Kamarás Iván komoly áldozatot hozott a Sztárboxért, őszintén mesélt róla a színész

Generációjának egyik legnépszerűbb színésze, nevéhez számos kiváló színpadi alakítás és sikeres filmszerep fűződik. Nem tartja magát multifunkcionálisnak, szereti, ha egy dologra tud igazán összpontosítani, és abból kihozni a maximumot. Bár a fellépésekből most sem volt hiány, Kamarás Iván mindennapjainak fókuszában öt hónapja a boksz is áll.

Tőled a sport soha nem állt távol, de az mennyire volt egyértelmű, hogy beleállsz egy ekkora feladatba?

Valóban, a sport az életem szerves része, nem igazán emlékszem olyan időszakra, amikor ne lett volna hangsúlyosan jelen az életemben. De ez csak hobbi, sohasem voltam profi szinten semmiben. Amatőrként rengeteg sportot kipróbáltam, nyitott voltam sok mindenre, de azért ezt a felkérést alaposan át kellett gondolnom, mert ez nem az a kategória, amire az ember azonnal igent mond. Talán elárulhatom, hogy eddig minden évben megkerestek, és most realizálódott ez a történet.

Filmben már játszottál bokszolót, most viszont egy kicsit nagyobb volt a tét.

Öt hónapja intenzíven készültem. A múltamnak része amatőr szinten a küzdősport, a kempó, ami adott egy alapot, de teljesen más, mint az ökölvívás. Nem a nulláról indultam, de most rendesen fel kellett vennem újra a ritmust. Régen heti két, maximum három edzés fért bele az időmbe, ez most az egyéb elfoglaltságaimtól függően heti nyolc, kilencig is felment.

Kamarás Iván szerint semmit nem adnak ajándékba, világéletében dolgozott magán, és ameddig ez alapvető igénye lesz, addig valószínűleg a korával se lesz baja

Fotó: RTL

Molnár Andor: „A gasztronómia nekem nem csak az ízek élvezetét jelenti”

Neked, ha jól emlékszem, soha nem volt súlyproblémád, és ha a friss Instagram képeidet nézem, azt látom, hogy elég jó formában vagy. Az ember mindig magával a legkritikusabb, de te is látod, érzed magadon a változást?

Nyilvánvalóan ez most csúcsforma kell, hogy legyen, és egyébként főleg erre is voltam kíváncsi. Ez volt az egyik indok, hogy azt mondtam, rendben, ugorjunk neki, nézzük meg, mit tudok kihozni ebből a helyzetből. Nem titkolom, hogy ez a kaland, több szempontból is egy óriási kihívás volt nekem.

Ez abszolút határfeszegetés?

Mondhatjuk úgy is. Alapból sem áll tőlem távol, mindig érdekelt, hogy miképp tudom a legtöbbet kihozni magamból.

Egy ilyen horderejű felkészülés jóval komplexebb, mert az sem mindegy, hogy a sok edzés mellett mit eszel például. Kellett változtatnod az étrendeden?

Természetesen kellett ezen a téren is változtatnom, ezért voltam dietetikusnál is. És nagyon örülök, hogy elmentem, mert rengeteg jó változást hozott ez is a mindennapjaimban.

Egy színházi próbafolyamatban van hat hét a felkészülésre, ami után nagyjából kiszámítható a végeredmény. Itt viszont nem tudhatod, hogy mi fog majd történni. Erre fel lehet fejben készülni valamennyire?

Ahogy az előbb mondtad, ez tényleg egy komplex folyamat, hiszen mentálisan is komoly nyomás van az emberen. Nem tudom, hogy erre fel lehet-e valójában készülni, szoktatom magam a gondolathoz, igyekszem végiggondolni minden eshetőséget, hogy nagy meglepetések ne érjenek. De azt gondolom, hogy ez valahol inkább egyfajta improvizáció.

Öt hónap nem rövid idő, és hát a te életedben a felkészülés mellett sok más feladat is volt, van. Nem bántad meg soha az elmúlt időszakban, hogy belevágtál?

