előfizetésem
Hírlevél
Fenntartható divat vidéken: edukáció és közösségépítés Molnár Ágival
Molnár Ági, a Redesign Team alapítójaként Miskolcon és a régióban szervez fenntartható divattal foglalkozó programokat. Gyerektáboroktól a szakmai fórumokon át egészen divatbemutatókig számos formában mutatja meg, hogyan lehet újragondolni a ruhákat és közelebb hozni a fenntarthatóságot az emberekhez. Célja, hogy edukációval, közösségi eseményekkel és együttműködésekkel építse a hazai fenntartható divat ismertségét – különösen vidéken, ahol kevesebb az ilyen jellegű kezdeményezés.
Mi volt az első élményed a divattal, és hogyan kapcsolódott ehhez az újrahasznosítás gondolata?
Az egyik nagy álmom volt, hogy divattal foglalkozzak, gyerekként tervezőnek készültem. A Rosemari Divatiskolában (ma Budapesti Divatiskola) végeztem egy képzést 1999-ben, akkoriban távolinak tűnt ennek az álomnak a megvalósítása egy vidéki városból indulva. Végül táncpedagógus lettem, de sosem engedtem el teljesen a divatot, például a fellépő ruhákat mindig én találtam ki. A környezet védelme, a természet mindig közel állt hozzám, de az újrahasznosítás akkor vált számomra is fontossá, amikor a kislányom nagyobb lett és mindenből alkotott valamit.
Rájöttem, hogy ha ezt a korosztályt ennyire érdekli, akkor rajtuk keresztül a szülőket is meg lehet szólítani. Pár éve kezdtem el a tánc és sporttáborok mellett olyan tematikus divattervező táborokat szervezni gyerekeknek, ahol nemcsak a kreatív gondolkodás, az alkotás öröme van fókuszban, hanem a fenntartható divat témaköreivel is foglalkozunk. A táborokban hazai tervezők, varrodák megmaradt textilhulladékainak felhasználásával gondolunk újra használt ruhadarabokat.
Kódolásban rejlik a divat jövője: végleg búcsút inthetünk a divattervezőknek?
Mi volt az a fordulópont, amikor úgy érezted ezzel szeretnél foglalkozni?
A METU fenntartható divatmárka menedzser képzés volt az, ami rádöbbentett, hogy mennyire keveset tudnak az emberek a hazai márkákról és a divatipar káros hatásairól. Egy családi és ismerősi körben végzett felmérésből kiderült számomra, hogy nagyon kevés ismeretük van a márkákról és a vásárlási szokásokról – hiába érhető el minden online, az információ nem jut el hozzájuk „fogyasztható” formában.
Akkor döntöttem el, hogy edukációval szeretnék foglalkozni a fenntartható divaton belül és olyan eseményeket szeretnék szervezni, ahol érdekes és izgalmas előadókon és témákon keresztül tudom megszólítani a vidéken élő és divatot kedvelő embereket.
A legelső eseményt szinte egyedül raktad össze, majd megalakult a Redesign Team. Edukációval és eseményszervezéssel foglalkoztok, az utóbbi egy évben pedig rengeteg színes programmal készültetek a miskolciaknak. Melyik kezdeményezésedre vagy eddig a legbüszkébb?
A pilot év rengeteg tapasztalatot hozott, kialakultak a főbb események koncepciói és céljai, ezeket szeretném folytatni. A legfőbb esemény a Fenntartható Divat Fórum, de nagyon izgalmas volt a BRAND START, a Borsodban induló márkák divatbemutatója és kiemelném még a Hulladék a kifutón című országos alkotói pályázatunkat, melyre Sopronból is érkeztek fiatalok, hogy bemutassák ruha kreációikat. Rajzpályázatunk is volt gyerekeknek és kéthavonta megrendezzük a Divatóra eseményt egy-egy előadóval és érdekes témákkal.
Ezekhez nem állt rendelkezésre anyagi forrás, de sikerült megteremteni a támogató partnereknek köszönhetően. Remélem, lesznek még továbbra is, olyan cégek, mint az MiReHu Nonprofit Kft. vagy a Perwoll, akik mellettünk állnak. A legbüszkébb most éppen arra vagyok, hogy nemrég megnyitottuk a saját irodámat, Miskolc belvárosának egyik ikonikus épületében, ami a város legelső áruháza volt az 1900-as évek elején. Ez most a szívem csücske.
Az általad szervezett tematikus gyerektáborok is nagy sikernek örvendenek. Milyen módszerekkel ösztönzöd a kreativitást és az újrahasznosítás iránti lelkesedést?
A gyerekek nagyon kreatívak, rengeteg ötletük van. Én textiltechnikákat mutatok nekik, lehetőségeket, és általában végül teljesen más alkotások születnek, és szerintem ez ebben a fantasztikus.
Szeretnek kincseket kutatni a hulladék textilek között és létrehozni a saját, egyedi pólójukat például.
A foglalkozásokon nincs jó vagy rossz megoldás, mindenki megvalósíthatja az ötleteit. Mindig van idő arra is, hogy egymás alkotásait, gondolatait megismerjék és kialakuljon az egyediség és kreatív megoldás iránti vágy bennük.
