Frissesség karakteres színkombinációkkal és a nagyi lámpájával – Vörös Kati lakberendezővel beszélgettünk
Itthon a szocializmusból megmaradt bútorok reneszánsza kétség kívül a már lassan 20 éve megjelent romkocsmákkal indult, de szerencsére az utóbbi időben a nemzetközi trendeket követve egy másik irány, a korszak tárgyait kínáló vintage bútorboltok is terjedni kezdtek. Ennek hála egyre többen ismerik fel az értéket ezekben a berendezési tárgyakban. Ennek és az ezt megelőző, két háború közötti időszaknak rajongója Vörös Kati, aki belsőépítészeti, lakberendezői munkája során nem csak az adott évtizedek jellegzetes lámpáit, székeit vagy komódjait emeli be az újraálmodott terekbe, hanem a történeti örökséggel koherens, ugyanakkor a lakók mai igényeit kiszolgáló otthonokat teremt. A kutatóból dizájnerré vált szakembert korábbi karrierjéből átemelt munkamódszeréről, inspirációról, trendekről és időtállóságról, a felújítás és berendezés fenntartható lehetőségeiről kérdeztük.
Ezeket láttad már?
Ha jól tudom nem lakberendezőnek, belsőépítésznek tanultál. Hogyan kerültél mégis erre a pályára?
A magyar zsidóság és a modern antiszemitizmus történetének kutatójából lettem lakberendező. Bár szerettem a nemzetközi akadémiai közeg nyitott szellemiségét, a látszólagos sikerességem ellenére egyre kevésbé éreztem jól magamat a bőrömben. A lakberendezés nem tudatos váltás, hanem egy elhúzódó önismereti folyamat véletlen eredménye. A saját és néhány közeli barát lakásának - mondhatni terapeutikus - felújítása és berendezése után sorban jöttek a felkérések és egyszer csak azon kaptam magam, hogy lakberendező vagyok, aki névjegykártyát tervez magának.
A társadalomtudományi megközelítés máig segít a lakberendezésben is. Egy ponton a rácsodálkozó inspirációgyűjtésből forráselemzés lett. Nem csak néztem a szép képeket, hanem reflektáltam rájuk és megfogalmaztam, hogy miért működik egy-egy tér, illetve színpárosítás. Szisztematikusan fejlesztettem a tudásomat és látásomat: főleg amerikai blogokat olvastam - a brit és a német lakberendezési blogkultúra nem fogott meg annyira -, emellett nemzetközi dizájnmagazinokat és rengeteg magyar kiadványt tanulmányoztam az 1920-as évektől a rendszerváltásig.
A lakberendezés gyakorlati részével is gyorsan megismerkedtem, hiszen tulajdonképpen a lakásfelújítások folyamatán keresztül tanultam meg a szakmát. Sokszor saját magam is csiszoltam, falat festettem, bútort újítottam vagy szereltem össze, képeket és polcokat fúrtam fel. Emiatt is van, hogy jól ismerem az anyagokat, módszereket, nagyon fontosnak tartom a részleteket és a kivitelezés minőségét.
A munkáid eltérnek az itthon gyakran népszerű monokróm, letisztult lakásbelsőktől. Hogyan jellemeznéd a stílusodat?
Az utóbbi években a legtöbb magazinban vagy online bemutatott lakás valójában kiadásra készült. Szerintem nincs igazán valós képünk arról, hogy milyen is ma egy átlagos magyar otthon. Az általad említett monokróm lakásbelsők hasonló dizájnjellegű bútorokkal berendezve inkább a prémium szegmens sajátjai, de sokkal jellemzőbb az olcsón, egy kaptafára készült és fáradt gegekkel operáló rövidtávú kiadásra optimalizált lakás. Ami összeköti őket, az a történelmi rétegek hiánya és a steril lélektelenség.
Ehhez képest tényleg mások az általam tervezett lakások, ami nem valami rám jellemző stílust, inkább látásmódot jelent. Az elsődleges referenciám nem a mai magyar lakberendezési közeg, hanem a nemzetközi színtér és a rendszerváltás előtti magyar lakáskultúra. Nincs két egyforma általam berendezett lakás, nem használok egyértelműen rám jellemző dizájnelemeket vagy színeket. Nem a stílus, hanem a gondolatiság köti össze a munkáimat.
Fontos, hogy mindig sok időt fordítok a tulajdonos megismerésére, figyelembe veszem az épület és a lakás stílusát és városbeli elhelyezkedését. Igyekszem minél többet fizikailag jelen lenni a konkrét térben, nem szeretek virtuálisan tervezni. Tehát a térrel és az azt használó emberekkel való interakció eredménye a létrejövő enteriőr. Ami soha nem hiányozhat, az a színek és szőnyegek, antik vagy retró bútorok, egyedi dísztárgyak és műalkotások használata. Megszállottan odafigyelek a részletekre, de nem szeretem a “túlcsinált” tereket.
Mi inspirál?
