Jaksity Kata: „Kemény dió ma Magyarországon egyedülálló anyaként minimális gyerektartással kihozni a dolgokat”
Jaksity Kata műsorvezető pontosan látja az előnyeit és a hátrányait a vállalkozói létnek, ugyanis pár év fix munkahelyen töltött év után ismét egyedül dolgozik. Bár továbbra is főleg kommunikációval foglalkozik, a közeli terveiben több teljesen új tevékenység is szerepel, amelyekben a jövőjét is látja.
Ezeket láttad már?
Jaksity Kata mindig is szeretett önkénteskedni, és hamarosan úgy segíthet másoknak, hogy pénzt is keres vele. Utazásmániája szintén új utakat nyitott meg előtte.
Pár évig alkalmazottként dolgoztál a zuglói önkormányzatnál, most újra vállalkozó lettél…
Nagy váltás volt, hogy három és fél évvel ezelőtt lett egy olyan munkahelyem, ahova be kellett járni. Két vezető pozíciót töltöttem be, egyrészt a kerületi médiacéget vezettem, másrészt pedig az önkormányzat kommunikációját. Az önkormányzat híreit, eseményeit, rendezvényeit, munkáját kellett bemutatnom, eljuttatnom az információkat a lakosság felé, természetesen élen a polgármesterrel. Nem 8 órás, hanem 24 órás munkám volt, mert akármikor történt valami, azonnal kellett reagálnunk rá. Ebben is el lehetett fáradni és abban is, hogy ma már mindent átsző a politika, a nemtelen támadások.
Az önkormányzatnál sok értékes programot és rendezvényt szervezhettünk. Büszke vagyok arra, hogy milyen jó programot állítottunk össze a családon belüli erőszakra és az iskolán belüli zaklatásra. Nekem mind a kettő a szívügyem volt, és szabad kezet kaptam a megvalósításhoz, kommunikációhoz. Nagyon is jó látni, hogy a távozásommal nem állt meg a program, nélkülem is folytatják. Úgyhogy izgalmas évek állnak mögöttem, és nagyon sokat tanultam.
Nagy előny volt, hogy a fizetésem mindig időben megérkezett és tisztában voltam vele, hogy mennyit költhetek, jól be tudtam osztani a pénzemet. A vállalkozói létben ez nehéz, mert össze-vissza jönnek a bevételek, mert az egyik cég 60 napra fizet, a másik 45-re, a harmadik 8-ra. Nehéz egyben látni az anyagiakat, és ez bizony kihívást jelent.
Görög Zita: „Jó érzés, hogy tudtam egy ilyen fajsúlyos ügyben segíteni”
A vállalkozói élet nehéz számodra?
Az mindig nagy előnye volt, hogy változatos, persze a csodálatos része mellett van negatívuma is. Ehhez az élethez nagyon kell tudni alkalmazkodni. Ez elmúlt pár évet kivéve majdnem mindig vállalkozóként dolgoztam, a televíziós munkáim során is ritkán kaptam belsős szerződést. A tévézés mégis jó volt, mert bár kemény volt felkelni hajnalban a reggeli műsorhoz, bementem a stúdióba, kisminkeltek, levezettem a műsort, majd átnéztük, mi lesz másnap az adásban. Korán túl voltam a napi munkán, még úgy is, hogy utána persze sokat készültem a másnapi adásra, de már otthon.
Azalatt dolgoztam, amíg a gyerekeim iskolában voltak, és utána jelen tudtam lenni az életükben. Velük ebédeltem, tanultam, majd vacsorát főztünk, nem csak estére estem haza. De aztán később az esti híradózás mellett is sokat tudtam velük lenni. Ehhez szoktam hozzá, tudtam irányítani és rugalmasan kezelni az életemet. Rendezvényeken szerepeltem, és nem csak konferáltam, hanem a szervezésbe is besegítettem.
Most mi a fő iránya a tevékenységednek?
A PR, a kommunikáció, amit cégeknek és nonprofit szervezeteknek csinálok, eseményeknek, rendezvényeknek. A Felelősen Magadért Egyesületben is dolgozom, ahol a női egészségtudatosságra építünk programokat. Az interaktív délutánjaink egy pillanat alatt betelnek, szeretik a nők. Viszont kötve vagyunk a rendezvény szezonhoz, ezért a nyarunk általában üres, és a karácsony utáni időszak szintén nagyon nyomott. Nekünk kell megpörgetni a tavaszt és az őszt, hogy kitartson az üresebb időszakokra a bevételünk.
