Fördős Zé: „Szeretnék nem közszereplő szintjén, hanem átlagos emberként magánéletet élni”

Fördős Zé, A Konyhafőnök című televíziós főzőműsor egykori zsűritagja és a Street Kitchen nevű vállalkozás házigazdája az UNICEF Magyarországgal közösen egy új, izgalmas támogatási lehetőséget indított a legkiszolgáltatottabb réteg, a gyerekek támogatására. A KajaKaland egy interaktív utazás, ahol a főzés öröme találkozik a világ felfedezésének élményével és támogatásával.

Ez a program a te gasztronómiai ötleteidre, találékonyságodra épül. Amikor felkértek a közreműködésre, a bizniszt láttad benne, vagy tényleg szívügyed a gyerekek egészséges élelmezése, a segítség?

Egy korrekt kérdés, mert valóban azt szoktam hirdetni, hogy látszólag műsorvezető és tévés személyiség vagyok, ám elsősorban üzletember. Azt gondolom, ha egy üzletember már elért valamiféle mérhető sikert, akkor kell az életben találnia olyan dolgokat, amelyek nem az üzletről szólnak, hanem arról, hogyan lehet egy kicsit visszaadni ebből másoknak.

Tényleg szeretnénk visszaadni a közösségnek azt a sok szeretetet és figyelmet, amit kaptunk. Kizárólag segítő szándék áll amögött, hogy felkaroltuk az UNICEF ötletét.

Volt már előzménye az ennek az új projektnek?

Ahogy Mészáros Antónia, az UNICEF ügyvezető igazgatója említette, korábban csináltunk már Pop-up éttermet, ahova vacsorára lehetett jelentkezni hozzánk, és egy nap alatt elfogytak a jegyek. Lehet, hogy mégis csak éttermet kellene üzemeltetni itt, a bázisunknál. Akkor is az UNICEF kapta meg a teljes összeget. Ebben a KajaKaland című kampányban, ha a szülők előfizetnek rá, akkor biztosak lehetnek benne, hogy nem az történik, hogy elrakom a működési költségemet, hanem az összeg 100 százalékban az UNICEF-hez és a gyerekekhez kerül, úgyhogy mi ezt az egész kampányt teljesen pro bono csináljuk.

Gyerekeknek tetsző ételeket állítasz össze úgy, hogy nincsen gyereked, személyes tapasztalatod ezen a téren. Honnan tudod ennyire pontosan, mit szeretne enni egy gyerek, és mit nem? Hogy találod ki ezeket az átlagostól eltérő ételeket, amelyek végül elnyerik a kicsik tetszését?

Egyrészt voltam gyerek. Szerencsére egy olyan családban nőttem fel, ahol a gasztronómia, a főzés szeretete alapérték volt. Édesapám anyukája is szakács végzettségű volt, így ők mindketten a vendéglátásban dolgoztak. Anyukám nem vendéglátózott, ám egész életében, mind a mai napig nagyon-nagyon jókat főz. Tehát nekem pont az az alap volt meg, ami a mostani gyerekeknek már nincsen. 5 éves koromtól bejártam apukámhoz a konyhára és láttam, hogyan működik egy étterem.

Ilyen módon nem téma egy átlagos családban a gasztronómia. Látom, ahogy a szülőknek nincsen idejük már ételt készíteni, és ez nyilvánvalóan ott csapódik le, hogy a gyerekek is teljesen magukra vannak hagyva az étkezés területén.

A gyerekek egészséges élelmeztetése is foglalkoztat?

Van egy izgalmas projekt ezzel kapcsolatban, amiben részt veszek. Ez a Szupermenza, ami egy menza megújító projekt Magyarországon. A lényege az, hogy a gyerekek választhatnak, mit szeretnének enni, és ők szedik az ételeket, minden rájuk van bízva. Ha valamelyik étel nem tetszik nekik, abból nem kell venniük, vagy ha ódzkodnak a gombától, akkor elvehetnek egyet belőle és megkóstolhatják. Van lehetőségük megkóstolni ismeretlen ételeket, és új ízeket felfedezni. Ez ugyanúgy egy nagyon-nagyon jó kampány.

Ebben milyen szereped van?

A Szupermenza márkanagykövetként jelenek meg. A Street Kitchen olyan recepteket ad a menzának, amelyekben a gyerekek által utált alapanyagokat vesszük elő, például a brokkolit. De nem úgy, ahogy a szülők készítik el otthon, így az első falat után rendszerint rácsodálkoznak, hogy ez nagyon finom is tud lenni. Amikor a legközelebb találkoznak vele a Szupermenzán, már bátran vesznek belőle.

Szóval először meg kell tanítani a gyerekeket a gasztronómiai alapokra. És abban a pillanatban, ahogy a gyerek rendelkezik ezzel, lesz véleménye és mer dönteni. Ugyanakkor felemeljük arra a szintre, hogy partnerként kezeljük, ami szerintem nagyon fontos.

Az UNICEF kampányban is új ízeket lehet felfedezni?

Az UNICEF-nek ez az új, KajaKaland kampánya szintén jótékony hatású, ahol a főzés öröme találkozik a világ felfedezésének élményével. A postai levélcsomagban érkező receptek egyszerűen elkészíthetőek és gyerekbarátok. Ugyanakkor az egészséges táplálkozáshoz kötődő hasznos információkat és a világ kultúráival kapcsolatos szórakoztató, ismeretterjesztő anyagokat is rejtenek a csomagok.

