előfizetésem
Hírlevél
Lee Miller modellként kezdte, a kamera másik oldalán találta meg hivatását, ám haditudósítói múltjáról végül évtizedekig hallgatott
Nemrég maga Kate Winslet idézte meg a nőt, akinek szépsége előtt nők és férfiak egyaránt térdre borultak, de Lee Miller mégsem modellként, hanem haditudósítóként teljesedett ki, amiért később súlyos árat fizetett.
A legújabb erőfeszítés Lee Miller örökségének megőrzésére a Lee című életrajzi film, amit Ellen Kuras rendezett. A főszereplőt a zseniális Kate Winslet alakítja, akinek még egy Oscar-díjat is hozhat a szerep. A produkció Antony Penrose könyve, a The Lives of Lee Miller alapján készült, valamint a Lee Miller Archívumban tárolt anyagokra támaszkodik, amelyek példátlan hozzáférést biztosítottak Kurasnak a történet kidolgozásához. A film finanszírozási és gyártási nehézségek miatt több mint nyolc évig készült.
Egy ponton Kate Winslet volt az, aki társproducerként a saját zsebből támogatta a forgatást. Innen is látszik, milyen rendkívül fontos ez a film, akárcsak Lee Miller örökségének ápolása.
Maga Condé Nast mentette meg az életét
1927-et írunk. A 19 éves és vadítóan gyönyörű, szőke hajú, karcsú Lee Miller Manhattan utcáin sétál. Nem tűnik fel neki, hogy éppen felé száguld egy autó, mikor lelép a járdáról. Ekkor, mintegy őrangyalként ott terem Condé Nast, a Vogue kiadója és elrántja az autó elől. Annyira rabul ejti a fiatal nő megjelenése, hogy azt mondja: muszáj modellkednie a magazinjában. Így lett néhány hónappal később címlapsztár Lee Millerből. Ez a címlap indította el a modellkarrierjét.
Rövidesen a New York-i társasági szcéna szereplőjévé vált, és olyanokkal barátkozott, mint Charlie Chaplin, George Gershwin és a Vanderbilt család. A divat nagyágyúi és a fotósok gyöngyökbe és bársonyba borították. Az egyik képen egy geometrikus díszítéssel borított mesés Chanel estélyi ruhát visel. Ám egy idő után Lee Miller nem élvezte a csillogást és űr tátongott a lelkében. Később, visszaemlékezve New York-i éveire, azt mondta: „Úgy néztem ki, mint egy angyal, de belül egy ördög voltam.”
Második Oscar-díját kaphatja meg Kate Winslet a Lee-ben nyújtott szívbemarkoló alakításáért, amit neked is látnod kell
Nem volt boldog modellként és többre vágyott, egész pontosan a kamera túloldalára kívánt állni. Elege volt abból, hogy a férfiak bámulják és csorgatják nyálukat teste láttán. Ennek bizonyos komoly traumás okai is voltak, ugyanis hét éves korában megerőszakolták, miközben a családja barátjánál lakott Brooklynban. Az sem lehetett sokkal kellemesebb, hogy az amatőr fotós apja, Theodore Miller meztelen képeket készített róla.
Új életet kezdett a kamera mögött
Nem csoda, ha ki akart törni ebből a világból, hogy végre olyat csináljon, amit igazán szeretne. Fel is adta modellkarrierjét, és Párizsba utazott azzal a szándékkal, hogy a fotózásnak szentelje életét. A rengeteg önbizalom, valamint a jó ajánlásnak köszönhetően Man Ray asszisztense lett, akit azonnal elbűvölt, és szakmai kapcsolatuk viharos szerelemmé fajult. Amikor a kapcsolatuk véget ért, Lee Miller visszaköltözött New Yorkba, és megnyitotta saját stúdióját.
Nem igazán volt szüksége segítségre, hiszen bőven akadtak ügyfelei a felsőbb körökből - mint például Elizabeth Arden - akik boldogan fizettek annak, aki maga is az egyik legtöbbet fényképezett lány volt Manhattanben. De alig néhány év múlva a Lee Miller Stúdió bezárt, amikor Lee feleségül ment egy egyiptomi üzletemberhez, Aziz Eloui Bey-hez, és Kairóba költözött. Nem érezte jól magát az egyiptomi korlátozó társadalom miatt, viszont ott készítette a legjobb képeit.
Végül úgy döntött, férje nélkül visszatér Európába, ahol rövidesen megismerkedett Roland Penrose festővel és műgyűjtővel, aki végül a második férje lett és akitől Antony fia született.
A brit Vogue haditudósítójaként fürdött Hitler kádjában
1939-ben újabb szakmaváltásra került sor. A háború elérte Londont és Lee Miller barátja, a fotóriporter munkatársa, egyben szeretője, David Scherman ösztönzésére megkapta az engedélyt ahhoz, hogy a brit Vogue haditudósítója legyen. Szerkesztője, Audrey Withers lágy fókuszú fotóesszéket várt a háborús nélkülözésről, de Lee-nek más elképzelései voltak. Hátborzongató, bensőséges és drámai riportokat írt.
Sokféle mentális betegség, függőség, depresszió, kiégés fenyegeti a modelleket - Karen Elson a divatszakmáról
Saint-Malo ostrománál a frontvonalon dokumentálta az amerikaiak első napalmhasználatát. Közelképeket készített a Lipcsében öngyilkosságot elkövető német nácik arcáról, és erőteljes portrékat csinált az éhező vagy éppen a halott foglyokról Dachau és Buchenwald felszabadítása után. Amikor Hitler a háború végén elmenekült Münchenből, Lee és Scherman elsőként jutottak el a lakásába, ahol megitták a konyakját és az ágyában szunyókáltak.
Kitámasztották Hitler képét a fürdőkád peremére, Lee piszkos harci csizmáját a fürdőszoba szőnyegére tették, és elkészítették a mára híres fényképet, ahogy Hitler kádjában fürdik. A háború éreztette Lee Millerrel, hogy él. Imádta az egyenruháját, hogy a sisakjában mosakodott és fejadagokon élt. Teljes valóját belevetette munkájába, de ennek az életvitelnek megvolt az ára. A háború alatt látottak egész életében kísértették. Ma PTSD-nek (poszttraumás stressz zavarnak) nevezik azt, amitől szenvedett.
A háború utáni Angliában az egykori modellnek azt mondta az orvosa: „nem tarthatjuk állandóan háborúban a világot csak azért, hogy izgalmat biztosítsunk”. Miller egyre nehezebben találta az ihletet az íráshoz és a fényképezéshez, és végül teljesen feladta karrierjét. Több mint 60 000 negatívot és egy halom kéziratot rejtett el a padláson, és annyira szűkszavú lett a témában, hogy még saját fia, Antony sem tudta róla felnőtt koráig, hogy haditudósító volt, mígnem egy véletlen pakolás közben a padláson rá nem bukkant édesanyja negatívjaira.
Egyszerűen fogta élete egy fejezetét és bedobozolta, és úgy tett, mintha sem történt volna.
Idővel nemcsak a munkássága, de maga Lee is felfedésbe került. 1977-ben, 70 évesen tüdőrákban halt meg a Farley Farm House-ban. Elhamvasztották, és hamvait a farley-i füveskertben szórták szét. Antony Penrose elhivatott erőfeszítéseinek köszönhetően az elmúlt években újra feléledt az érdeklődés Lee munkássága iránt, így öröksége mégsem tűnik el a feledés homályában.
