Az is filmterápia, ha megnézek otthon egy filmet munka után?

2024. szeptember 29.
Szöveg:
Wadolowski-Balogh Orsolya
Újságíró
Szakértő:
Harsányi Kata
tanácsadó szakpszichológus, művészetterapeuta, képzésben lévő család- és párterapeuta
A filmek terápiás hatással lehetnek ránk - de nem mindegy, milyen keretek között nézzük meg őket
Fotó: eclipse_images/Getty Images

Sokan szeretjük a filmeket és harminc felett egyre több embert foglalkoztat az önismeret, valamint a személyiségfejlesztés, így adja magát az ötlet, hogy összekapcsoljuk a kettőt. A filmek tükrözhetik az életünket, egyedülálló lehetőséget kínálva a szemlélődésre, a növekedésre és a gyógyulásra. De elég annyi, hogy munka után megnézünk egy drámát a Netflixen vagy keresünk a neten egy „10 film, aminek hatására megváltozik a gondolkodásmódod” listát és végigpörgetjük?

Mi egyáltalán a filmterápia?

Harsányi Kata pszichológus a következőképpen definiálja a filmterápiát: egy művészetterápiás módszer, mint amilyen többek között a képzőművészeti, a zene- vagy éppen a táncterápia. A művészetterápia széles körben alkalmazható módszer, ami az önismereti munkával éppen csak ismerkedők számára is alkalmas eszköz, annak köszönhetően, hogy aktív és passzív formája is van.

A filmterápia segíthet megbirkózni az élet kihívásaival azáltal, hogy a karaktereken keresztül útmutatást ad. Önreflexióra késztet, ami rávilágít a motivációinkra, az elfojtott érzéseinkre, a félelmeinkre, a pozitív, valamint a negatív tulajdonságainkra, a hiányosságainkra, és ezek összessége támogathatja az egyén fejlődését, de akár gyógyulását is, ha mentális problémákkal küzd. Mindemellett a filmterápia előmozdíthatja a kommunikáció és az empátia fejlesztését is.

Horrorterápia segíthet legyőzni a félelmeinket és feldolgozni a traumáinkat?

Horrorterápia segíthet legyőzni a félelmeinket és feldolgozni a traumáinkat?

Hogyan segíthetnek a filmek az önfejlesztésben, az önismeretben?

A pszichológus szerint a filmek segítségével feltérképezhetjük az aktuális érzelmi állapotunkat, és azonosíthatjuk a minket foglalkoztató témákat, illetve a számunkra fontos értékrend megfogalmazásában is a szolgálatunkra lehet. „Egy-egy karakter megismerése serkenti a saját identitásunk megfogalmazását is, egyáltalán elkezdhetünk arról gondolkodni, hogy mit tennénk hasonló helyzetekben, vagy ha az alapoktól kezdjük: élnénk-e olyan helyszínen, mint a főhős? Vállalnánk azt a munkát, amit ő?” - mondja.

Bizonyos alkotások már eleve olyan témát vagy dilemmát dolgoznak fel, amelyekben véleményt alkotva az önismeretünk új rétegeit ismerhetjük meg, ilyen például a Barbie, a Sophie választása, a Három szín trilógia vagy a Szegény párák. De vannak kimondottan önsegítő jellegű filmek is, ahol a sorstárs szereplővel való azonosulás segíthet a különböző problémák megértésében és feldolgozásában:

  • Gyász: Afterlife, Egy különc srác feljegyzései, Coco, Lefkovicsék gyászolnak, Mögöttem az élet
  • Alzheimer-kór: Megmaradt Alice-nek, Iris - Egy csodálatos női elme, Vasárnap, Az apa
  • Depresszió: Melankólia, Csodálatos fiú, Átlagemberek, Napos oldal
  • Párkapcsolati krízisek: Mielőtt felkel a nap trilógia, Házassági történet, Jelenetek egy házasságból, Egy makulátlan elme örök ragyogása
  • Testképpel kapcsolatos problémák: My Mad Fat Diary, A túl szexi lány, Dumplin' - Így kerek az élet, Precious - A boldogság ára
Ezért érzel ellenállhatatlan vágyat, hogy Disney-meséket nézz, amikor beteg vagy

Ezért érzel ellenállhatatlan vágyat, hogy Disney-meséket nézz, amikor beteg vagy

Elég a fejlődéshez, ha megnézünk egy filmet otthon?

