rohanásban. Végezetül a lényeg: anyám nagyon jó barátom, felnézek rá és elfogultan szeretem úgy is, hogy sokszor az őrületbe kerget. Egy vasárnapi séta alatt éppúgy érintjük a “vajon mi lesz a halál után?” témakört, mint a “mitől olyan jó a paprikáskrumplid?”-at. Sokat röhögünk, nagyon szeretem megnevettetni.
Mik azok az értékek, amiket édesanyádtól hozol? Miben hasonlítotok és miben különböztök?
Mindig ápolt, tiszta és csinos. Rengeteget olvas. Toronyban állnak otthon nála az elolvasandó könyvek. Kozmetikushoz jár, tornázni megy, rendszeresen szűrik mindenféle betegségmegelőző vizsgálatokkal. Ezért nagyon hálás vagyok neki! Megtanította, hogy egy nő mindig figyeljen magára. Ezalatt persze nem azt értem, hogy anyámat mindig csak nagyestélyiben láttam, nagyon kényelmes, lustálkodó ember ő, de fontos tulajdonsága, hogy gyorsan gatyába rázza magát, ha arról van szó. Hatékonyan megcsinálja, amit akar, legyen az egy szortírozós nagytakarítás otthon, vagy a saját testi kondíciójának felturbózása. Ezeket mind szépen átvettem, de a lelki alkatomban nagyon különbözöm tőle. Lassabb, nyugodtabb, csendesebb vagyok, míg ő tüzes, sokszor hirtelen. Nem gondolom, hogy sótlan lennék, egyszerűen csak aktívabb a belső világom, mint amennyit kommunikálok belőle.
Bár tisztában voltál vele, milyen nehéz pályát választottál, azt mondtad, csak színészként lehetsz boldog igazán. Mik azok a dolgok, amik ellensúlyozzák a nehézségeket?
Amikor érzem, hogy hatással vagyok, az a legnagyobb hatalom, a legnagyobb jutalom. Érzem, hogy a közönség nem vesz levegőt, mert én sem. Amikor sírnak vagy nevetnek és érzem, hogy ezt most én csinálom. Ez a pillanat az én kezemben van. Olyankor azt érzem, mindent megér, hogy itt állhatok.
Milyen karaktert játszol legszívesebben? Mitől válik egy szerep vonzóvá?
Nekem egy koszos, csatornatöltelék utcasöpredéke épp annyira nagy szerepálmom, mint egy csillogó kosztümös díva-dáma. A kaukázusi krétakör Gruse-ja a nagybetűs Jó Ember. Hatalmas feladat ez a szerep, és minden alkalommal a Csomolungmára mászom fel lélekben, mikor ezt játsszuk. Felnyitom a mellkasomat és hagyom, hogy a néző lássa a lüktető szívemet. Ez a célom minden este. De van olyan szerepem is, aki kegyetlen, törtető alak, semmi nem okoz neki álmatlan éjszakát, megy és elvesz bármit, amiről azt gondolja, jár neki. Körülötte belehal mindenki abba, hogy ő milyen, de ez egyáltalán nem hatja meg. Sőt. Engem a szélsőségek közötti lelki utak izgatnak, hiszem, hogy minden, amit játszom, én vagyok: a fekete éppúgy, mint a fehér. Hogy bele kell tudni állni a legkevésbé szerethető szerepbe is, még ha nehéz is felvállalni olykor a gyengeségeimet, a vacakságaimat vagy a satnya emberi minőségeimet.
Egyaránt megvan benned a nagyon vidám, „bohóckodó” nő, és a szorongó, magányra vágyó lány. Egyszer említetted, hogy beépíted ezeket a munkádba. Hogy készülsz fel egy szerepre? Terápiás jelleggel bír számodra a színészet?
Persze, ha olyan a szerep, akkor abszolút, arról nem is beszélve, hogy ha a partnerem is sebezhetővé teszi magát, akkor én sem akarok hazudni. Nagyon ösztönösen működöm, hagyom, hogy vigyen egy helyzet, egy érzés, egy szerep. Nincs se tervem, se munkamódszerem, se trükköm, se tippem. Minden átfolyik rajtam, ami nekem való, de volt, van és biztos lesz is olyan szerep, ami teljesen semleges számomra. Ami iránt közömbös maradok, vagy ráunok. Szóval hatalmasat hazudnék, ha azt mondanám, hogy én minden este meghalok a színpadon, hiszen nem mindegyik előadás és szerep alkalmas erre.
Hogy kerülsz vissza a „valóságba” igazán nehéz szerepek után?
A jó beszélgetések töltenek fel. Ilyenkor ott szoktunk maradni előadás után a többiekkel, kérünk egy üveg bort és dumálunk. Akkor is jó, ha épp csak csöndben merengünk, vagy sírva röhögünk a hülyeségeken. A lényeg, hogy együtt maradunk. Egyedül nagyon nyomorultan érezném magam egy ilyen este után. Végül, de nem utolsó sorban a szerelmem is segít azzal, ahogyan hozzám áll. Nagyon jól érez engem, és ha arra van szükségem, magamra hagy, ha arra, akkor pedig felnyalábol. Csodás humorú, józan pasi, aki nem fojt meg, de nem is távolodik el tőlem elviselhetetlenül messzire, bárhogy is hullámozzon az élet.
Mi az a bakancslistás szerep, amit egyszer mindenképp szeretnél eljátszani?
Mirandolinát szívesen játszanék, vagy Julikát a Liliomban. Aztán Sally Bowles... de tudod, vigyázz, hogy mit kívánsz, mert megkapod! A többit nem mondom meg, hátha tényleg eljátszom még egyszer!
Fontos az életedben az egészséges életmód és a sport. Mi az a mozgásforma és diéta, ami igazán bevált neked?
Mióta az eszemet tudom, viszem ezt a keresztet, ami a fogyásügyet illeti. Mindig sportoltam, de 30 felett a kaján múlik majdnem minden, meg a minőségi alváson, ami nekem sajnos a hajnali kelések, forgatások miatt sokszor nagyon megkurtul. A Tomán-életmódprogram szépen rendszerezte az életemet, Szabinának rengeteget köszönhetek, illetve a személyi edzőm, Baráth Georgina saját testsúlyos edzésterve is nagyon nagy változást hozott. Mindkettőjüket boldogan, szívből ajánlom, a saját jó tapasztalataim okán!
„Örököljük a generációs félelmeket, amik megmutatkoznak az arcon” - beszélgetés dr. Dalmy Julianna arc- és testelemzővel