Horváth Lili: „Meg kell tanulnunk magunkat elfogadni, ha boldogan akarunk élni”

A ma már az egész országban ismert esteken emberi sorsok és játszmák kerülnek előtérbe úgy, ahogy azt a nők látják. A zseniálisan fogalmazott szövegek és a humoros hangvétel mellett valószínűleg annak is köszönhető a siker, hogy az írások a mai napig aktuálisak, és azokban minden nő magára ismerhet. Horváth Lili Jászai-díjas színésznővel az életkorral járó változásokról beszélgettünk.

Tizenkét éve foglalkozol Janikovszky Éva A lemez két oldala című szövegével. Hogy látod akár a saját, akár a közönség visszajelzéseiből: ma is időszerű az írás?

Abszolút! Tizenkét év nagy idő, ezért többször is felmerült, hogy keresünk újabb alapanyagot, de mindig visszakanyarodtunk ezekhez a 70-es években írt szövegekhez, mert annyira aktuálisak. A sorozat kiegészült kortárs írók verseivel, beszélgetésekkel, annak kapcsán, hogy mi, akik előadjuk hogyan éljük meg ezt a korszakot, ugyanis ez is nagyon érdekli a közönséget. Mintha kicsit abban is bíznának, hogy ha eljönnek, nemcsak jól fognak szórakozni, hanem talán közelebb kerülnek a megoldáshoz is: hogy lehet jól megélni ezt az időszakot.

Hogy lehet jól megélni?

Az biztos, hogy humor nélkül sokkal nehezebb. Tavaly volt egy csípőprotézis műtétem, ami elég komolyan megváltoztatta a gondolataimat. A kórházban is sokan csodálkoztak, hogy ilyen fiatalon, de talán abból a szempontból a legjobbkor jött, hogy felnyitotta a szememet. Hogy nem tehetem ugyanazt a testemmel, a szervezetemmel, mint 20 évvel korábban. Már nem lehet vég nélkül bulizni, muszáj eleget aludni, pihenni, kell időt hagyni a szervezet regenerálódásra is.

Tudatosabban figyelek a testem jelzéseire, erős figyelmeztetés volt, hogy elég a koptatásból, fájdalomból. Szerencsére nagyon jól sikerült a műtét, és azóta teljesen tudatosan alakítom úgy a napjaimat, hogy a mozgás ne fakultatív, hanem rendszeres legyen.

Péterfy Bori: „Nem hagyom magam kiégni”

Elég intenzív életet éltél mindig, amiben jelentős szerepe volt a mozgásnak is. Mennyit kellett változtatnod a műtét miatt a rutinodon?

A műtét után sokáig volt gyógytorna, célirányosan kellett erősíteni a lábizomzatomat. Az Anyád kínja című előadásunkban egy intenzív mozgásos, táncos szerepem van, ami felér egy aktív fitnesz órával. Ezt a műtét után addig nem vettem vissza, amig nem éreztem azt, hogy erős a lábam, és bírni fogja a terhelést. Elmondhatatlanul csodálatos érzés, amikor azt érzem, hogy jobban bírom, mint a kezdetekben. De nem dőlök hátra, minden reggel sétálok a kutyával, sokat úszok, a legújabb felfedezésem pedig az E-fit edzés, ami kifejezetten hasznos műtétek utáni regenerációra.

Nánási Csilla szakedző célirányosan az én igényeimre állítja össze a gyakorlatokat, ami ráadásul minden izomcsoportot megmozgat, de erőnlétnövelésre és anyagcserefokozásra is kiváló. Most már visszavettem az összes előadásomat, ezek is mind aktív mozgással járnak, és ami elengedhetetlen része lett az életemnek, pedig korábban csak kényeztetésként gondoltam rá, az a testmasszázs. Odafigyelek arra, mit eszek, mennyit vállalok, régen ezekkel sem kellett ennyit foglalkoznom.

A bőrápolás terén is ennyire tudatos vagy?

A drasztikus beavatkozásoknak nem vagyok híve, minőségi krémeket használok, igyekszem magam karbantartani. Bárki bármit mond, én azt gondolom, hogy a bőrnek, a testnek van egy ideje, a biológiával felesleges és értelmetlen folyamatosan küzdeni. Lehet elnyújtani, lehet odafigyelni, de szerintem nagy csodák nincsenek. Sőt, az is nagyon fontos, hogy megtanuljuk magunkat elfogadni, mert ha ez nem megy, akkor boldogtalanok leszünk. Az irreális elvárások sokszor komoly csalódásokhoz és elégedetlenség felé sodornak.

Három gyermeked van, ami viszonylag ritka a szakmában. Nem tartottál attól, hogy kiesel a körforgásból?

A mamám korában ez még tényleg ritka volt, nem véletlenül vagyok én is egyke. Amikor a harmadikat vártam, sokan kérdezték, jól átgondoltam-e, pedig akkor már több kolléganőm volt háromgyerekes: Schell Judit, Balla Eszter, Kecskés Karina. Ez is egy érdekes aspektusa a negyven felettiségnek, mert az ember rájön, hogy nem biztos, hogy a szakma, a pálya a minden. Manapság egyébként is egyre jobban kitolódik a gyerekszülés ideje, én boldog vagyok, hogy így alakult az életem.

