előfizetésem
Hírlevél
Ezért kötődünk sokkal jobban a javított, megvarrott, foltozott ruháinkhoz
Az év elején a leárazások, készletkisöprések örvényében, tavasszal pedig a friss kollekciók bűvöletében rekedve sokszor nehéz engedni az „olcsó” és a vadiúj ruhadarabok csábításának. De egy kis kreativitással és türelemmel a régebbi, javításra szoruló ruháinknak is adhatunk még egy esélyt. A „visible mending”, vagyis látható ruhajavítás – mint a fast fashion és az ultra fast fashion elleni kiállás – segíthet ebben.
Amikor először megpróbáltam megvarrni kedvenc fekete pulcsimat, nem egy nagy cél vagy fenntarthatósággal kapcsolatos statement kinyilatkoztatása vezérelt. Sokkal prózaibb oka volt a dolognak: imádtam azt a pulcsit, nem akartam elbúcsúzni tőle vagy újat venni belőle. Sokat megéltünk így ketten együtt, ugyanis. A karján szakadt ki, én pedig a kezdő varrók lelkesedésével estem neki, de valahogy nem sikerült úgy megvarrnom, ahogy szerettem volna. (Nem meglepő módon.) Aztán eszembe jutott, hogy van kontrasztos cérnám.
Mi lenne, ha inkább megmutatnám a hibát, a szakadást, ami amúgy egy szép emlék lenyomata, ahelyett, hogy leselejtezem miatta a pulcsit? Ma már egyáltalán nem ciki a ruhajavítás, sőt! Egy egész mozgalmat képviselünk ezáltal.
Látható javítás a fast fashion ellen
A fast fashion logikája szerint gyorsan, olcsón kell sokat gyártani és eladni, amikor pedig kiszakad vagy elhasználódik egy ruhadarab vagy kiegészítő, új holmik megvásárlására ösztönzik a fogyasztókat. Mivel a „hibás” cuccok addigra már amúgy is kimentek a divatból, egy másikat, jobbat, frissebbet ajánlanak. A vásárlók így folyamatosan kergetik a trendeket, amiket valójában sosem érhetnek utol. Ebben a rendszerben a javítás nem opció. Hogy miért nem? A válasz egyszerű: nem éri meg. Sem pénzben, sem időben, sem energiában.
85 éves lenne a divatvilág provokátora, aki Palvin Barbara esküvői ruháját is tervezte
Ha valami megvarrható, foltozható, egyszersmind újrahasználható, akkor nem kell belőle újat venni, és ez gátat szab a gyors vagy ultragyors divatmodellre berendezkedett vállalatok profithalmozásának. A látható javítás ezzel szemben egy teljes más szemléletmódot képvisel: a használt ruhadarabok, kiegészítők sok esetben megmenthetők, például kreatívan megvarrhatók, foltozhatók. Ezek révén felfedjük a használat nyomait, illetve azt, hogy igenis tettünk azért, hogy megmentsük régi kedvenceinket.
De miért van erre szükség?
A UNEP szerint évente 92 millió tonna textilhulladék keletkezik globálisan, a termelés pedig 2000 és 2015 között megduplázódott, miközben a ruhák használati ideje jelentősen csökkent. Ezt a problémát Európában az is súlyosbítja, hogy a jótékony célra „leadott” ruhadarabok, kiegészítők útja sokszor nem azt az irányt követi, mint amit a gyanútlan adományozók gondolnak. Az EU-n kívülre exportált használtruhák nagy részét végül elégetik, vagy szemétlerakóban végzik a világ túlsó felén.
A visible mending képviselői szerint a ruha érték, és ha ez így van, akkor érdemes egy új életciklusra, illetve, ha a használat nyomai történeteket hordoznak, akkor a foltok, szakadások valójában nem hibák, hanem újabb és újabb fejezetek.