Két dolog miatt szurkolok nagyon: hogy sok családhoz eljusson ez a kezdeményezés. Egyrészt ahányhoz eljut, annyiszor havi ötezer forint jut az igazán rászoruló gyerekeknek, és annyi családban lesz téma, hogyan kell finom és egészséges ételt készíteni. Ebből pedig a gyerekek sokat fognak tanulni.

A szupermenzákkal hol lehet találkozni?

Egyre több Szupermenza működik az iskolákban szerte az országban. A fővárosban és vidéken is terjeszkedik az üzemeltető. Nagyon klassz az egész, és annyira beleástam magamat, hogy elmentem az üzembe, ahol készülnek az ételek.

Annyit szednek, amennyit akarnak. És abban a pillanatban, ahogy a gyerek rendelkezik ezzel a lehetőséggel, lesz véleménye és mer dönteni. Ugyanakkor felemeljük arra a szintre, hogy partnerként kezeljük, ami szerintem nagyon fontos.

Mást is tanulnak ebből?

Igen, azt, hogy ne dobjunk ki ételt. Ezek a gyerekek megtanulják, hogy a menza nem pont úgy működik, mint egy büféasztal, ahol hatalmas tányért pakol meg magának mindenki, majd nem fogyasztja el az ételt. Tudják, hogy elég annyit kiszedni, amennyit megesznek, és nyugodtan visszamehetnek akár háromszor is szedni, senki sem szól rájuk. Mi pedig örülünk, hogy a végén nem kidobják a felesleges ételt, mert nem halmoztak fel mindent a tányérukra.

Még mindig nem akarsz saját éttermet nyitni?

Nagyon sok étterembe, kb. 700 helyre mentünk el, amikor a Street Kitchen Guide-ba gyűjtöttünk a színvonalas vendéglátó-helyeket. Látom, hogy mindenhol emberfeletti munkát végeznek, és le a kalappal előttük, nagyon becsülöm őket. Én azt gondolom, hogy a projektjeim mellett nem mernék éttermet működtetni és nyugodt szívvel azt mondani, hogy pont olyan, amilyen én vagyok. Nagyon sokan rákérdeznek, hiszen annyira adná magát, hogy ezen a néven nyissak egy helyet, ahol azt a szemléletet mutatnánk be, aminek alapján dolgozunk. Biztos jó lenne, de teljes embert kívánna, mert nem lehet félig csinálni.

A Street Kitchenes vonalban akkor megtaláltad azt, amire vágytál?

Igen, ebben komfortosan érzem magam. A tévés szereplés is olyan, amit szeretek, de az mindig is a mellékállásom volt. Még akkor is, ha az országos ismertséget A Konyhafőnök című műsornak köszönhetem. Mindig azt éreztem, hogy az egy olyan kaland, ahonnan mindig visszatérek, és a Street Kitchen megalapítása, megerősítése, elterjesztése volt a célom. Annyi kihívást ad, ami engem szórakoztat és le is köt.

Visszavettél a médiás szerepléséből?

Igen, teljesen tudatosan. Nem igazán hajtom, mikor lenne lehetőségem valamelyik showműsorban szerepelni, csak azért, mert jó a tévében lenni. Ebből egy picit vissza akartam venni. Velem kapcsolatos cikkek sem jelennek meg, ami megint egy döntés eredménye.

Azt szeretném tovább építeni a nyilvánosság felé, hogy van egy szakmai életem, és bárkinek nyilatkozom a tervekről, a projektjeinkről, a gasztronómiáról, az üzletről, meg még egy csomó mindenről. Illetve van egy magánéletem, amit szeretnék élni, ami olyan, mint bárki másé.

Mára megtaláltad az egyensúlyt?

Igen, abszolút. Tapasztalati úton jutottam el ide. 36 évesen kerültem be a médiába, zöldfülűként. Olyan kényszerképzetem alakult ki, hogy tartozom a médiának azzal, mint ismert ember, hogy ha elém dugnak egy mikrofont, akkor szervilis módon válaszolnom kell. Nagyon nagy mentális terhet rakott rám, és azért is jöttem erről le, mert elkezdtem szorongani.

Nagyon sokszor éreztem azt, hogy visszaélnek ezzel, vagy más kontextusba helyezik a mondanivalómat. Több évnek kellett eltelnie, amire rájöttem, hogy a Fördős Zé szerethető és követhető akkor is, ha nem mondja el, hogyan áll az építkezése, a párkapcsolata, az anyjával való egyébként nagyon jó és szeretetteljes viszonya, mert ez mindenkinek a magánügye. Szóval én így szeretnék érdekes maradni

Nagyon le vagy fogyva. Diétázol?

Igen, de nem a szorongás miatt. Ez egy teljesen tudatos elhatározás eredménye. Már nagyon régóta siklóernyőzőm. Úgy működik, hogy minden egyes ernyőnek van egy ideális súlyterhelése, és amikor vettem egy új ernyőt, kiderült, hogy 3 kilóval nehezebb vagyok, mint az ideális. Gondoltam, azt a 3 kilót le kellene dobni, de hogyan? Hallottam, hogy mostanában a délig nem evés a menő. Kipróbáltam, és rákattantam. Leadtam 6 kilót, azóta sokkal energikusabbnak érzem magam, sokkal jobban alszom, jobban futok, tehát jobb a fizikai teljesítményem. Tökéletes formába kerültem.