Szigeti Zsófi zenekara teljesen megváltozik a jövőben
A beköszönőmben már említettem, hogy mialatt Amszterdamban vagyok ugyanúgy munkálkodom a Shaibóban mint eddig, arról viszont még nem írtam, hogy milyen változásokon esett át a zenekarom.
Ezeket láttad már?
A héten hazarepültem, mert koncerteztünk az A38-on a Jazzanova előzenekaraként. Ez volt az utolsó olyan Shaibo koncert, ahol a közönségünk által már jól ismert dalokat játszottuk. Kicsit mesélek a csapatról, hogy jobban képben legyetek.
Zsófitól tanulni lehetne, hogyan kell stílusosan vásárolgatni
Zsófitól tanulni lehetne, hogyan kell stílusosan vásárolgatni
Három évvel ezelőtt alapítottam a zenekart, amelyben Cseh Peti gitárorozott, Nyitrai Peti basszusgitározott és Klausz Ádám dobolt. Mi négyen gyakorlatilag elválaszthatatlanok voltunk, mindent együtt csináltunk, kis családdá alakultunk az idők során. Mindannyiunk számára ez volt az első olyan zenekar, ami igazán "komolynak" számított. Ahogy haladtunk előre egyre több sikerben volt részünk, illetve a sikerhez vezető úton egyre több akadályba ütköztünk, és ezek az akadályok rengeteg konfliktust, meg nem beszélt tüskéket okoztak bennünk.
Ahelyett, hogy egymáshoz fordultunk volna, a könnyebik utat választottuk, és azon kaptuk magunkat, hogy szépen lassan elfordultunk egymástól, és már semmi sem volt a régi. Amikor a helyzet világossá vált még kb. egy évig próbálkoztunk mindennel, de sajnos már nem tudott olyan őszintén működni a közös munka, mint korábban, így be kellett látnunk, hogy ez nem tud tovább folytatódni. A szeptember 28-i koncerttel elköszöntünk a Csepétől és Ádámtól, illetve a mögöttünk álló három évtől.
Nyitivel pedig dolgozunk gőzerővel, nemsokára új dallal jelentkezünk, amihez szeretnénk klipet is forgatni, valamint legfőbb célunk, hogy az új kislemezen már sok-sok külföldi közreműködő zenészt szerepeltethessünk.
Innentől a Shaibo egy olyan projekt, amelyben az állandó két tag mellett mindig más és más közreműködő zenészek tűnnek majd fel.
Az eddigiek elengedése pedig nagyon komoly feladat. Az, hogy egy idegen országban vagyok csak felerősíti bennem azt a visszagondolást, ami arról szól, hogy egykor nagyon is azt éreztem, hogy tartozom valahová, egy csapatba, ugyanis itt még – hiába nyűgöz le a sok új dolog – nem érzem, hogy tartoznék bárhova is.
A koncert nagyon jól sikerült, de szerintem végig érezhető volt rajtunk a szomorúság és az, hogy egy ilyen helyzettel nem igazán tudunk mit kezdeni. Főleg a backstage jelenetekből jött le kristálytisztán, hogy mindannyian várjuk az este végét. Ugyanakkor bennem abszolút pozitív lecsapódása van ennek az egésznek, hiszen egy lelkileg nagyon megterhelő folyamatnak tettem pontot a végére, és elindultam azon az úton, ami nem a tűréssel és a megfelelni akarással van kikövezve.