A történeti enteriőrök, épületek, kiadványok, régiségboltok és kiállítások fontos inspirációs forrásaim. A két világháború közötti és az államszocialista korszak modernizmusa a nagy szenvedélyem. Sok korabeli könyv mellett büszke tulajdonosa vagyok a Lakáskultúra 1965 és 1994 közötti összes lapszámának, de például a Tér és Formát (1928-1948) is sokat olvasom az Arcanumon.
Utazásainkat is a - szerencsére a férjem által is osztott - érdeklődésem irányítja már jó ideje. Hagyomány, hogy évente egyszer elmegyünk egy klasszikus zenei koncertre az egyik legkedvesebb helyünkre, az 1951-ben épült londoni Royal Festival Hallba, Párizsba egy Charlotte Perriand kiállítás miatt utaztunk tavaly, Brnoban azért voltunk pár éve, hogy láthassuk a felújított - Mies van der Rohe által tervezett - Tugendhat villát, Semmeringet egy Adolf Loos tervezte, ma hotelként működő, különleges modern alpesi ház miatt választottuk egyszer úti célul, kedvenc szállodánk pedig Othmar Barth 1973-as brutalista gyöngyszeme az olasz Kalterer See partján.
Az utazás feltölt és értékes új impulzusokat ad, de a legmegtermékenyítőbb inspirációforrás számomra a kollaboráció. A történész alapállapota a magányos kutatás és írás. Soha nem alkottam csapatban vagy párban, amíg két éve meg nem ismertem a kiváló dizájnert, Laza Pétert. Leírhatatlanul jó érzés, amikor két más habitusú, a felületes szemlélőnek más stílust képviselő, de azonos értékrendű és látásmódú ember egymásra talál. Jól kiegészítjük egymást és együtt olyan produktumokat hozunk létre meglepő könnyedséggel, amikre külön-külön nem lennénk képesek.
Mik a fő lépések, szempontok, amiket szerinted követni kell egy otthon berendezésénél? Véleményed szerint ezeket gyakran szem előtt tartják itthon?
A reflexió - önmagunkra és a környezetünkre - nagyon fontos a lakberendezésben (is). A banálisan hangzó első lépés az, hogy legyünk tisztában azzal, hogy kik vagyunk és mire van szükségünk. Ne másoknak akarjunk megfelelni, ne a Pinteresten gyűjtött vagy az Instagramon látott inspirációs képekkel kezdjünk neki a felújításnak, lakberendezésnek, hanem azt fogalmazzuk meg, hogy hogyan akarunk élni. Tehát a funkcióból és a térhasználatból induljunk ki. Az esztétikum, a színek, textúrák és konkrét bútorok válogatása csak ezután jöjjön. Ha meghatároztuk a stílust és hangulatot, amit szeretnénk, akkor ne próbáljunk meg mindent azonnal beszerezni. Hagyjunk időt arra, hogy megtaláljuk a tökéletesen odaillő darabokat.
Az a benyomásom, hogy a türelem és az egyediségre való törekvés hiányzik nagyon a magyar otthonteremtőkből. Gyorsan akarunk készre berendezett teret ugyanazoknak az inspirációknak az alapján ugyanazokból a boltokból, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy egyre homogenizáltabb és tulajdonképpen személytelen enteriőrökben élünk - ugyanazokat az internetről letöltött bekeretezett képeket nézzük a falon.
Mik azok az aktuális trendek, amik szerinted kerülendők, mert nem időtállók vagy praktikusak? Mit ajánlsz?
Alapvetően a trendek, mint olyanok, kerülendők. Természetesen mindannyiunkat önkéntelenül befolyásolnak az éppen elérhető bútorok, burkolatok, textilek és divatszínek. Ilyen értelemben mindannyian követjük valamennyire a trendeket. De ne másoljunk szolgaian; ne reprodukáljuk egy az egyben az éppen aktuális összeillő szetteket, egy stílusban tartott enteriőröket. Tartsuk szem előtt a lakásunk meglévő hangulatát, ne akarjuk minden évben a pillanatnyi divat szerint megújítani. Lassan építkezzünk, hozzunk létre rétegeket stratégikusan kiválasztott darabokkal. Válogassunk, keressük a kortalan vagy nagyon különleges formákat. Például egy most nagyon trendi nádazott szék, mivel egy klasszikus dizájn parafrázisa, évek múlva is megállja a helyét. De inkább tartózkodjunk az olyan típusú már a megjelenésük pillanatában elavult trendektől, mint amilyen az ananászos bármi vagy a dzsungelmintás tapéta volt.
A burkolatoknál még fontosabb, hogy igyekezzünk az időtállóságra törekedni. Ebben segít az, ha például olyan járólapot választunk, aminek van helyi történeti hagyománya. Vegyük az utóbbi években divatos terrazzot. Az 1960-ban épült pesti lakásunkban a korra jellemző 20x20-as, apró szemcsés bordó terrazzolap van. A most épült bécsi lakásunkba - ami építészetileg ugyanannak a modernista hagyománynak a terméke - hasonló 20x20-as terrazzót utánzó padlólapot választottam. Tudom, hogy soha nem fogom megunni, mert kortalan és stílusazonos. Ugyanez nem igaz a 60x60-as nagyobb - színes - foltos terrazzoutánzatokra, amiket a falra is sokszor felraknak. Túl direkten képviselik a dísztárgyakon is megjelenő terrazzotrendet, túl sok aktuálisan menő enteriőrben látjuk viszont őket. Biztos vagyok benne, hogy két év múlva már egy letűnt divathullám relikviáiként fogunk tekinteni rájuk.