A fiaim nagyon különbözőek, a nagyfiam most érettségizik, aktívan kosárlabdázik, de mostanában elkezdte érdekelni a művészet, a rendezés és az újságírás is. A középső reál beállítottságú, még nem tudni, merrefelé megy. A kislányom tíz éves, most megy bele a kiskamasz korba. Az nekem külön feladat a fiúk után, főleg a mai Insta-világban, ahol már az ő korosztálya is csücsörít a telefonba, hogy neki olyan női modellt mutassak, amit nekem a mamám adott.

Mert ő híresen gyönyörű nő volt, mindig odafigyelt magára, soha nem ment napra, és soha nem volt a túlzások híve. A mai napig szép, pedig csak egy leheletnyit sminkel. Ezt az erős női vonalat próbálom tovább vinni, ami azért sem könnyű, mert a világ mostanában mintha a természetesség ellen lenne. De nem biztos, hogy fel kell ülni erre a vonatra, pláne, ha egy kamasznak is példát szeretnék mutatni. Szerintem a lányos anyáknak most még nagyobb a felelősségük ebben.

Te követted édesanyádat a pályán, a gyerekeid tovább viszik a stafétát?

A közegben benne vannak, a kislányom ének tagozatos iskolába jár, és gyakran jön velem a színházba, ahol már otthonosan mozog. Nem bánom, ha művész lesz, de azt hangsúlyozom, hogy ez a pálya manapság nem életbiztosítás. Mindig azt mondtam nekik, azok legyenek, amik a szívük mélyén szeretnének lenni. Annak idején én sem színész akartam lenni, érdekelt a jelmeztervezés, a dramaturgia, de végül a színpad lett belőle. Szerintem ma már nem lehet egy pályára ráállni, annyit változik a világ.

A világ tényleg szinte követhetetlenül változik, ami elég sok stresszel is jár. Mi a stratégiád, ha összecsapnak feletted a hullámok?

Nagyon nyitott vagyok, járok coachoz, de voltam már pszichológusnál is, amikor úgy éreztem, hogy megbillentem. Néha elmegyek asztrológushoz, hogy mit lát egy adott időszakban. Ezeket összesűrítem, átszűröm magamon és megpróbálom lefordítani az aktuális állapotomra. Mert igen, voltak nehéz időszakaim, és azokon csak úgy lehet túllépni, ha az ember leül és nem belesüpped, hanem átfolyatja magán a jót, hogy mit enged el, miben kell erősödnie, és minek ad időt.

Nyilván ezek nem könnyű dolgok, de megúszhatatlanok. És ami nagyon fontos és bevált, az a délutáni sziesztám. Ezekre mindig figyelek és érzem is, hogy a testem lelkem, megköszöni a törődést. A műtét nagyon komoly megvilágosodás volt, szellemi és mentális utazás, amikor nem tudtam sehova rohanni, volt időm sokat olvasni, és átértékelni dolgokat. Ezt azóta is tartom, mert átálltam erre fejben.

Van egy másik lábad a színészet mellett, a Lili Suli. Milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb, amióta gyerekekkel is foglalkozol?

Nemsokára tíz éves lesz a Lili Suli, ez idő alatt rengeteget változtak a gyerekek. A digitális korban nem csak gyereket nevelni más, gyereknek lenni is. Sokkal gyorsabbak, pörgösebbek, kevésbé koncentrálnak, nehezebb őket lekötni, és máshogy kell velük foglalkozni, mint pár éve. Megtanultam azt, hogy ha látom, hogy nem köti le őket egy játék, akkor azonnal tudni kell váltani. Herner Dorka pszichológussal ennek kapcsán csináltunk is egy podcastot, ezt a témát folyamatosan kutatom. Hangoskönyveket csinálok, haladok a korral, mindig van új ötletem, mert manapság nem lehet elkényelmesedni. A Lili Suli egy olyan másik lábam, ami nagyon jó lesz, ha majd nem tudok, vagy nem akarok annyit a színpadon lenni.

Lassan vége a színházi évadnak. Merre leszel a nyáron?

Több szabadtéri és vidéki nyári előadásom lesz, és táborokat is szervezünk. Visszatérő vendég vagyok a KŐFESZT-en, ami egy szuper családi fesztivál a csodálatos Káli-medencében. Ez tavaly a műtét miatt kimaradt, ezért idén több napot is ott leszek, a legkisebbektől kezdve a kamaszokig várom az érdeklődőket az interaktív programokra.

Rendszerint vannak változások is a nyáron, ez velejárója a szabadúszásnak, de én ezt megszerettem, mert kifejlesztettem magamban egyfajta rugalmasságot, ami régen még nem ment. Olyan vagyok, mint egy számítógép, ha jön egy változás, akkor újratervezek. Jó érzés, hogy ez egyre jobban megy, a mai felgyorsult világban rugalmasság nélkül minden nehezebb. Nem szabad megijedni a változásoktól, és bármilyen nehéz, nem kell mindenáron ragaszkodni dolgokhoz.