Cinthya Dictator: „Engem csak az táplál, ha látom, hogy valaki szeret engem és fontos vagyok neki”
Cinthya Dictator influenszer, tévés személyiség és fotós kezét szeptemberben kérte meg barátja, Molnár Tamás zenész. A pár már régóta ismeri egymást, a beszélgetés során kiderül, hogy kapcsolatukban múzsájukra találtak mindketten. Cinthya a decemberi GLAMOUR magazinban szerepelt a menyasszonyi-fotósorozatunkban, utána pedig arról mesélt, milyen ambivalenciái vannak a tradicionális női szerepkörök megélésével.
Ezeket láttad már?
Az influenszer-fotós Cinthya Dictatorral februárban találkoztunk egy három órán át tartó kávézásra, ami alatt őszintén beszélt arról, ami sok fiatal lányt és nőt érint napjainkban is: hogyan éljek meg egy felvett szerepet, amit a környezetem elvár tőlem? Hogyan maradhatok önmagam, ha azonosulnom kell más feladatokkal is? Cinthya és Tomi a saját útjukat járják a hagyományos és unortodox életstílusok között, a kreatív inspirációknak élnek, rokon lelkek, akik egymás ellentétei – mégis tökéletesen kiegészítik egymást.
Tizenhárom éves korod óta ismered Tomit – az elejétől kezdve vonzott, vagy a semmiből jött a szikra?
Nem voltunk közeli barátok, csak együtt buszoztunk be a suliba még tiniként. Ő nagy csajozós volt, így nekem sokáig eszembe sem jutott, hogy bármi is legyen köztünk. Aztán pár évvel később találkoztunk, utána pedig elkezdett írogatni, hogy mikor vihet el vacsorázni. Sokáig visszautasítottam, de végül úgy voltam vele, adok neki egy esélyt. Aztán a randi közben történt valami, és máshogy kezdtem ránézni. De alapvetően nagyon különböző emberek vagyunk. Benne iszonyatosan nagy erő van, ha eltervez valamit, akkor csak megy előre. Én inkább lebegek, kicsit olyan vagyok, mint egy héliumos lufi, amit ő tart a földön – szerintem ebben is nagyon jól kiegészítjük egymást.
Gyorsan össze tudtatok csiszolódni?
Korábban próbáltam megfelelni különböző szerepeknek, de alapjaiban nem változtam. Tominak fontos a gasztronómia, a finom ételek, és szereti, ha főzök neki, de nekem nehéz hozni a tradicionális női szerepet, miközben vágyok rá, hogy egy olyan otthonban éljek, ahol van frissen főzött vacsora az asztalon, és minimális kiszámíthatóság. De én a kreativitásomnak élek, minden egyes napom kiszámíthatatlan. Mindennek ellenére úgy jöttünk össze Tomival, hogy a kezdetektől azt mondta, ez az a kapcsolat, amit jól akar csinálni. Bár én nem fogok neki minden este főzni, inkább a kreativitásommal segítem a munkáját: közösen dolgozunk, arculatot fotózok neki, ő pedig egyfajta múzsa nekem.
Kislányként volt, hogy arról álmodoztál majd, milyen esküvőd lesz, milyen menyasszonyi ruhád?
Nem, egyáltalán nem. Teljesen távol állt tőlem az egész, és a rákészülési folyamat csak mostanában kezdődött el nálam. Abszolút meglepetés volt az eljegyzés is, nem számítottam rá, hogy Tomi majd Kaliforniában kéri meg a kezem.
Van olyan aspektusa a feleség-szerepnek, ami felé ambivalenciát érzel?
Ha a feleség szerepkörre gondolok, akkor azonnal a felnőtt létre asszociálok; a stabilitásra, a kiszámíthatóságra, az otthon megteremtésére. Meg persze anyukám is eszembe jut, aki teljesen feláldozta magát a családjáért, mindig mi vagyunk számára az elsők. Tomival mi is felépítettünk egy közös otthont, de mégsem tartom magunkat klasszikus értelembe vett házaspárnak, úgy érzem, mi mások vagyunk. Ez valószínűleg az én korlátoltságom miatt van inkább. A fejemben él egy olyan társadalom által felépített kép, amivel nem tudok azonosulni.
Hogyan látod, miben különböztek másoktól, miben vagytok kicsit unortodoxak?
Én nagyon tisztelem azokat, akik a tradicionális értékrendek szerint élnek. Ugyanakkor mi teljesen másmilyen életet élünk, amit én nagyon szeretek: ha éppen projekten dolgozunk, akkor késő estig nem érünk haza, későn kelünk, éjszakai életet élünk, a lakásunk egy igazi átjáróház, gyakran ugranak be hozzánk barátok, vendégek. Nincs az életünkben kiszámíthatóság, vagy egyenletes ritmus.
Az esküvőre teljes iparág épül, a lehetőségek nagyjából végtelenek, milyen eseményt szervezzen magának az ifjú pár. Ugyanakkor az elvárások is megnőttek - van olyan érzés benned, hogy bizonyítanod kell?
Szerintem nekem még nem fejlődött ki teljesen a menyasszony-öntudatom, de az esküvőszervezésben az sem szimpatikus, hogy annyi társadalmi elvárásnak és nyomásnak meg kell felelni. Kicsit olyan érzésem van, mintha nem is magunknak szerveznénk az egészet. A fogyasztói társadalom is tovább nyom, hogy legyen dekoráció, fehér torta, fehér ruha; és természetesen minden, ami esküvővel kapcsolatos, egyből dupla annyiba kerül. Nehéz kizárni minden pluszt és elhanyagolható dolgot, amit a nyugati kultúra épített a házasság köré, pedig végsősoron egy dolog lenne fontos: Tomi nekem abszolút egy férfi-kép, vele akarok lenni, csak a felesége szeretnék lenni.
Van olyan, ami hiányozni fog a szingli életedből?
Amikor egyedül vagy, akkor óriási a szabadság: minden nap azt csinálsz, amit csak szeretnél. Amint párkapcsolatba kerülsz, minden döntést ketten hoztok meg, amihez idő hozzászokni. Az olyan dolgok, amik meg a fiatal generációt jellemzik, az egyéjszakás kalandok, az elköteleződéstől való félelem, egyáltalán nem jellemző rám, sosem voltam az a fajta, akit kielégítettek volna a felszínes kapcsolatok. Sokkal jobban motivál, ha látom, hogy valaki szeretem engem és fontos vagyok neki, engem csak ez táplál.
Fotó: Ajkai Dávid
Stylist: Csillag szilvia
Smink: Pallag Evelin
Haj: Kozma Norbi
Inspiráló nők, inspiráló interjúk:
- Dárdai Blanka: „Egy percig sem érzem úgy, hogy bármiért is magyarázkodnom kellene”
- Rúzsa Magdi: „Fel kellett kötnöm a gatyámat, hogy végig tudjam csinálni"
- Jordán Adél: „Újra össze kellett csiszolódnunk, de szépen egymásra hangolódtunk"