A ruhajavítás összeköt, a fast fashion elválaszt
A túlfogyasztásra, halmozásra építő fast fashion többféle eszközzel erősíti a birtoklási vágyat a vásárlókban, illetve az a célja, hogy minél kevésbé kötődjenek a megvásárolt ruhadarabokhoz. Hiszen, ha elválaszt érzelmileg az adott szerzeménytől, az annál könnyebben, gyorsabban cserélhető le. Mivel kevés ideig van a birtokukban és lényegében bármikor pótolható, nem „íródik” meg a története, és fordítva. Ha nem épül köré narratíva, egyszerűbben megválunk tőle. És jöhet a következő kör, majd az azt követő, és így tovább, szezonról szezonra…
A látható ruhajavítás viszont kötődést épít: a varrás, a foltozás koncepciójának kitalálása, a cérna és az egyéb eszközök kiválasztása, a javítással eltöltött idő, az anyag újrafelfedezése, az elhasználódás vagy szakadás kiemelése, átfedése segít ismét kapcsolódni a ruhadarabhoz, kiegészítőhöz. Orsola de Castro, a Fashion Revolution egyik alapítója, pont erről ír a Loved Clothes Last című könyvében: a ruhák életének meghosszabbítása, a „buy better, care more” gondolatkör, vagyis, hogy a tudatosabb vásárlás mellett a gondoskodás az elsődleges, fontos a bolygónk és saját (lelki) egészségünk szempontjából is.
Aki elég merész, magassarkú klumpában vagy sportcipőben megy idén esküvőre
Régi tudás modern értelmezésben
A visible mending nem egy kérészéletű TikTok trend, hiszen gyökerei jóval a közösségi média megjelenése előttre nyúlnak vissza. Japánban a hagyományos boro és a sashiko technikák lényege, hogy a ruhadarabokat addig tartják életben, amíg csak lehet – rétegezéssel, erősítéssel, ismétlődő öltésekkel, miközben különleges mintákkal gazdagítják az anyagot. Hasonlóan az indiai kanthához vagy más foltozó-javító technikákhoz, amelyek évszázadok óta léteznek. A látható ruhajavításra gyakran craftivismként (kézműves aktivizmusként), afféle csendes, de látványos ellenállásként is hivatkoznak.
Vagyis, amikor például a pulcsimon ott virít egy karakteres varrás vagy foltozás, akkor akaratlanul is felhívom a figyelmet, párbeszédet indítok. Egyesek furán néznek, mások mosolyognak, megint mások megkérdezik, mi ez, miért viselem ezt így? És pont ez a lényeg. Hogy a ruhajavítás újra téma legyen, és hogy a végeredmény egy új, modern kontextusban is működésbe lépjen.
A kisajátítás kérdése
A visible mending reneszánsza egyfelől üdvözlendő, viszont jogos kritikákat is kap. Például azt, hogy a ruhák megvarrás, foltozása sok közösségben nem választás kérdése, hanem a kényszer, a szükség szüli. Vannak, akik nem azért nem vesznek új ruhát, mert védik a bolygót, hanem mert nem tudnak, ugyanis nincs rá pénzük. Most pedig a tehetősebb rétegek a nehezebb sorsú emberek öltözetének „vizuális jeleit” öltik magukra. (Erről szól a „poverty cosplay” vita.) Fontos, hogy ha inspirációt merítünk egy másik kulturális hagyományból, tudjuk, honnan ered és mit jelentett anno.
A másik probléma, hogy a fast fashion és ultra fast fashion márkák is ráugranak az ehhez hasonló irányzatokra, miközben a háttérben ugyanúgy pörgetik az „olcsó” tömegtermelést. A látható javítás ereje pont abban rejlik, hogy nem egy marketingfogás, hanem a fogyasztás iramának csökkentésére fókuszál. Ha ugyanúgy eladást generál, kiszolgálva a gyorsdivat szereplőit, az már egy másik történet…
Útban egy új fogyasztói kultúra felé?
A visible mending önmagában nem oldja meg a globális divatipar válságát, de egy másik fogyasztói kultúra irányába mutathat. Újra felveti a gondolatot, hogy a ruha nem egy egyszer használatos tárgy, hanem értékes erőforrás és az újrakapcsolódás eszköze. Ez a mozgalom azért lett számomra a gyorsdivat elleni lázadás egyik fontos jelképe, mert azt az érzést adja, hogy nemcsak fogyasztó vagyok, hanem döntéshozó. És minden egyes markáns öltésben benne van az üzenet, miszerint nem kell újat venni ahhoz, hogy valamiben jól érezzem magam és értéket kép-viseljek.