„Önmagában nem lesz terápiás hatású, ha „csak úgy” megnézünk valamit. A terápiás munkában úgy célszerű a filmeket alkalmazni, hogy eleve bizonyos, minket foglalkoztató témák alapján választunk, majd a megnézése után elemezzük is a minket ért hatást. Például gondolkozzunk el azon, melyik karaktert éreztük legközelebb magunkhoz? Ki az, akivel egyáltalán nem tudtunk azonosulni? Hogyan hatott ránk összességében a film?” - magyarázza a szakértő.

„Otthoni használatra” főként az önsegítő filmek nézését javasolja Harsányi Kata. Ezek képesek megadni a „nem vagyok egyedül” érzést, ezáltal növelik a megküzdési kapacitásunkat, energizálnak vagy akár segíthetnek a helyzetünk elfogadásában is. A szakértő azt javasolja, ha komolyabb önismereti céllal szeretnénk a filmeket használni, ajánlott csoportos lehetőséget (pl. filmklub) vagy egyéni terápiás kiegészítést választani, hiszen a külső meglátások, kérdések, új szempontokat adhatnak, és segítenek abban, hogy ki tudjunk lépni a megszokott gondolati spirálból, továbbá más perspektívából tekintsünk magunkra.

Ilyen helyzetekben általában a film befogadása után bizonyos kérdésekről beszélgetnek a csoportban/terápián, vagy naplózni is lehet a gondolatainkat. Mindenképpen megvan az előnye annak, ha szakember felügyelete mellett alkalmazzuk a filmterápiát. A filmek által gerjesztett érzelmek segíthetik a terapeutát és a pácienst abban, hogy együtt gondolkodjanak, és analógiákat alkossanak a szereplők döntéseiről, érzelmeiről, személyiségéről vagy arról, ahogy másokhoz viszonyulnak.

„Amikor a technikát megfelelően alkalmazzák, és a páciens azonosulni tud egy adott szereplővel, harmadik személyben beszélhet az életéről és a helyzetéről anélkül, hogy leleplezné magát” - mondja Elena Sacilotto a Frontiers in Psychology folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzője, amiből az El País oldalán idéznek. Az olasz Pavia Egyetem pszichológia doktora azt állítja, hogy a páciens készségeket tanulhat a szereplőktől, és inspirációt kaphat, ha megbeszéli a látottakat egy szakemberrel, aki irányítani tudja.

Hogyan érdemes egyedül belevágni?

A pszichológus szerint a legfontosabb: ne legyenek elvárásaink. Nagyon sokat jelent, ha nyitottan tudjuk megnézni a filmet és tényleg a saját megélésünkre figyelünk, ezért ne olvassuk el a kommenteket, ajánlókat, ne „készüljünk fel” belőle. „Legyen energiánk a filmre, tudjunk figyelni az alkotásra és magunkra is. Például, ha úgy érezzük, hogy túlságosan felkavar, kapcsoljuk ki. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor egy élmény inkább árt, mintsem használ - például ha egy traumát átélt személy hasonló traumát lát egy filmben vagy fotón, az újra feltépheti a (még be nem forrt) sebeit.

A szakember abban is segíthet, hogy olyan intenzitású, mélységű eszközt (filmet) válasszon, amit képes megemészteni az illető” - tanácsolja. Miután megnéztük az alkotást, hagyjuk kicsit ülepedni a gondolatainkat és érzéseinket, de ne feledkezzünk meg róluk! Írjuk le a legfontosabb élményeinket és akár később olvassuk is újra őket. Az is szuper, ha találunk valakit, akivel megbeszélhetjük a tapasztalatainkat.

Viszont nem árt azzal is tisztában lenni, hogy a filmterápia nem mindenki számára hasznos. „Nem hiszem, hogy létezik olyan, ami mindenkinek bevált” - mondja Ana Fernández az El Paísnak. A pszichológus úgy véli, vannak olyanok, akik menekülésként néznek filmeket, és nem mélyednek el bennük. Mások elutasíthatják azokat a témákat, amelyek nem illeszkednek az alapvető elképzeléseikhez, vagy egyszerűen ragaszkodnak ahhoz, ami megerősíti véleményüket, ám ebben az esetben ajánlott szakértőhöz fordulni, akinek az útmutatása segíthet reálisan látni önmagunkat és a helyzetünket.