„Boldogra dolgoztam magam” - interjú Dr. Gyenesei Leila öttusázó világbajnokkal

Beválasztották a Nemzetközi Öttusa Szövetség végrehajtó bizottságába, a médiáért felelős elnökségi tag lett. Legszívesebben sportpszichológus lett volna, de más irányba indult el az élete. Dr. Gyenesei Leila nem bánja, hogy családi nyomásra elvégezte a jogi egyetemet, az ott megszerzett tudás jó alapot ad számára a hétköznapokban.

A neved előtt doktori cím áll, jogi és kommunikációs területen is diplomát szereztél, ám a sportkarriered után nem jogászként kezdtél el dolgozni. A sport azonban megmaradt az életedben. Miért pont a sporttelevíziózást választottad?

A sport az életem része, ebben éltem, ezt szeretem a legjobban és úgy érzem, hogy ehhez is értek a leginkább. Soha nem a szereplés vonzott a televíziós feladatoknál, hanem az, hogy a sport közelében maradjak. Ez a szenvedélyem, a jog nem volt az. Ma már ki merem mondani, amit nagyon hosszú időn keresztül nem akartam: a jogi egyetem egy családi nyomásra elvégzendő iskola volt.

Nem azt mondom, hogy megbántam, mert jó alapot ad a hétköznapokban, egy tartást, egy tudást, de ettől függetlenül magamtól soha nem végeztem volna el. Talán, ha vissza lehetne pörgetni az idő kerekét, akkor pszichológiát hallgattam volna, és ma sportpszichológusként dolgoznék, de másik irányba indultam. Korábban szereztem egy kommunikációs diplomát is, tehát ezzel a két végzettséggel jól boldogulok az élsport utáni életemben is.

Teljesen letettél a pszichológusi álmodról?

Időről időre felbukkan, de tulajdonképpen kerek az életem a sporttelevíziózással, a közösségi médiával és a sportdiplomáciai munkámmal a Nemzetközi Öttusa Szövetségnél. Nagyon hálás vagyok, hogy visszatérhettem az egyik szerelmemhez, amely egyértelműen az öttusa.

Szabó Zsófi őszinte vallomása: „Büszke vagyok arra a nőre, akit a tükörben látok”

Mióta dolgozol a nemzetközi szervezetben?

A Nemzetközi Öttusa Szövetségnél november óta dolgozom, a médiáért felelős elnökségi tag vagyok. A világkongresszuson választottak meg, ahova a Magyar Öttusa Szövetség delegált, és már az is óriási megtiszteltetés volt, hogy rám gondoltak, és engem támogattak. Az első szavazásnál, több mint ötven százalékot szereztem, így választottak meg. Felépítettünk egy olyan kampányt, ami nem a politikáról szólt, hanem a teljesítményről, ennek az eredménye volt a megválasztásom.

Jellemző, hogy a sportdiplomáciában a nők is vezető pozícióba kerülhetnek? Több női induló volt?

Igen, a sportdiplomáciában is egyre több nő kap szerepet vezetőként. Erre a legjobb példa, hogy a történelemben először lett a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak női elnöke, a korábbi úszó, Kirsty Coventry személyében. A női tagok aránya is egyre több. A Nemzetközi Öttusa Szövetség elnökségében is több hölgy van, mint valaha. Ez rendkívüli módon megváltozott az elmúlt időszakban, és nagyon örülök a fejlődésnek.

Könnyen megtalálod a hangot a külföldi kollégáiddal? Könnyű volt beilleszkedned egy nemzetközi közösségbe, szervezetbe?

Szerintem ez egy folyamatos tanulás és egy nagy kihívás, mert nagyon sokfélék vagyunk. A világ minden pontjáról vannak tagok a nemzetközi szervezetben és vegyes a korosztály is. Nagyon érdekes folyamat dolgozni egy olimpiai sportág legfőbb döntéshozói szervében és persze komoly feladat teljesíteni egy ilyen közegben. Azt pedig kifejezetten szeretem, hogy azt érzem, elismernek minket magyarokat. Nemrég egy csodálatos Világkupát rendeztünk Magyarországon, maximálisan elégedett volt vele a nemzetközi szervezet is.

Ez a siker már a te munkádnak is köszönhető volt?