Nagyon fontos az alfa generáció számára a természet és annak megóvása, rengeteg kutatásból kiderül, hogy ez a korosztály elég erősen klímaszorongó. Ezért szívesen részt vesznek az ezzel kapcsolatos beszélgetésekben és feladatokban, mert megnyugtató számukra, hogy léteznek megoldások. A Miskolci Nemzeti Színház jelmeztárában megnézhetik, hogyan újítanak fel ruhadarabokat egy-egy színdarabhoz, de többször jártunk már a Yuko Paper papírszívószál gyárban is, ami nagyon izgalmas volt számukra.
Mit jelent számodra a közösségépítés? Hogyan fogadják az emberek a kezdeményezéseiteket Miskolcon?
Szeretném, ha Miskolcon kialakulna egy közösség, amely a fenntarthatósággal kapcsolatos gondolkodásával és tetteivel hatással tud lenni a környezetére. Ez nem könnyű feladat, de hiszek benne, hogy apró lépésekkel is lehet változást elérni. Fontos számomra, hogy programjainkon változatos témák legyenek, a lokális partnerek is teret kapjanak, és hogy a közönség megismerhesse a hazai fenntartható divatvállalkozásokat anélkül, hogy a fővárosba kellene utaznia.
Kettő jótékonysági közösségi varrást is szerveztünk, ahol bárki beülhetett a varrógép mögé, aki szeretett volna segíteni. Az egyik eseményen a Miskolci Állatsegítő Alapítványnak varrtunk napvitorlákat a kutyusoknak, a másik projektben egy újonnan nyíló csecsemőotthon babáinak készítettünk babakelengyét. Nagyon szuper dolog volt látni, hogy a különböző korosztályok hogyan kapcsolódnak egymással a közös ügy érdekében.
Mit szeretnél, hogy a résztvevők hazavigyenek a rendezvényről: inspirációt, tudást vagy új nézőpontot a fenntartható divatról?
Azt szeretném, ha újra értékes és igényes divatesemények lennének Miskolcon és más vidéki nagyvárosokban is, ahol minél többen megismerhetik a fenntartható divatban rejlő lehetőségeket. Fontosnak tartom, hogy a látogatók nyitottsággal és tágabb látókörrel menjenek haza: kezdjenek el gondolkodni vásárlási szokásaikon, az újrahasználaton, a textilhulladék csökkentésén, és fedezzék fel a magyar márkákat. Hiszek abban, hogy apró lépésekkel is lehet lokális változást előidézni, ezért mindent megteszek, hogy ennek részese legyek.
Mit ront el a legtöbb szülő a kamasz gyerekével – és miért kerülheti ez a kapcsolatukba?
Mi lesz a következő állomás a közeljövőben, hol találkozhatunk veled?
Készülök az őszi Divatórákra, januárban jön az Expo, márciusban a Brand Start Miskolcon, és hamarosan újra meghirdetjük a Hulladék a kifutón pályázatot. Idén ősszel a Fenntartható Divat Fórumot több városba is elvisszük: október 11-én Egerben, a BodyMind Stúdióban Mallár Mónika az egyedi ruhatár előnyeiről beszél, a Fashion Revolution Hungary szakmai szervezet a divatipar árnyoldalait mutatja be, Csalár Bence divatújságíró pedig az önismeret és divat kapcsolatáról tart előadást.
Az eseményt egy kerekasztalbeszélgetéssel zárjuk, ahol gyakorlati tapasztalatokat osztanak meg az előadók, hogyan lehet zöld a gardróbunk. November 15-én Tiszaújvárosban is megrendezzük ugyanezt a fórumot, kiegészülve Szomolya Klára stílustanácsadó előadásával, aki a színek és siker titkairól oszt meg gyakorlati tanácsokat.
Hogyan látod, milyen jövője van a fenntartható divatnak vidéken?
Edukálni kell minden lehetséges módon: gyerekeken keresztül megszólítani a szülőket, bevonni vállalkozásokat és projekteket, és teret adni azoknak, akik hasonlóan gondolkodnak. A Z generáció nyitottsága reményt ad, rájuk lehet építeni, míg a felnőttek körében nehezebb áttörni, hiszen sokszor az ár fontosabb a minőségnél. Vidéken sok a hátrányos helyzetű település, ott nyilván nem a hazai márkákról kell beszélgetni, de felhívni a figyelmet, beszélgetni, együtt gondolkodni mindenképp lehet és kell is.
Továbbá, szakembereket nevelni is nagyon fontos feladat, népszerűsíteni kellene a divatipari képzéseket, mivel profi varrónőkre, szabászokra nagy szükség van itthon. Vidéken személyes offline események kellenek, amik helyben vannak, nem kell utazni és olyan témák, amelyek izgalmasak, különlegesek és felkeltik a kíváncsiságot. Kellenek pozitív példák, gyakorlatok és olyan közösségek, ahova jó tartozni. Ezen dolgozom itt, Miskolcon és a környéken.