Megbánni nem bántam, de azon többször elgondolkodtam, hogy tényleg kell-e ennyire feszegetnem a határaimat. Annak a logisztikája sem könnyű, hogy a megfelelő mennyiségű edzés mindig beleférjen, de azon is gyakran elgondolkodtam, főleg az elején, hogy hogy fogom bírni a heti több edzést.

Kamarás Iván szeptember 14-én Lofit Begivel csapott össze

Fotó: RTL

Laky Zsuzsi: „Nekem abszolút komfortos, ha a határaimat kell feszegetnem”

Az sem mellékes, hogy ebben a folyamatban óriási igénybevételnek van kitéve a szervezet, az ízületektől kezdve mindenre hatással van ez az elképesztő tempó. És azért mégsem erre vagyunk trenírozva, itt rengeteg olyan apró tényezőnek is fontos szerepe lehet, amiről csak menet közben lesz tudomásod.

Lotfi Begi volt az ellenfeled, aki azt mondta nekem, hogy tart tőled.

Ezt teljes mértékben megértem. Mivel a pszichés és mentális részével is foglalkoztam, nem nyomott agyon a stressz, tudtam aludni, annak ellenére, hogy tudtam nemsokára ringe szállok.

Milyen elvárásod volt magaddal szemben?

Nem tettem magamra nyomást, beleálltam, és megtettem minden tőlem telhetőt.Inkább az volt az elvárásom, hogy példát mutassak. Hogy a saját korosztályomat inspiráljam egy kicsit, hogy soha nem késő belevágni a sportba! És nem a versenysportról beszélek, hanem a mozgás fontosságáról! Nekem az elmúlt harminc évben talán összesen két olyan hetem volt, amikor kimaradt a sport.

Gulyás Michelle, Bolla Bendegúz és a PUMA sztori, amiről mindenki beszélni fog

Nem véletlenül mondják, hogy a testünk a templomunk, ebben élünk, erre kéne a legjobban figyelnünk! És ez nem esztétikai vagy hiúsági szempontból fontos, hanem az egészségünk, az életminőségünk tekintetében elengedhetetlen. De nyilván akik a képernyőn vannak, vagy a színpadon állnak, akikért a nézők fizetnek, tőlük alapkövetelmény, hogy a produktumon kívül is nyújtsanak valamit. Hiszen előtérben vagyunk, képviselünk valamit, aminél nem árt, ha a külsőségek sem szorulnak háttérbe.

Te menniyre vagy hiú? Van például bajod a koroddal?

Nincs vele bajom, és nem is érzem. Az okosórám szerint a biológiai korom 41, és ez nekem teljesen rendben van. Semmit nem adnak ajándékba, világéletemben dolgoztam magamon, és ameddig ez alapvető igényem lesz, addig valószínűleg a korommal sem lesz bajom.

Kamarás Iván és Lofti Begi összecsapása rendkívül izgalmas volt

Fotó: RTL

Ambrus Attila: „A legnagyobb baj ebben az országban a kirekesztés”

Azt mondtad, hogy a korosztályodat szeretnéd motiválni elsősorban, de például a fiaidat sikerült?

Természetesen számukra is próbálok példát mutatni, de erőszakoskodni nem fogok. A mostani életkorukban nem az a legfontosabb dolguk, mint nekem annyi idősen, én akkor edzőteremről edzőteremre jártam. A nagyobbik fiam egyszer szólt, hogy eljönne velem bokszedzésre, de valamiért ez végül elmaradt.

Rengeteg fellépésed van és sokat forgatsz is. Hogyan tudtad ezeket mind megoldani az elmúlt hónapokban?

Nem könnyű, de senki nem mondta, hogy az lesz. A legnehezebb, hogy a sok munka és edzés mellett legyen idő alvásra is, mert az is az edzés része. Forgatni lehet pár óra alvás után is, edzeni nem. Ez is fontos tapasztalat és tanulás.

Mit adott neked ez az egész?