Tud az ember agyvérzés közeli állapotba kerülni, amikor egy ideje nincs munkája, mivel a jelen árak és infláció mellett elég könnyen fel lehet égetni a bevételt. Ez időnként nehéz, és főleg úgy, hogy egyedülállóként tartom el a gyerekeimet kilenc éve. A gyerektartás összege sosem ugyanaz, mint amikor egy házban élsz a gyerekeid apjával, és amikor együtt költötök az iskolára, a különórákra, a ruházkodásra. Kemény dió ma Magyarországon egyedülálló anyaként minimális gyerektartással kihozni a dolgokat.
Nem gondolkoztál azon, hogy hasonló, önkormányzati vagy állami vonalon folytatod?
Amikor lezárult ez a rész az életemben, akkor felmerült bennem, hogy állandó munkát vállaljak-e, mert megvan annak a biztonsága, hogy minden hónapban megérkezik a fizetés. Vagy válasszam a szabadabb életet, aminek viszont megvan az a rizikója, hogy időnként összébb kell húzni a nadrágszíjat.
Barabás Évi: „Míg mások esténként együtt vacsoráznak, én ott vagyok a képernyőn”
Három nagyon szimpatikus lehetőség jött elém, amikre beadtam a jelentkezésemet, de azért azt lehet tudni, hogy ha a politikában az egyik oldalhoz kötött a munkád, akkor nem nagyon lesz könnyű elhelyezkedned. Ez egy olyan bélyeg, amit a saját bőrömön tapasztaltam meg. Szóval, a vállalkozói életet választottam. Nyáron így sokkal több időt tudtam tölteni a gyerekkel, és anyukám ápolásával. Ezt nem tudtam volna megtenni, ha fix munkahelyen dolgozom.
Dokumentumfilmeket is forgattál, és ez is további lehetőségeket hozott?
Igen, fajsúlyos témákban, például Afrikában, Délkelet-Ázsiában és a fejlődő országokban. Akkor alakult ki a saját produkciós cégem, már rendeztem és gyártottam filmeket, saját stábom van. Az pedig kifejezetten csodálatos, hogy ebbe nőtt bele a nagyfiam, Ábel, aki az első számú operatőröm és vágóm, vele dolgozom most már körülbelül tíz éve. Még gimibe járt, majd egyetemre, amikor elkezdtünk dolgozni cégeknek, és minden elfogultság nélkül nagyon ügyes, ragaszkodnak is hozzá a klienseink.
Van valamilyen új terved, tanulsz valamit?
Régóta vágytam rá, a Covid alatt pedig végre lett időm, hogy valami újba belevágjak. Öt éve elvégeztem a Yale Egyetem online kurzusát, mindfulnesst, tudatos jelenlétet, pozitív pszichológiát tanultam. Most pedig a japán életszemléletet, az ikigai coachingot tanulom.
Ábel Anita: „Meg tudtam erősödni ott, ahol gyengének éreztem magam”
Az utóbbi időben egyre többen fordultak hozzám ismerősök segítségért a mentális egészségükért, egyre jobban élvezem, hogy tudok szakmai alapon nyugvó tanácsokat adni. És azt éreztem, hogy ezt szeretném új karrieremnek. Régen is szerettem önkénteskedni, és most van egy olyan lehetőségem, amivel úgy segíthetek másoknak, hogy pénzt is keresek vele. Már gyakorolgatok, és lassan hivatalossá szeretném tenni ezt a tevékenységemet.
Lehet, hogy ez lesz a jövőd?
Igen, úgy érzem. Már készül a honlapom, amit a nagyfiam csinál. Közben a másik nagy vágyam is teljesülni látszik, ami Japánnal függ össze, amibe beleszeretett az egész család. Ez nagyon érdekes történet, mert nem volt kimondottan a bakancslistámon ez az ország, ahol modellként voltam először egy divatbemutatón a '90-es évek elején. Miután Tokióba eljutottam, kipipáltam ezt az úti célt, de világszerte egyre felkapottabbá vált a cseresznyevirágzás, és úgy gondoltam, egyszer majd megnézem valahol vidéken.
Felfedeztem, hogy a gyerekeim rajonganak az országért. A kisebbik fiam építészetet tanul, a kedvenc építésze történetesen japán, tehát éreztem, hogy jó hívószó lehet, hogy együtt kerekedjünk fel, annak ellenére, hogy a nagyfiúk már nem az anyjukkal akarnak utazni. Így elmentünk cseresznyevirágzásra, és úgy beleszerettek az országba, hogy amikor rá két hónap múlva jött a nyár, és kérdeztem, hogy hova menjünk nyaralni, nem volt kérdés, hogy Japánba. Úgyhogy két hónap múlva megint ott kötöttünk ki. És idén nyáron harmadszor is ott kalandoztunk.
