előfizetésem
Hírlevél
Bánhidi Lilla: Halál a 2/2-ben
Kilép a gangra. Cigit vesz elő. Öngyújtó kattan, visszhangzik az udvaron. A korlátnak támaszkodik, rozsdamorzsák tapadnak a tenyeréhez. Lesöpri. Mélyet szív. Megszédül. Vége a napnak, állapítja meg jólesően. Tornáztatja az ujjait, az egész napos gépeléstől feldagadtak. Igazít a gyűrűjén.
A másodikon, felette balra, a 2/2-ben még ég a villany. Ez a légtornász lány se tud aludni.
23:38 Félig nyitott ajtó
A halvány fény felé fordítja az ujját. Szépen csillog a kő. Megérte megvenni. Nagyot slukkol. Reggelre ki kell készítenie a hosszabb szoknyát, fogadás lesz, kell a fekete magassarkú is. Fentről ritmusos zörgés hallatszik. Redőnyt engednek le a 2/1-ben. Saroklakás. Harmincas pár, a másodszomszédja, Bandi bácsi szokott mesélni róluk pikáns történeteket. Még egyet slukkol. Maradt még pisztáciás keksz? Jól esne. Szél támad. A földszinten felkapcsolódik az automata villany, bevilágítja az udvart. Tőle jobbra a második lakás ajtaja félig nyitva, sötét van odabent.
Ki hagyja nyitva éjjel a bejárati ajtót? Micsoda felelőtlenség, gondolja. Aztán majd irkál a kerületi csoportba, hogy bezzeg a besurranók. Mondjuk Bandi bácsi nem szokott csoportokba írogatni. Attól még bezárhatná az ajtót. Lehet, hogy szellőztet. Sötétben nem mennek be a bogarak. Tavaly hozzá is átmentek a molyok a szomszédból, alig tudta kiirtani őket. Vagy ilyenkor leskelődik? Egyszer mondta, hogy mindent tud a lakókról. Kinek van erre ideje. Elnyomja a csikket. Majd reggel szól neki.
Bánhidi Lilla: Utolsó tánc
04:49 Magas, barna, jobb lábára sántít
Miért kiabálnak ezek az idióták az utcán, nem lehet tőlük aludni. Már harmadszor ébresztik fel a héten. Felveszi a köntöst, cigiért nyúl, kimegy a gangra. Pirkad, minden mozdulatlan. Át kellene költöznie a gangra néző kis szobába, itt jobban tudna aludni. Egér szalad az udvaron a pincék felé. Szólni fog a közös képviselőnek. Jobbra néz, a virágok a szomszéd előtt kiszáradtak. A második ajtó még mindig nyitva. Bandi bácsi megbolondult, majd ő bezárja, határozza el.
Elnyomja a csikket, visszalép a kabátért, és óvatosan a lakáshoz siet. Belát a résen, két üres borospohár és egy bontatlan palack bor az asztalon. Behajol. Bandi bácsi, mondja erőteljesen suttogva. Bandi bácsi, ismétli. Vár. Nincs válasz. Beljebb megy. Bandi bá… hirtelen elhallgat. A padlón, a konyha bejáratánál, füzet hever, nyitva. Behúzza maga mögött az ajtót, kiabál. Hiába. Felveszi a füzetet, vissza akarja tenni az asztalra, belenéz. Időpontok, rövid bejegyzések. Március huszonegy, tizennyolc ötvenkettő. Julihoz férfi érkezik. De hát ez én vagyok. Tényleg megfigyel minket. Milyen beteg.
Tovább olvas. Magas, barna, jobb lábára sántít. Ki jött hozzám múlt héten? Ja persze, az angol tanár. Összehajtja a füzetet és a kabátja széles zsebébe teszi. Beljebb megy. Kesernyés szagot érez, mint amikor a hűtőjében rohadni kezd a krémsajt. A krémsajt a kedvence. Émelyeg. A konyha üres, a lakás hideg. Tovább megy, a nappali ajtaja nyitva, belép, üres. Benyit a hálóba. Az ágy megvetve, érintetlen.
De hol van az öreg? Elment itthonról és elfelejtette bezárni az ajtót? Akkor miért van kikészítve a bor? Visszamegy az előtérbe, benyit a vécébe, végül a fürdőszoba ajtóhoz lép. A kilincs vizes, csúszik a tenyere. Benyit. Torka összeszorul, lába remeg. Az idős férfi a kádban fekszik. Mozdulatlanul. Ő is képtelen megmozdulni. Az émelygés erősödik, levegő után kapkod, meg akar támaszkodni, de hirtelen visszarántja a kezét. A kád tele vízzel. A férfi kicsavarodott pózban. A vízben rózsaszín kisméretű hajszárító. A kád mellett bedugva. Megpróbálja felidézni a fizika órán tanultakat.
