„A női hang ma erősebb, mint valaha” – inspiráló Szeparé beszélgetés Maróy Krisztinával és Ónody-Molnár Dórával
Miért fontos ma is a női hangoknak teret adni, és mit tanulhatunk egymástól, ha őszintén beszélünk a karrierről, a változásról és az önazonosságról? Egy különleges este ígér inspiráló pillanatokat mindazoknak, akik hisznek a párbeszéd erejében. A Szeparé est következő vendége Maróy Krisztina, a GLAMOUR főszerkesztője, akivel az újságíró, író és podcaster, Ónody-Molnár Dóra beszélget.
Ezeket láttad már?
A Szeparé beszélgetések következő estjén, október 14-én 19 órától a Margaux kávéházban a budapesti Margit körúton Maróy Krisztina, a GLAMOUR főszerkesztője és Ónody-Molnár Dóra újságíró ülnek le egy őszinte, mély beszélgetésre. Szó lesz karrierről, női sorsokról, médiáról és arról, hogyan maradhat hiteles valaki több évtizedes szakmai pálya után is. Egy olyan esti program vár, ahol inspiráló történetek és emberi pillanatok várják a hallgatóságot.
A divattól az önazonosságig – egy generáció nőtt fel a Glamour-ral
A rendszerváltáskor kamasz voltam, és mint minden lányt, nagyon érdekelt a divat. Pedig abban az időben nemigen lehetett minőségi divatújsághoz hozzáférni, leginkább a nyugatra szakadt magyar rokonok hoztak néha Marie Claire-t vagy Elle-t. Aztán egyszer csak megjelentek az úgynevezett tinimagazinok, a Bravo, Popcorn, és a 100xSZÉP magazin, amelynek megjelenését hónapról hónapra vártam. Ez a német Mädchen magyar kiadása volt, imádtam a kezembe venni, mert jó minőségű papírra nyomták, igényes divat- és szépségösszeállítást tartalmazott, továbbá a szexualitásról és a lelki gondokról is lehetett olvasni benne. A nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején sokkal frissebb szellemiséget jelenített meg, mint a késő szocializmusban az ifjúsági lapok.
A rendszerváltás aztán óriási erővel robbant aztán be az életünkbe, nyíltak a piacok, a polcokat elöntötték az áruk. Sorra jöttek Magyarországra a nagy nyugati lapkiadók. Sokáig a Cosmopolitan-en és a Joy magazinon kívül nem igazán készült más lap a fiatal, divatfüggő nők számára, mint amilyen én is voltam. Viszont már széles választékban lehetett angol nyelvű lapokat is vásárolni, ezért azt a luxust engedtem meg magamnak, hogy évszak váltásoknál megvettem a brit és az amerikai Vogue-ot. Ezért nekem tényleg mérföldkőnek tűnt, amikor 2004 októberében, Charlize Theronnal a címlapon megjelent a Glamour. Hiánypótló volt, mert kifejezetten stílusmagazin nem volt a piacon.
Szeretnék egy személyes példát megosztani veletek: Nekem ebben az évben született meg az első gyerekem, a Glamour októberi megjelenésekor éppen féléves volt. Ez az az időszak, amikor az ember kezd felépülni a gyerekágyas időszakból, elkezdi szemlélni a változásokat magán, és érzékeli, hogy az anyasággal átlépett a fiatal lány korszakából az érett nő korszakába. Ez lelkileg nem egyszerű folyamat.
Nekem például a Glamour sokat segített ezt az változást átvészelni. Hónapról-hónapra, évről-évre visszaadta azt az érzést, hogy ugyan múlnak az évek, de lélekben még mindig a húszas éveimben járó divatszerető csaj vagyok.
A Glamour olyan volt nekem, mint egyfajta dacolás: nem, nem leszek igénytelen, lepukkant anya, aki elfelejt öltözködni és sminkelni. Megmondom őszintén, azt is szeretettem a korai glamouros időszakban, hogy nem agyalta túl a világot, tényleg az volt, amit ígért: divat és stílusmagazin. Ha politikára, közéleti témára vágytam, sok olvasni valóhoz jutottam az akkor még gazdag kínálattal rendelkező napi-, heti- és havi lapok piacon. Szerettem, hogy a Glamour nem akarja megváltani a világot. Nőcis újságként adta el magát, és szerethető volt benne az is, hogy nem milliomos csemetéknek szóltak a divattippek.
Aztán teltek múltak az évek, a Glamour megmaradt az életemben, minden hónapban megvettem.
Az előfizetés szóba sem jöhetett, mert én, aki írott sajtósként kezdtem el dolgozni 2006-ban, az akkori legnagyobb politikai napilapnál, a kedvenc szeánszaim egyike volt az újságvásárlás az újságosnál. Csütörtökön Magyar Narancs, pénteken Élet és Irodalom, ezek mellé pedig havonta egyszer Glamour.
