Marie Antoinette divatminisztere, az elegancia forradalmára - Rose Bertin története

Rose Bertin a XVIII. századi francia udvar divatjának kulcsszereplője, és egyben Marie Antoinette divatminisztere volt. Innovatív marketingstratégiáival nemcsak a nemesi trendek alakulására volt hatással, hanem a divatipar fejlődésére is. Bertin stílusa és ízlése a királyi udvar számára meghatározó volt, ami a francia divat nemzetközi hírnevét is növelte. A mai divat világában munkássága mintául szolgálhat a kreatív kommunikáció és a márkaépítés terén is.

A francia történelem versengő - a XVIII. század vége felé inkább forrongó - politikai, és nem kevésbé tüzes divatvilágában relevánsnak maradni nem volt egyszerű. Rose Bertint kortársai irigyen gőgösen la Ministre des Modes névvel, vagyis „a divat miniszterének” gúnyolták. Miért nézték mégis minden kreációját epekedve a nemes hölgyek annyira, hogy egy kiegészítőjéért akár vagyonokat fizettek?

A közrendű származású Bertin fantasztikus tervező, kiváló mester és ragyogó üzletasszony volt, de történetéből sokkal többet is tanulhatunk, mint divattörténelmet. Szenvedély, álmok megvalósítása, és akaraterő jelenik meg a háttérben.

Út Párizsig - megnyílik a Le Grand Mogol

Marie-Jeanne „Rose” Bertin 1747-ben született egy szegényebb családban Franciaországban, Párizs környékén. Kislányként korán megmutatta kreatív tehetségét, a kalapkészítés, a varrás, és a kézművesség mind foglalkoztatták fiatal éveitől kezdve. Tizenhat éves korában a Párizsba költözött, ahol egy kalapműhelyben tanulta ki a tervezés fortélyait.

Miért nincsenek nők a kötelező olvasmányaink között?

Tehetsége lehetővé tette számára, hogy 1770-ben saját üzletet nyisson a Rue Saint-Honoré-n Le Grand Mogol (“A Nagy Mogul”) néven. Itt már a jobban csengő Rose Bertin néven ismerte divatérzékeny klientúrája, akik között kis idővel megjelentek a királyi udvar előkelőségei is, lelkes vásárlói között szerepelt Lamballe hercegnő és Chartres hercegné is, és idővel a királyi család is.

Szalonja a ruha-, és kalapkreációk párizsi mekkájaként híresült el, a legfinomabb kelméken és csipkéken kívül kesztyűket, brossokat és apróbb kiegészítőket is kínált - ezek egy helyen történő árusítása a korban szokatlan volt. A vásárlók imádták ezt az üzleti modellt, a helyben készülő, és teljesen egyedivé tehető szettek hatalmas népszerűségnek örvendtek, nem mellesleg Bertin jelentős bevételre is tett így szert.

Út Versailles-ig: Ministre des Modes vs Madame Déficit

1774 nyarán mutatták be Rose Bertint Marie Antoinette-nek, első királyi megbízása rögtön a koronázási ruhák elkészítése volt. A végeredmény annyira elkápráztatta a fiatal királynét, hogy a udvar hagyományos, publikus öltözködési ceremóniáját felrúgva privát öltöztetést és bensőséges divattanácsokat kért a továbbiakban Bertintől. Egyszerű származású fiatal lány hatalmas karrierugrással udvari beszállítóból a királynő személyes divattanácsadójává lépett elő és neve, Európa-szerte egybeforrt a divattal.

A stílus és extravagancia képviselőjeként jelentős szerepet játszott abban, hogy Franciaország a divat központjává váljon. A királynő szinte összes viseletét és frizuráját megálmodó tervező hetente kétszer találkozott Marie Antoinette-tel zárt ajtók mögött, hogy órákon át tárgyalják az új kreációkat.

Kalapjai az elvágyódást, a szabadságvágyat fejezik ki - Interjú Fazekas Valéria kalapkészítővel

A hosszú privát találkozók és a barátságos viszony sokakban irigységet szült. Marie Antoinette hamarosan a pazar öltözékek iránti szenvedélyével kivívta a Madame Déficit gúnynevet. („Hiányosságok Hölgyeként” fordítható, a deficit itt az államháztartásban fellépő, túlköltekezésből eredő erősödő hiányokra utal.)

Közösen álmodták meg a korabeli botrányos Chemise à la Reine („Királynői ingruha”), egy könnyed, formátlan ruhastílust, amely illeszkedett a királynő pásztori fantáziáihoz; ezekben a kreációkban a Hameau de la Reine, egy mini farm területén játszott pásztorlányt, ahol a korabeli legendák szerint állítólag egy illatos, rózsaszínre festett juhnyájat tartott.

Bertin befolyásos személyiséggé vált az udvarban, és tanúja, sőt néha alakítója volt a francia társadalom mélyreható változásainak. Kreációi Franciaországot a divatipar központjává tették, és Párizsban készült ruháit Londontól Velencén át Bécsbe, Szentpétervárra és Konstantinápolyig szállították.

A divat szelencéje kinyílik: nemzetközi vizeken

Az előkelő Le Grand Mogul továbbra is vonzotta a szépség és divat iránt fogékony nemesi kört, de ennek súlyos ára volt. A ruhaköltemények költségesek voltak, így az arisztokrácia és az udvar hölgytagjai is gyakran alakítottak a már meglévő ruhákon, újjávarázsolva, trend kompatibilissé téve őket. Ezt a hullámot lovagolta meg a szalon is, széles választékát kínálva a díszes szalagoknak, csipkéknek, csillogó tollaknak, gyöngyöknek, brossoknak és kalapdíszeknek.

Sokkal többet változott az Oscar-gála az elmúlt 90 évben, mint feltételeznéd

Nevéhez fűződik az év divatszezonokra osztása is, a tervezőasztaláról könyörtelen iramban készülő haute couture darabokkal lépést kellett tartania nem csak a párizsi elitnek, de egész Európa nemesi körének is. Nagyon népszerűek voltak az általa készített babák is, amelyeket a legújabb divat szerint öltöztettek fel, és Európa-szerte szétküldték őket, hogy más udvarok is lépést tarthassanak az új francia stílussal.

A szűken vett XVIII. században (1715-1785) a Pandora-babák népszerűek voltak a varrónők körében, a viaszból, fából vagy akár porcelánból készülő babákat a legújabb divat szerinti kreációk kicsinyített másába burkolták. A divat szelencéjéből kiszabaduló babák határokon átívelve hirdették a legújabb párizsi fazonokat, és betonozták be a francia fővárost a divat központjává. A kirakati bábuként is használt babákat a századfordulóban a megjelenő divatmagazinok részletes illusztrációi szorították ki.