A padló nem vizes, akkor őt nem érheti baj.
Kifelé hátrál. A lakásban sötét van, akkor levágta a biztosítékot, a hűtő lehet a büdös, biztos azonos áramkörön van a fürdővel. A hajszárító vágta le a biztosítékot, nincs már áram alatt. De ha csak rövid ideig érte az áramütés, miért halt meg? Biztos a szíve. Szegény Bandi bácsi nem volt már fiatal. De olyan jó kondiban volt. Egy rossz mozdulat és kész a baleset. És miért volt nyitva az ajtó? Rossz érzése támad. Ránéz a villanyórára, az egyik biztosíték lekapcsolva.
Visszamegy a fürdőbe. Az ablak behajtva, de nincs bezárva. Kinéz a Lichthofba, a fal mállik, a földszinti üzlethelyiségből rozsdás fém szellőzőcső fut végig, eltakarva a fényt. Egyedül a felette lévő ablak színes virágos függönye hoz egy kis vidámságot a világítóudvarba. A hajszárítót a kád mellé dugta be. Egy idős férfi rózsaszín cuccokat használ? Persze, lehet, hogy ez volt akciós. Kifelé a bejárati ajtó mellett ezüstszínű, kövekkel kirakott fülbevalót talál. Felveszi, majd körbekérdez a házban, ki hagyhatta el. Lassan megy, nehezen emeli a lábát, otthon felhívja a rendőrséget. Beteget jelent a munkahelyén.
„Mindenkinek van egy elképzelése Borsodról” - interjú Bánhidi Lilla írónővel
10:09 Ékszer a fülben
Folyton az ajtó jár a fejében. Miért volt nyitva? Eszébe jut a füzet, a zsebében maradt. Előveszi. A legutolsó bejegyzés a párról szól, a 2/1ben. A férfi már megint elhagyta a lakást éjjel és csak reggel jött vissza. Megint ugyanakkor. Több időpontot is feljegyzett az öreg, elővesz egy naptárat, bemásolja a napokat. Róla is van több bejegyzés. December négy, Juli lóg a munkahelyéről. A folyosón telefonált reggel, eljátszotta, hogy köhög, aztán úszófelszereléssel elment itthonról. Na, szép, miket figyelt meg Bandi bácsi.
Január kilenc, Juli hangosan veszekedett a folyosón. Nem hallottam jól, mert ez az idióta lány felettem megint fúrt. De az biztos, hogy sírt, könyörgött valakinek a telefonba. Szánalmas. Atyaég, Bandi bácsi, azt hittem, jóban voltunk, csapja le a füzetet. A gangra megy és rágyújt. A házmester int a földszintről. Felsiet. Julikám, hallottam, mi történt szegény művész úrral. Művész úr, kérdez vissza Juli. Nem is tudta, operaénekes volt. Micsoda áriákat tudott énekelni. A feleségem azért örült, hogy nem a mi szomszédunk. És, hogy pont maga találta meg, sopánkodik a házmester, egy fiatal nő, szörnyű, mondja és közben Juli arcát fürkészi.
Mikor halhatott meg, mit mondtak a nyomozók, kérdi. Hét körül, válaszolja Juli. Hét körül, akkor pont kint voltam az udvaron. Érdekes, nem hallottam semmit, és mozgás sem volt. A házmester dünnyög még valamit és felmegy a másodikra, épp Juli felett a 2/4-es lakáshoz. Juli a napokban gondolt rá, hogy barátkozhatna a házban élő egyedülállókkal. Eszébe is jutott a nő a másodikon. Kijjebb lép a folyosón. A nő ajtót nyit, zavartan válaszolgat a házmesternek, a kezét tördeli. Lenéz Julira. A fülében ékszer csillan. De csak az egyikben. Övé lehet, amit talált? De mit keresett Bandi bácsi lakásánál?
14:46 Nő a 2/4-ben
Bemegy, előveszi a füzetet és visszalapoz. Átolvassa a bejegyzéseket. A földszinti üzlethelyiségek tulajdonosa az öreg szerint csal. Egy másik tavalyi bejegyzés szerint a házmester segít neki. Tovább lapoz. A légtornásznő a 2/2-ből szakmunkásnak áll, ezt Bandi bácsi gyomra nem veszi be a bejegyzések szerint, legalább három-négy megfigyelése szól a felette lakó nőről, aki egyedül, saját maga újította fel a lakását. Az öreg szerint az ilyen nő nem is nő. Julit megdöbbenti a sok, válogatott szitkozódás és fantázia arról, hogyan bosszulhatná meg.
