„A leglehetetlenebb helyzetben talál ránk a szerelem” - Interjú Rujder Viviennel, az Átjáróház színésznőjével
December elején debütált minden idők egyik legkülönlegesebb magyar romantikus-misztikus filmje, az Átjáróház. A film egyik főszereplőjével, Rujder Viviennel beszélgettünk. Kezdd az évet ezzel a filmmel, irány a mozi!
Ezeket láttad már?
Az Átjáróház készítői egy látványos fantasy világába kalauzolják a nézőt, ahol természetesen a romantikának és a szerelemnek is fontos szerepe van. Rujder Vivien és Bárnai Péter alakítása, csodálatos jelmezek és a szerelem legyőzhetetlen ereje teszi emlékezetessé ezt a remek alkotást.
Hogy talált meg a szerep?
Három évvel ezelőtt elmentem egy castingra, sorsszerűen alakult minden, azonnal kiválasztottak a szerepre. A covid-járvány miatt később tudtuk csak elkezdeni a forgatásokat, így a bemutató is idén év végére tolódott, nagy kihívás volt mindenkinek ez az időszak. A járvány alatt el kellett fogadni, hogy minden megváltozott, és már semmi sem lesz olyan, mint régen volt.
Könnyen elfogadtad az új helyzetet?
Viszonylag könnyen alkalmazkodok az új helyzetekhez, de nem volt egyszerű lelkileg feldolgozni, hogy közel három hónapig nem volt munkám, az elején nehéz volt visszatérni a színpadra és a film forgatására. Folyamatosan ott kavargott bennem, mennyire tudom majd hozni az elvárt teljesítményt, és mennyire veszik észre ezeket a dilemmáimat a nézők. Szerencsére könnyen visszarázódtam, az első alkalmak után hamar bemelegedettem, elmúlt minden kétségem.
Nem egy szokványos romantikus történetről van szó, neked mi volt az első gondolatod, miután elolvastad a forgatókönyvet?
Miután kézbe vehettem, azonnal beszippantott a történet, nem tudtam letenni, amíg nem olvashattam el a teljes történetet. Biztos voltam benne, hogy ebből a sztoriból csak valami jó sülhet ki. A filmben alakított karakteremet is hamar megkedveltem, a Bárdosi Ibolya által tervezett jelmezek pedig csak fokozták ezt az érzést. Veres Attila írta a forgatókönyvet, eredetileg horrorsztorinak indult, majd végül addig csiszolták, hogy ebben a romantikus, közönségbarátabb verzióban nyerte el a végső formáját. Sokáig forgattuk az Átjáróházat, így elhúzódott az utómunka, alig vártam, hogy végre a közönség is láthassa a filmet.
Milyen volt a közös munka a kollégákkal?
A forgatások alatt hamar egy hullámhosszra kerültem a stáb tagokkal és a színészkollégákkal, imádtam velük dolgozni. A filmbéli szerelmemet alakító Bárnai Péter rendkívül humoros, intelligens, mindig jókat beszélgettünk, remekül kiegészítettük egymást. Korábban nem volt még szerencsénk együtt dolgozni, valamiért elkerültük egymást a Katona József Színházban.
Madarász Isti, a film rendezője úgy jellemezte a filmet, hogy ez a történet olyan szerelemről szól, ami nem ismer lehetetlent.
Egy igazi szerelmi történet, néha nem is gondolnánk, hogy a legváratlanabb és a leglehetetlenebb helyzetben talál ránk a szerelem.
Hogyan fogadta a közönség a filmet?
Nem számítottam rá, hogy ennyi pozitív visszajelzést kapok majd a bemutató után. Nagyon sokan írnak, hogy elmentek és megnézték a moziban, és ez őszintén jól esik.
Tudtál pihenni az ünnepek alatt?
A két ünnep között is folyamatosan voltak előadásaim, de sikerült úgy alakítani, hogy két teljes napra el tudjak menni a szüleimhez pihenni. Most épp szünetel a forgatása a Hunyadi című produkciónak, amiben Szilágyi Erzsébetet alakítom. Januárban folytatjuk a közös munkát, illetve a Katona József Színház előadásaiban is találkozhat majd velem a közönség.
Mennyire hiszel az újévi fogadalmakban?
Nem év elejében és év végében gondolkodom az elhatározásaimmal kapcsolatban. Inkább ciklusokban és a munkafolyamatokat elindulásában és lezárásában hiszek, ehhez próbálom alakítani a terveimet. Van viszont egy fix és bevált szokásom, amiből nem engedek. Minden új év első napját korán keléssel és egy nagy sétával kezdem.
Miért ajánlod a filmet azoknak, akik most hallanak róla először?
Egy nem mindennapi történet, ami tele van meglepő, ugyanakkor humoros fordulatokkal. Kötetlen szórakozás, remek kikapcsolódási lehetőség mindenkinek. A film szálai pedig olyannyira beszippantanak, hogy észre sem vesszük, épp mi zajlik körülöttünk, segít feldobni és elfeledtetni a körülöttünk lévő feladatokat, a hétköznapok kihívásait.
