Illés Gabriella őszintén mesél a legféltettebb titkairól

Ebben a különleges inverz helyzetben, a GLAMOUR Talks with Illés Gabriella podcastsorozat első évadának záró részében egy olyan nő portréja rajzolódik ki, aki bár a szakmában kőkemény, erős amazonként ismert, most először beszél őszintén a páncél mögötti sérülésekről, a megjavíthatatlan kapcsolatokról és a láthatatlan tetoválásokról.

Kijárta a ranglétrát

Illés Gabriella karrierje igazi sikertörténet: gyerekszínészi múlttól a televíziós ranglétra minden fokán át a TulipánTündér Produkció és olyan nagyjátékfilmek sikeréig, mint a Toxikoma. Szily Nóra azonban rögtön a beszélgetés elején rátapint a lényegre.

A szakmai csillogás mögött eddig rejtve maradtak a magánéleti krízisek és az emberi elakadások. Gabriella elárulja, hogy a podcastet is pont azért indította el, mert rájött, hogy az embereket nem a tökéletesség, hanem a hibalisták és az újrakezdések ereje érdekli.

Steiner Kristóf őszintén mesél borderline személyiségzavaráról és élete legnagyobb traumáiról

A mesékben kereste a gyógyírt

A GLAMOUR Talks with Illés Gabriella podcast beszélgetés visszanyúlik a gyökerekhez, a fóti gyerekkorhoz, ahol Gabi késői gyerekként született. Elmeséli Nórának, hogy már ekkor kialakult benne egyfajta önfeláldozó védelmezés a szülei felé, látta, milyen keményen dolgoznak, és úgy döntött, ő nem fog plusz terhet jelenteni nekik.

Még az óvodai igazságtalanságokat és az iskolai kiközösítést is elhallgatta, csak hogy „jó gyerek” lehessen. Ekkor született meg benne a történetek iránti vágy is, ami később a hivatása lett. Elmondása szerint a filmekben és mesékben kereste azt a gyógyírt, amit a valóságban nem kapott meg.

A karrierépítés évei alatt Gabriellát sokszor illették azzal a jelzővel, hogy „neki van a legnagyobb töke” a szakmában, de ez a maszkulinnak tűnő erő valójában egy mélyen szenvedélyes, teremtő nőt takart. A legmélyebb szakmai sebét egy multinacionális vállalati közegben kapta, amikor egy vezető kijelentette: „nem kell ennyi szenvedély”.

Nagy felismerések

Ez a mondat annyira szíven ütötte, hogy egy tetoválószalonba ment, és láthatatlan tintával egy tulipánt – a nőiség és a szenvedély szimbólumát – varratott magára. Ez később segített neki megőrizni önmagát egy olyan közegben, ahol a gyorsaságát és a hittel teli munkáját sokszor félreértették vagy irigyelték.

Elmondja azt is, hogy legyen szó egy elszakadt nyakláncról vagy egy haldokló párkapcsolatról, mindig ő volt az, aki az utolsó vérig küzdött, aki nem dobta ki azt, ami elromlott.

A fordulatot a 45. életéve és a terápia hozta el. Itt szembesült azzal, hogy miközben ő mindenki másnak a komfortját kereste, önmagát mindig az utolsó helyre sorolta. Szily Nóra kérdésére, miszerint ki vigyáz rá, ha ő nem, Gabriella őszintén mesél a frissen tanult felismeréséről is.

Smink: Kozian Fanni, Haj: Szepeshelyi Gabriella, Produkciós menedzsment: Csáti Melinda