előfizetésem
Hírlevél
Csodásak az online barátságok, de ezért nem helyettesíthetik a hús-vér kapcsolatokat
A digitális tér által az ember hatalmas távolságokat képes leküzdeni, így pillanatok alatt fel tudjuk venni a kapcsolatot valakivel, aki egy másik országban él. Vajon mit adhat egy online barátság, amelynek nem szab határt a fizikai lét? Drelyó Ágnes pszichológussal arról beszélgettünk, hogy vajon mennyire lehet mély egy olyan kötelék, amelyet nem erősít személyes jelenlét, gesztus vagy tekintet?
Egy-egy baráti kapcsolatot igenis befolyásolhat a távolság. Pár évtizeddel ezelőtt a kapcsolatok fizikai akadályait levelezéssel oldották meg, az online világ azonban már nincs arra utalva, hogy napokig várjon valamire. A különféle üzenetküldő platformok azonnal célba juttatják az üzeneteket, így valós időben tudunk beszélgetni valakivel, bárhol is legyen a másik fél a világon. Sőt, arra a bizonyos első találkozásra sincs többé szükség.
„Az online térben a folyamatos elérhetőség korlátok nélküli. Valahol nagyon jó, hogy a nap bármely időszakában elérhetjük egymást, másrészt egy kapcsolat értékét az is formálja, hogy nem állandó jellegű. Minden kapcsolatnak, a baráti kapcsolatokat is beleértve, szüksége van a vágyakozásra és arra, hogy a felek várjanak egymásra. Ez adja meg az értékét. Ami állandóan a rendelkezésünkre áll, az ingerpszichológiai megközelítésből gyengíti az inger hatásának érvényességét.”
A konstans jelenlét hátránya, hogy az ember egyszerűen hozzászokik a másik ember jelenlétéhez, ami csökkenti a találkozással járó élményt. Ez a fizikai és az online barátságokra is igaz. Értékét veszíti egy kapcsolat, és elveszíti azt, ami különlegessé tette. Csak néhány emberrel alakul ki ugyanis olyan kötődés az életben, akivel annyira tudunk azonosulni, hogy állandóan akad téma, és mindenről tudunk beszélgetni. „Hagynunk kell, hogy kialakuljon a vágy a hiányunkra. Ilyenkor a kapcsolódás minősége ugyanis megnő, és a beszélgetések ránk gyakorolt hatása is sokkal intenzívebb lesz, mivel egy felfokozott hiányt elégítünk ki vele.”
Bármikor beszélhetünk a másikkal, paradox módon pont ezért beszélünk egyre kevesebbet
Az online tér velejárója a digitális zaj, vagyis az állandóan felugró és pittyegő üzenetek, amelyek zavaróak is lehetnek, hiszen kizökkentenek bennünket, és csökkentik a koncentrálóképességünket. Sokan ezért kapcsolják ki az egyes online platformokat az esti és hétvégi időszakokra vagy akár állandóra is. Egyszerűen nem akarják, hogy zavarják őket olyan emberek, akik nem tartják tiszteletben a másik ember határait.
A személyes kapcsolódásokban a fizikai közelséggel a gesztikuláció és a feromonok is érzékelhetőek, amelyek erősítik az érzelmi kötődést. Ezt egy virtuális világ nem képes megadni egy emberi lény számára. Érezhetjük nagyon közel magunkat egy másik emberhez lelkileg, azonban a fizikai létezés mutatja meg igazán, hogy az illető mennyire is a mi típusunk.
Miért szerettük meg az online kommunikációt?
Az online kommunikáció egyik velejárója, hogy az instant kapcsolaton túl igenis hagy nekünk teret. Több idő áll ugyanis rendelkezésünkre ahhoz, hogy átgondoljuk, mit és hogyan szeretnénk kifejezni. „Pontosabban, precízebben nyilvánulunk meg, mint személyesen, mert van idő megfogalmazni a dolgokat. Tudatosság jellemzi ezt a fajta közlésmódot, viszont hiányzik belőle az intonáció, vagyis a hang. Ez rettenetesen befolyásolja egy-egy szó jelentéstartalmát.” - hangsúlyozza Ágnes.
A hanglejtés (intonáció) hiánya azt eredményezi, hogy a befogadó, vagyis az olvasó a saját lelkiállapotának megfelelően értelmezheti az adott szöveget. Ez azonban sokszor félreértésekre adhat okot.
Az online közösségi terek egyik jellemzője, hogy közös érdeklődési területek mentén alakulnak ki, így pillanatok alatt megtaláljuk azokat az embereket, akik hasonló ízléssel rendelkeznek. Ez a fizikai tér ismerkedési szokásait mindenképpen felülmúlja. A való életben ugyanis nincs arra esély, hogy ennyire gyorsan legyünk képesek kapcsolódni hasonló emberekhez.