Ott talált rá a szerelemre, ahol legkevésbé várta: Pakai Erzsébet Albániában kezdett új életet – ezt az országot neked is látnod kell!
Annyira fogyasztóként forgattam a Glamour-t, hogy már jócskán a 2010-es évek közepén jártunk, amikor elkezdtem szakmai szemmel olvasni a lapot. Feltűnt ugyanis, hogy a főszerkesztő személye, aki a lap elején beköszön ugyanaz maradt. Maróy Krisztina úgy kísérte a mindennapjaimat 2004-től, hogy ő ugyan nem tudott róla, de az életem jó és rossz hullámaiban kicsit velem volt, az általa vezetett újsággal ugyanis mindig örömet adott. Érdekes, csak érettebb fejjel vettem észre, hogy a Glamour időközben sokkal több lett egy egyszerű stílusmagazinnál. Közben változtak az olvasói szokások, egyre fontosabbá vált az online tartalom a Glamour életében is.
A piacról pedig potyogtak ki a konkurens nyomtatott lapok, sokan feladták a küzdelmet. De a Glamour állta a versenyt, a főszerkesztő nem tétlenkedett, újított, fejlesztett, átalakított, új termékekkel rukkolt elő, és ma is stabilan tartja a szerkesztőség kormányát ezen az eléggé viharos tengeren, amit magyar médiának hívunk.
Maróy Krisztina találta ki a Glamour-napokat, és a nevéhez köthető a GLAMOUR Women of the Year díj hazai megrendezése, amelyhez küldetést is kijelölt: az elismeréssel rá akarja irányítani a figyelmet az élet különböző területein tevékenykedő nőkre, és rajtuk keresztül a nők társadalmi helyzetére. Ezt a rendezvényt minden évben nagy várakozás előzi meg. Nem túlzás azt állítani, hogy a celebvilágban, és azon is túl, az év egyik különleges napjaként tartják már számon. Krisztina nem olyan, ahogy az ilyen nagy presztizsű lapok főszerkesztőt elképzeljük. Sehogy sem hasonlít Az ördög Pradát visel című filmből megismert karakterhez, a Vogue főszerkesztőjéhez, akit Meryl Streep alakított. De visszakanyarodva a tartalomhoz: ahogy teltek az évek, a Glamour egyre komolyabb, megosztóbb témákat kezdett el feszegetni.
Felsorolni is nehéz lenne, mennyi mindennel foglalkozik a lap: a nők munkapiaci esélyegyenlőtlenségével, ageizmussal, reprodukciós jogainkkal, az online zaklatással, a metoo mozgalom hatásaival, szexuális identitáskereséssel, a klímaváltozás kihívásaival, a mesterséges intelligencia világot átformáló erejével.
És ezekhez a témákhoz nagyszerű szerzőket talál meg a főszerkesztő. A teljesség igénye nélkül itt ír Karafiáth Orsolya, Puskás Panni, át Antoni Rita.
Jakupcsek Gabriellával a címlapon megjelent a GLAMOUR BOOK őszi száma, főszerepben a hosszú élet titkával
Őszinte beszélgetés női szerepekről és döntésekről
Ez a magazin talán mégis csak meg akarja váltani a világot? – tettem fel magamnak a kérdést, és akkor azon kaptam magam, hogy szeretném minderről megkérdezni Maróy Krisztinát. Hogyan lehet egy ennyire változó piacon stabilan felszínen tartani a lapot?
Mennyire kockázatos, ha egy glossy magazin egy politikailag megosztott országban politikailag megosztó témákat vállal fel? Hogyan lehet egy szerkesztőséget összetartani?
Hogyan lehet mindig frissnek maradni? Hogyan lehet több generációhoz egyszerre szólni? Hogyan látszódik a főszerkesztői székből a nők helyzetének változása az elmúlt 21 évben?
Mit tud a helyzet javításához hozzátenni egy glossy lap, illetve egy női portál? Hogyan látja a legfiatalabb, Glamour-tartalmakat fogyasztó generációkat, miként lehet nekik újságot írni? Mennyire volt nehéz teher a főszerkesztőség első éveiben, hogy egy ilyen nagy presztizsű, 1939-ben, New Yorkban alapított magazin magyarországi kiadásának főszerkesztője legyen? De a szakmai dilemmákon kívül személyes kérdések is megfogalmazódtak bennem. Vajon Krisztina mennyit agyal az outfitjén egy GLAMOUR Woman of the Year esemény előtt?Hogyan látja azt a korszakváltást, amiben élünk? Hogyan viszonyul az időhöz, az idő múlásához, az anyasághoz?
Maróy Krisztina kevés interjút ad, munkáját nem a reflektorfényben végzi, ezért különösen megtisztelő, hogy személyesen kérdezhetem a saját beszélgetés-sorozatom keretein belül. Ő nem tudja, mennyit kísért engem, a lapon keresztül, életem különböző szakaszaiban. Talán ismerősként is köszöntöm majd, pedig most fogunk először személyesen találkozni.