Mi történik, ha valaki megkeres, hogy segítsd az otthona berendezésében, felújításában?
Megkérem, hogy foglalja össze írásban, hogy mit szeretne, mihez kéri a segítségemet. Ezt tipikusan egy hosszú, személyes beszélgetés követi, ami abban is segít, hogy mindkét fél felmérje, hogy kompatibilis-e a személyiségünk és látásmódunk. Azt is elmondom, hogy a lakberendezés - ideálisan - egy meglehetősen hosszú kooperatív folyamat. Én nem prezentálok minden részletre kiterjedő tervcsomagot pár héten belül, viszont tényleg végig kísérem a folyamatot és az utolsó kép felrakásáig jelen vagyok. Természetesen az általános esztétikai irány, az alaprajz kitalálása, a kiállások helyének meghatározása, a burkolatok kiválasztása megtörténik a megfelelő időpontban, de az, hogy a lakás pontosan milyen lesz, csak a végére áll össze teljesen. Sok részlet, az igazán jó gondolatok, a konkrét falszínek és egyedileg levadászott bútorok mind-mind közben, a felújítást látogatva és a tulajdonosokkal folyamatosan kommunikálva formálódnak. Ez a tulajdonképpen nyitott végű folyamat nem való minden ügyfélnek, de akik fogékonyak erre, azokkal egy gyümölcsöző - és nem egyszer barátsággal végződő - kreatív folyamatot viszünk végig az otthonuk megalkotásakor.
A fenntarthatóság, a környezettudatosság egyre gyakrabban kerül elő az élet számos területén. Hogy látod, mennyire meghatározó az otthonfelújításnál, lakberendezésnél? A te munkáidban jelen van?
A felújítással és lakberendezéssel kapcsolatos - a lakás történetére érzékeny - attitűdöm maximálisan a fenntarthatóságot képviseli. Ha rajtam múlik, mindig megtartom az eredeti építészeti elemeket: a fa ablakokat (szigetelve és felújítva), ajtókat, kilincseket és a parkettát. Ha lehet, akkor az eredeti csempét is - ahogy a saját lakásomban is a nyolcvanas évekből rám maradt fürdőt használom. Segítem az ügyfeleimet abban, hogy időtálló - a lakás és az épület stílusához illeszkedő - mintákat és anyagokat válasszanak, amik húsz év múlva is megállják a helyüket.
Mindig megtartom a tulajdonosok meglévő bútoraiból, amit lehet - akár kicsit átalakítva, átfestve. Bátorítom őket, hogy ne új, hanem használt, retró, illetve antik darabokat vegyenek. Laza Péterrel például az egyik projektünkhöz egy ismerőstől megvettünk egy alig használt Ikea kanapét, amire - az Ikea bútorokhoz egyedi huzatokat gyártó svéd - Bemz cégtől rendeltünk új huzatot. Ez is mutatja, hogy a környezettudatosság és az egyediség kéz a kézben jár. A felújításoknál a lakásban talált használható konyhát, lámpákat és bútorokat el szoktuk adni, adományozni vagy magunk felhasználjuk az új dizájnhoz vagy egy másik projekthez.
Általánosságban elmondható, hogy bár a fenntarthatóság most trend, ez még nem írta felül a sok szempontból a fast fashion logikájára épülő mai lakberendezési kultúrát. Ezt csak tetézi, hogy az elmúlt években Budapesten megújult lakásállomány nagy része gyorsan, rossz minőségben és olcsó anyagokkal felújított Airbnb, amiket pár év múlva újra teljesen fel kell újítani. Aki már látott felújítást, az tudja, hogy ez mennyi sittel és szeméttel jár.
Van valami, ami mostanában foglalkoztat, ki szeretnéd próbálni, meg szeretnéd valósítani?
Nagyon hálás vagyok a Lakáskultúrának, hogy két éve rám bízták a dizájntörténeti rovatuk írását, ami ötvözi a történészi és a lakberendezői énemet. Mivel nagy szabadságot kaptam a témák kiválasztásában, különös hangsúlyt fektetek a történeti narratívákban sokszor háttérbe szoruló női dizájnerekre és a háború utáni magyar dizájnra. Emiatt egyre többet foglalkozom szabadidőmben is az államszocialista korszak dizájn- és lakberendezési kultúrájával. Most például Németh Éva textilművész életművét kutatom. Emellett Laza Péterrel közösen egyre több és sokrétűbb stylingfelkérést kapunk. Elképesztően élvezem az intenzív közös munkát, egy nagyon izgalmas új területet ismertem meg, amiből rengeteget tanulok.
Szerző: Dózsa Kamilla