„Hihetetlen időelőnyhöz vezet, hogy a saját típusú embereink egy online térben ki vannak szelektálva és nekem oda csak be kell lépnem. Persze, ha kifejezetten egy terület köt össze két embert, akkor például a futók baráti körében senkit nem fog érdekelni, hogy mit olvastam a hétvégén. Így én is csak egy részemet tudom megmutatni az ennyire specifikálódott csoportokban.” Egy jó barátságban vannak erős kapcsolódási pontok, de nem feltétlenül kell minden területnek közös érdeklődésnek lennie. Így tanulunk a világról.
Innen tudhatod, hogy érdemes-e felmelegíteni egy kihűlt barátságot vagy sem
Miért könnyebb, ha nem látjuk a másikat?
Sokszor a legrégebbi barátainkkal is könnyebben osztunk meg valamit telefonon, ezért tudott az online barátság ennyire kibontakozni és népszerűvé válni. Ennek egyértelműen az az oka, hogy sokakban vannak olyan korlátok, amelyek miatt nem mernek valamit megmondani vagy kimondani – így azonban könnyebb. „Régebbi tapasztalatok negatív élményei, visszautasítások, leszólások, félreértések, valamint a figyelem hiánya mind-mind megakadályozhatják, hogy valaki a fizikai térben kapcsolódjon. Emiatt a fizikai távolság, hogy a másik nincs jelen, adhat egyfajta lélektani biztonságérzetet.
Onnan könnyebben ki lehet lépni, le is lehet tenni a telefont, vagy lecsukni a laptopot. Egy csomó olyan menekülési útvonal van, amely egy valós, négyszemközti helyzetben beleállást igényelne. Azt kéne mondanunk, hogy »Figyelj, én most nem érzem jól magam, elmegyek.« Ehhez persze egy határozott és bátor személyiség kell.”
Ismeretlen emberrel való kommunikációban csak egy szeletét látjuk a másiknak, amely a tiszta kapcsolat illúzióját keltheti. Ezért láthatjuk az egész embert jónak és tökéletesnek. Így tudjuk idealizálni. „Egy valós találkozás sok mindenre rávilágít, az egész kép pedig nem biztos, hogy azonos értékű a kialakított idealizált képpel. Amint meglátjuk a másik olyan tulajdonságait, amivel már nehezen azonosulunk, alkalmazkodnunk kell – ami fontos. Az online térben az alkalmazkodási készségünk nem kulcskérdés, nem is kell annyi toleranciát mutatnunk a másik iránt.”
Red flagek is vannak
A biztonságos menekülőútvonalak ugyan segítséget nyújthatnak, azonban bizonyos negatív dolgok nem kerülnek reflektorfénybe az online kommunikációban. Ilyen például egy nem őszinte pillantás, vagy egy árulás, amit nem látunk, ha nem vagyunk ugyanazon fizikai térben. „Az azonosulás ereje, vagyis amikor a világ bármely pontján hasonló embereket találunk online – megerősíthet bennünket: validálhatja az érzéseinket. Azonban online nem fogjuk látni, hogy ez őszinte-e. A másik igazolhatja, hogy igazam van egy kommentben például, ami azt az érzést kelti, hogy nem vagyok egyedül – ez pszichológiai biztonságot ad.”
Érdekesség, hogy ugyanebből az okból hozták létre azt a segélyhívó vonalat, amely „hazakíséri” az embert, ha este feltárcsázza. Pszichésen ugyanis hatalmas energiákat vagyunk képesek mozgósítani, ha támogatva vagyunk. Ráadásul így a külvilág felé is azt tudjuk reprezentálni, hogy nem vagyunk egyedül. Bármilyen veszélyhelyzetben hatékonyabban küzdünk, ha úgy érezzük, van valaki mellettünk.
A szociális fáradtság kimerítő, még a legjobb barátságokat is próbára teheti
Az elszigeteltség érzését mindenképpen csökkenti, ha látjuk, hogy nem csak azok az emberek léteznek, akik körülöttünk vannak: igenis van közegünk, hiszen sokan, máshol, velünk értenek egyet. Ez jó is lehet bizonyos helyzetekben, és akár segíthet rávilágítani arra is, hogy nem vagyunk jó helyen. Egy online térben kiterjedt baráti kapcsolattal rendelkező ember lehet lelkileg annyira támogatva, hogy úgy érezze, minden rendben van az életében. Előbb-vagy utóbb azonban ez nem lesz elég, hiszen nem enged kiteljesedni.
Ahogy Ágnes mondja, az online barátság támogató jellege soha nem fog olyan bizonyító erővel bírni, mint egy intenzív fizikai kapcsolat. Akkor tud valaki az igazi életben is hatékony lenni, ha ott meg tudja élni azt, hogy nincs egyedül, és támogatva van, hiszen csak így fog előrehaladni az élete.