Ez egy elképesztő önismereti folyamat, egy olyan út, ahol nemcsak önmagamhoz kerültem közelebb, hanem megismertem a határaimat és a félelmeimet is. Nagyon sokat köszönhetek az edzőmnek, Bacskai Balázsnak, aki sok kapun átvitt az elmúlt hónapokban.

Bíró Panna Dominika: „Elfogadtam, hogy a sors egy kicsit próbára tesz”

Voltál már padlón az életben?

Mindenki volt már, de nem ez a nagy dolog, mert az élet nem arról szól, hogy soha ne kerülj padlóra, hanem, hogy hogy tudsz onnan felállni. Az élet egy harc, ahol mindig fel kell állni! A padló csak egy jelkép, és ha innen közelítem meg, akkor a boksz és a sakk között sincs nagy különbség. Mindkettő fejben dől el.

Kellett hoznod ezért a versenyért bármilyen áldozatot?

Igen, nem is keveset, bár nem áldozatként élem meg, hanem a feladat részeként. Talán viccesen hangzik, de például a hajamat is emiatt vágattam le. Sajnáltam, de praktikusan álltam hozzá, nem akartam hogy órákig kelljen ülnöm a fodrásznál, befonatni, vagy bármi, egyszerűen nem volt életszerű számomra a bokszhoz a hosszú haj.

Hálás vagyok az érintett stábnak, akivel forgatok, hogy megoldották ezt a készülő produkcióban. Nemrég volt anyám 82. születésnapja. Nem ettem egy falatot sem a szülinapi tortából. Tudom, ezek apróságnak tűnnek, de a hétköznapok semmiségei jelentik sokszor a legnagyobb kihívásokat.

Dombovári Vanda: „Soha nem féltem az érzelmeimet kimutatni”

Volt egy időszak az életedben, amikor a Vígszínházban szinte nem volt olyan előadás, amiben ne játszottál volna. Amikor eljöttél onnan, nem szerződtél máshova, és mintha el is engedted volna a színházat. Nem hiányzik?

A Tháliában voltam egy évadot, hirtelen be kellett ugranom két futó előadásba is, ami elég erős volt, kicsit talán traumatizált is. Azóta valóban nemet mondtam minden színházi felkérésre, úgy mondanám, hogy zsánert váltottam, és a színházat jelenleg lecseréltem a koncertekre. A közönséggel való kapcsolattartás így megmaradt, és azt csinálom, amit szeretek, amit akarok.

Különböző felállásokban futnak ezek a különleges estek, és olyan erős a visszajelzés, amit a színházban ritkán kap meg az ember. Kizárólag én vagyok a színpadon, zseniális zenészekkel, folyamatos a kapcsolattartás a közönséggel, és ők is élvezik, hogy részesei ezeknek az estéknek. Nagyon lelkesek, amiről sokszor katartikus élménnyel záródik egy-egy fellépés.

Bíró Panna Dominika: „Elfogadtam, hogy a sors egy kicsit próbára tesz”

Pár éve rájöttem, hogy ezek az esték nem rólam, hanem róluk szólnak, hiszen nekik szeretnék adni valamit, és ezzel lement rólam a teher. Én „csak” adok, ők pedig hálásak ezért, és méltányolják. Nemrég fejeződött be a negyven állomásos nyári turné, Csókkirály címmel, ahol a közönség és az én kedvenc dalaim is elhangoznak. Kicsit szomorkás a hangulatomtól, a Villa Negrán át, a Meseautóig, Hofi dalok és így tovább. Nagyon boldoggá tesz, hogy ekkora siker.

Van olyan mottód, vagy hitvallásod, ami szerint éled az életed?

„Nem azért adjuk fel az álmainkat, mert megöregszünk, hanem azért öregszünk meg, mert feladjuk az álmainkat”. Igyekszem eszerint élni. Próbálok mindig előre menni, és nem önmegtagadásban élni. Van, hogy beütik a fejemet, és beköszön a valóság, de az egy jó ébresztő, hogy küzdeni kell. Ahogy a ringben is.