előfizetésem
Hírlevél
Évtizedekkel előzte meg a szexuális forradalmat ez a provokatív magyar írónő
A századforduló irodalmi életéről hajlamosak vagyunk egy letisztult, utólag megszelídített képet őrizni, amelyben a nagy nevek, a folyóiratok és a kávéházi viták adják a fő díszletet, miközben az a fajta személyes feszültség, amely ezek mögött a szövegek mögött húzódott, eltűnik a háttérben. Pedig valójában pontosan ez a feszültség tette érdekessé az egészet, és ebbe a közegbe érkezett meg Erdős Renée, aki nem kívánt alkalmazkodni ehhez a megszelídített képhez, sőt inkább folyamatosan szétfeszítette azt. Kevés nála provokatívabb nő élt abban a korban, de mit szólnánk hozzá ma?
Erdős Renée viszonylag gyorsan lett ismert szerző, köszönhetően a tehetségének és annak, hogy nagyon pontosan ráérzett arra, mire reagál a közönség, ugyanakkor nem abban az értelemben, hogy kiszolgálta volna az igényeket. Ő ugyanis olyan témákhoz nyúlt, amelyek már ott voltak a levegőben, csak addig nem igazán beszéltek róluk közvetlen módon. Talán mondanunk sem kell, hogy a vágy, a szerelem és a testiség volt a témája, amelyről akkoriban a nők nemhogy nem beszéltek, de jóformán gondolni sem mertek rá. Pedig valljuk be, ezek mindig is foglalkoztatták a nőket is. És Erdős Renée hangot adott ennek.
A viszonya hírhedtté, a művei népszerűvé tették
Erdős Renée (1879–1956) a századforduló egyik ismert, ugyanakkor nehezen besorolható magyar szerzője volt, aki eredetileg zsidó családban született, majd később katolizált. Regényeket, novellákat és verseket írt, miközben folyamatosan jelen volt az irodalmi nyilvánosságban, még ha nem is tartozott hivatalosan a „nagyok” közé. Művei középpontjában a szerelem, a szenvedély, a női tapasztalat és az erkölcsi dilemmák álltak.
Mégsem alkotásairól ismerték, életútját ugyanis erősen meghatározták személyes kapcsolatai, mindenekelőtt a Bródy Sándorhoz fűződő viszonya, amely nagy visszhangot keltett. A kapcsolat idején a nő gyermeket várt tőle, eközben a szakításuk után nem sokkal Bródy Sándor öngyilkossági kísérletet követett el, amelyben Erdős Renée közvetlenül érintett volt. A botrány, amely az eset körül kialakult, hosszú időre összekapcsolta a nevüket a közvéleményben, ami tovább erősítette azt a képet, hogy az ő élete és irodalma nehezen választható szét.
Blaha Lujza egy nemzet vágyait énekelte meg, a sajátjait viszont mélyen elhallgatta
Titkos ajtókat nyitott meg
Az Erdős Renée által képviselt stílus a korabeli társadalom szemében provokatív volt, mert nem tartotta meg azt a biztonságos távolságot, amelyet a korszak irodalma alkalmazott. Habár sok szerző írt szenvedélyről és testi vonzalomról, de ezek a szövegek általában megőriztek egyfajta stilizáltságot, amely lehetővé tette, hogy az olvasó ne érezze úgy, hogy túl közel került valamihez, amit távolabbról kényelmesebb szemlélni. Erdős Renée esetében viszont ez a távolság hiányzott, és pontosan ez volt az, ami miatt az
írásai egyszerre voltak vonzóak és zavarba ejtők.
A kortársakból egyfajta ideges bizonytalanságot váltott ki, mert nem tudták figyelmen kívül hagyni, és miközben olvasták folyamatosan ott volt a kérdés, hogy mit kezdjenek vele, hiszen nem illett bele sem a „komoly irodalom” megszokott kategóriáiba, sem a könnyed, szórakoztató olvasmányok közé. Ez a besorolhatatlanság mindig gyanús egy olyan közegben, amely szereti pontosan tudni, hogy ki hol helyezkedik el.
A helyzetet tovább bonyolította, hogy Erdős Renée esetében a művek és a magánélet közötti határ különösen átjárhatónak tűnt, és nem feltétlenül azért, mert ő tudatosan összemosta volna a kettőt. Műveinek intenzitása olyan benyomást keltett, mintha közvetlen tapasztalatból táplálkozna. Ennek az egyik leglátványosabb példája a kapcsolata Bródy Sándorral, amely gyorsan kilépett a magánélet keretei közül. Bródy Sándor eleve erős karakter volt, akinek a kapcsolatai rendszeresen reflektorfénybe kerültek, Renée pedig ebben a helyzetben egyenrangú félként jelent meg, ami már önmagában is szokatlannak hatott.
A kapcsolatuk intenzív volt, konfliktusokkal teli, és végül látványos szakítással zárult, amelynek következményei szélesebb körben is ismertté váltak, különösen az a tény, hogy Erdős Renée gyermeket várt Bródy Sándortól, ami a korszak társadalmi normái között automatikusan ítéleteket generált.
„Az isteni Sarah” - A színésznő, aki koporsóban aludt, és az sem tarthatta távol a színpadtól, amikor levágták a lábát
Ezt nevezzük színes életnek
Az Erdős Renée körüli botrány azonban nem pusztán személyes drámákból táplálkozott. A provokatív megítélés mögött az állt, hogy írásaiban a női vágy, az önállóság és az érzelmi szabadság cselekvésre ösztönözte az olvasókat. Nem próbálta meg tompítani a szituációk súlyát, nem kereste a kompromisszumot, és nem igyekezett a társadalmi normákhoz igazodni, mert ő a maga teljes intenzitásában mutatta meg, hogy a női szerelem és testi vágy létező, lényeges része a valóságnak.
Éppen ez az őszinteség és nyersség volt az, ami az olvasókat egyszerre vonzotta és sokkolta, és ami miatt neve – bármennyire sokan olvasták – a kritikai diskurzusban hosszú időre problémásként maradt. Ugyanis Erdős Renée nem csak a papíron élt a szabadsággal, ő az életében is következetesen érvényesítette azt. Más nőkkel szemben nem a társadalmi konvenciókhoz igazította kapcsolatait, karrierjét vagy életvitelét.
A nyilvánosság előtt is megjelent az, amit mások titokként próbáltak elrejteni, mint az érzelmi intenzitás, a testi vonzalom és a konfliktusok, amelyeket botrányként értelmeztek, de ő ezeket az élet természetes színének tartotta. Az a tény, hogy Bródy Sándor öngyilkossági kísérlete és a közvélemény ítélete közvetlenül összefonódott az életével, nem törte meg őt, inkább még tovább erősítette azt a képességét, hogy ne hagyja magát beskatulyázni.
Mégis, ahogy múltak az évek, és a fiatal lázadó szerzőből idősebb, reflektálóbb nő lett, Erdős Renée életében is megjelent egy új dimenzió, a spirituális érdeklődés, a vallásos irányváltás. Ennek ellenére nem szűnt meg provokatív lenni, de a provokáció tárgya, a fókusz eltolódott, és már a felelősség, a bűn és a lelki következmények kérdéseit tárgyalta olvasói előtt. Többek között ennek köszönhető, hogy Erdős Renée alakja sem nem botrányhős, sem nem szentként tisztelt példakép, mint inkább egy nehezen besorolható jelenség, aki az életét és a munkáját teljes intenzitással élte, és ezt ma is sokan megirigyelnék.