Laky Zsuzsi: „Nekem abszolút komfortos, ha a határaimat kell feszegetnem”
Először ennek a csodálatos országnak az ősi hagyományaiban akartuk elmélyedni, idén nyáron pedig már sokkal inkább a modern építészetét, művészetét fedeztük fel, és olyan izgalmas helyekre jutottunk el, ahova szerintem kevesek. Nekem a legszebb élményeket továbbra is a gyerekeimmel közös utazások jelentik.
Látom, hogy annyira megihletett, hogy utat is szervezel Japánba…
Utazásmániás vagyok, én kevésbé szoktam drága dolgokra költeni, inkább a közös családi élményekre. Szeretek utazást szervezni, és tanítom, hogy ez egy örömforrás az embernek már onnantól kezdve, amikor tervezgetni kezd, amikor nézegeti a szállásokat, az útvonalat. Egy utazás nem csak addig élmény, amíg utazol és ott vagy, hanem már előtte is, és az emléke sokáig tart.
Rúzsa Magdi felszabadítóan őszintén vallott az anyaságról: „Nem mondom, hogy néha nem tud fárasztó lenni”
Mire kell számítani annak, aki veled utazna?
Összeálltam egy kis utazási irodával, amelynek hasonló a szellemisége az enyémhez. Így a mi utunk nem egy hagyományos körutazás: Japán ikonikus városain kívül ugyanis az ország spirituális szent helyeire is ellátogatunk. Megismerkedünk a japán spiritualitással, a zennel, a buddhista szertartásokkal, és mindeközben jön velünk egy pszichológus barátnőm, akivel önismereti tréningeket, meditációt tartunk és megtanítjuk a stresszkezelést. Aki velünk utazik egy teljes belső-külső inspirációs utat kap majd. Ezt álmodtam meg, és nagyon sokat dolgoztam rajta.
Ha sikeres lesz folytatod?
Mostanában egyre több olyan utazást szerveznek, ahol az elvonulás az elsődleges. Szeretnék majd országon belül is hasonlót, mert nagyon hiszek abban, amit most csinálok. A feltöltődés, a lelki béke egyre fontosabbá válik. Látom, és örömmel tölt el, amikor egy ülés után úgy állt fel páciensem, hogy fantasztikus volt az elmúlt óra. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy tudom, mi az irány, ahol folytatnom kell.
A kislányod meggyógyult a Lyme kórból? Évekig küzdöttetek…
Sajnos nem tudjuk, hogy meggyógyult-e, de jelenleg tünetmentes. Jázminnak mindig benne kell hogy legyen a fejében, hogy akár évekig tünetmentes maradhat, de bármikor előjöhet olyasmi, amit nem tudnak pontosan azonosítani. Akkor rögtön eszébe kell jutnia a lyme kórnak.
Anger Zsolt: „Színészként nem vagyok elhalmozva munkával”
Hány év kellett ehhez az állapothoz?
Négy évesen csípte meg egy kullancs, akkor végigcsináltunk egy másfél éves terápiát benne antibiotikum kúrával. Tünetmentes volt három évig, amikor újra megjelent egy tünet, most máshol. Először a bokájából indult a duzzanat, úgy, hogy egyre többet sántított, és egy idő után már nem tudott járni sem. Amikor másodszor is elkezdett sántítani, azonnal összeugrott a gyomrom, mert tudtam, hogy megint kiújult a betegsége.
Volt egy komoly kálváriánk, mert mást mondott az állami egészségügy, mást a magán, ám én jobban tudtam hinni a magánban. Azt láttam, hogy ott jobban követik a legújabb kutatások eredményeit. Nem tudtam elfogadni, hogy ismeretlen, és idegen eredetűnek hívja az állami egészségügy Jázmin tüneteit, miközben a magánegészségügy kimutatta azt a baktériumot, amit a kullancs terjeszt, és amire antibiotikumos kúrát adott. Továbbra is él bennem a félelem, de próbálom minimalizálni Jázmin felé, mert nem akarom, hogy betegségtudattal éljen.
Elégedett vagy a jelenlegi életeddel?
Most tényleg úgy gondolom, hogy mentálisan nagyon jó helyen vagyok. Minden reggel van időm jógázni vagy pilatesezni, majd átolvasni a híreket - igaz, eközben egy kicsit megzakkan a mentális egészségem, de utána tudok kellemes dolgokat csinálni, amelyek örömmel töltenek el.