Remélem, hogy igen, de magamat nem szeretem dicsérni, ezt mindig mondja inkább más. Egy biztos, nagyon sokat dolgoztam. Az elmúlt tíz év televíziós és médiás tapasztalata összeért a sportolói pályámmal. A szakmai tudás és az érzelmi kötődés igen fontos. Nem kívülről nézem a sportot, hanem az életem része ma is. Ez nem egy munka számomra, nem foglalkozom vele, hanem ebben élek. Egyáltalán nem teher, ha egy vasárnapi ebédnél elő kell vennem a telefonomat és követnem kell valamelyik Világkupának a streamingjét, mert olyan nem fordulhat elő, hogy nem nézem.

A Network4 képernyőse vagy.

Igen, a Galileo című ismeretterjesztő műsort vezetem, ami tudomány és szórakoztatás. Ez nem kötődik a sporthoz, viszont nagyon érdekes riportok vannak benne. Ezenkívül az NFL magazinműsorának, a CountDownnak vagyok az egyik műsorvezetője, ahol most épp szünet van, szeptember 4-én kezdődik a szezon. Az év számomra két részből áll, van az NFL-es félév és az öttusás félév. A kettő időben tökéletesen kiegészíti egymást.

Van még valami kihívás számodra a televíziózásban?

Persze, nem is lehetne úgy csinálni, ha nincs több kihívás benne. Minden ponton lehet és kell is fejlődni. Nyilván azt is kell figyelni, hogy milyen irányba megy a világ, mi az, ami érdekes, tehát egy folyamatos kíváncsiság dolgozik bennem. Nagyon hiszek abban, hogy egyszerre kell tájékoztatni és szórakoztatni a nézőt.

Liptai Claudia: „Engedjük el ezt a súly kérdést, ha kérhetem!”

Dolgoztál a Network4 stábjával a SuperBowlon, az amerikaifutball-bajnokság, az NFL nagydöntőjén. Ott minden évben világsztárok szórakoztatják a közönséget és a nézők soraiban is felbukkannak. Számodra is érdekes volt részt venni ezen a showműsornak is beillő eseményen?

Igen, lenyűgöző volt. Ez nem egy bónusz út volt, hogy kimegyünk Amerikába, és akkor majd ott koktélozgatunk. Nem is csak a Super Bowlon dolgoztuk, már előtte, egész héten a játékosokkal forgattunk és a különböző eseményeket, érdekességeket mutattuk be a nézőknek. A napi 16-18 óra munkánál pont a szórakozás nem jutott eszembe, de az biztos, hogy egy örökre szóló, fárasztóan nagy élmény volt. Boldogra dolgoztam magamat, sikerélményt adott és nagy kihívás volt.

Van különbség a mindennapi öltözéked és a tévés stílusod között?

Nagyon szeretem a kényelmes, de elegáns stílust a hétköznapokban. A tévében kevésbé vehetek fel bármit, de a képernyős öltözködésemben is önmagamat adom. A hétköznapokban szeretem az olasz Weekend Max Mara vonalát, ebbe boldogan bújok bele. Időtálló, és ez fontos szempont, hiszen nem szeretek túl sok dolgot vásárolni, ellene vagyok a felhalmozásnak.

Sok olyan ruhám van, ami 5-10 éves. Ha jól van összeválogatva egy nő ruhatára, akkor tökéletesen lehet hordani a sok évvel korábban vásárolt darabokat is. A szélsőséges divatirányzatokat sem kedvelem, a klasszikus ruhákban hiszek és, ha jó a minőség is, akkor sokáig szépek maradnak, ezek pedig akkor kerülnek kiselejtezésre, amikor tönkremennek sok-sok év használat után, amikor egyszerűen elfárad az anyag.

Karády Anna: „Ha túl sok az akadály, akkor érdemes elgondolkodni, hogy nem a saját utunkat járjuk”

Nagyon szeretem a minőségi ruhadarabokat, anyagokat, ami nem feltétlenül jelenti a legdrágább viseletet. Inkább arra törekszem, hogy az összetételében minél több természetes anyagot tartalmazzon, kellemes legyen viselni. Sokat dolgozom és jó érzés szép, de kényelmes ruhákban tölteni a napjaimat. Nem vagyok karrierista, de dolgozó nő vagyok és imádok is nő lenni.