Újabb bejegyzés a párról a 2/1ben. A férfi ekkor ment el először éjjel otthonról. Végre, kiált fel Juli, amikor megtalálja az első bejegyzést a 2/4-ben lakó nőről. Aztán még egyet és még egyet. Elolvassa mindet, bezárja a füzetet, kikapja a fülbevalót a zsebéből és felrohan a másodikra. A nő ajtót nyit, Juli felmutatja az ékszert, a nő elvörösödik, menjünk be, mondja. Juli beront a nő lakásába és levágja a fülbevalót a konyhaasztalra. Mindent tudni akarok, emeli meg a hangját, megölte? Mi, néz rá a nő, megölni, hát nem baleset volt. Dehogy öltem meg. Juli közelebb lép a nőhöz.
Tudom, hogy maga örökli a lakást.
Tényleg? A nő arcán őszinte meglepődés. Nem tudtam. De sose ölném meg. Egy percre elhallgat, majd halkan folytatja. Szerettem Andrást. Tegnap este randink lett volna, kulcsom van a lakásához, át is mentem fél kilencre, ahogy megbeszéltük. De akkor már halott volt. Nem is tudom, valahogy olyan furcsa volt az egész helyzet. Nem is használt hajszárítót. Bepánikoltam. Biztos voltam benne, hogy engem fog mindenki okolni. A fiatal nő, meg az öreg férfi, tudja, senki sem hisz az ilyen szerelemben. És hogy jött el, hogy senki nem vette észre. A lakásban sötét volt, nem működött a villany. Kiosontam. Maga hagyta nyitva az ajtót, kérdi Juli. Ó, igen, biztosan.
Juli fel alá jár a nő lakásában. Ha belülről zárva volt az ajtó, mikor odaért, de már nem volt áram, ez azt jelenti, hogy vagy tényleg baleset történt, vagy belülről zárta be a tettes és úgy menekült el. Ha baleset történt, és lecsapta a biztosítékot a hajszárító, amikor a vízbe esett, akkor nem halt volna meg. Azt mondja, nem is használt hajszárítót.
Karafiáth Orsolya: És a seb is valódi, amit okozott
16:39 Nyomok a porban
Juli elköszön és hazamegy. Szürkülni kezd, eszébe jut, hogy egész nap nem evett semmit. Kiveszi a tegnap estéről maradt borsófőzeléket. Nem tud enni. Átmegy a nappaliba. Tovább olvassa a füzetet. Újabb bejegyzéseket talál magáról, és a házmesterről. Majd az egyik oldalon különleges bejegyzést talál. Kitaláltam a módszert címmel. Vajon vissza tudna menni Bandi bácsi lakásába? A rendőrségi szalag még rajta van. Felmegy a másodikra, a 2/4-be. Szeretném elkérni a kulcsot. Van felvétele Bandi bácsiról, ahogy áriát énekel?
Igen, több is. Donizetti Szerelmi bájital megfelel? Fogalmam sincs. Csak elég hangos és elég, már bocsánat, idegesítő legyen. Ó, kezdem érteni, válaszol a nő. Ez az lesz, higgye el, aki nem szereti, annak még így is idegtépő, hamis hangok nélkül. Jöjjön velem, kéri Juli. Az első emeletre mennek, egyenesen a nő szeretőjének lakásához. Juli szétnéz, a lépcsőház és a függőfolyosó is üres. Óvatosan eltolják a rendőrségi szalagokat és kinyitják az ajtót.
A fürdőbe mennek. Juli lenéz a Lichthofba, a földszinten, az évek óta üresen álló üzlethelyiség szintjén hosszabbító tekeredik a száraz levelek és a galambürülékek között. Így már érti, hogy hallhatott meg Bandi bácsi. Ha a hajszárító máshová volt bedugva, nála hiába csapták le a biztosítékot. Aki bedugta a saját lakásába a hosszabbítót és abba a hajszárítót, elég ügyetlen lehetett, hogy aztán elejtette. Juli feljebb pillant. A fogantyúk, melyekkel a falhoz rögzítették a szellőzőt, porosak.
A porban, a félhomályban is kivehetőek az ujjnyomok.
Kinyitja az ablakot, feltekeri a hangerőt és megnyomja a lejátszót. Az ária beteríti a világítóudvart, a falak tovább erősítik a hangot, tényleg elviselhetetlen, jegyzi meg magában Juli. Pedig, ahogy Bandi bácsi feljegyezte, a bosszú legjobb eszköze, hogy mindezt minden fürdésnél, a lehető leghamisabban énekelte el. Sokszor fürdött, néha az éjszaka közepén. A másodikon felkapcsolják a villanyt, az ablak kicsapódik, a légtornászlány üvölt. Hányszor kell megöljelek, hogy elhallgass végre?