Kifordult magából: Miley Cyrus mellbimbó-villantó szelfivel folytatja
Kár volna tagadni, hogy Miley Cyrus nincs élete formájában, annak ellenére sem, hogy a közösségi médiában komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy úgy tűnjön a világ legvagányabb csaja.
Ezeket láttad már?
Az énekesnőnek vannak hullámok az életében, amikor képes teljesen kifordulni magából, hogy aztán egy nyugisabb időszak következzen. A legutóbbi nyugis időszakába belefért egy házasság, de nem lett jó vége a dolognak. Hogy miért, azt valószínűleg csupán az érintett felek tudják pontosan.
Az mindenesetre jól látszik, hogy ez nem Miley Cyrus élete formája. Túl van egy rövid kalandon, és most az izompacsirta Cody Simpson mellett keresi a boldogságot. Ez most legutóbb például úgy sikerült, hogy egy nyilvános beszélgetésük során azt fejtegette újdonsült barátjának, hogy csak gonosz férfiakat ismert korábban, de most rájött, hogy nem kell feltétlenül melegnek lennie, mert léteznek normális pasik is.
Nos, Miley Cyrus, aki eddig az LMBTQ közösség egyik legismertebb támogatója volt, most éppen ezt a közösséget sértette vérig ezzel a fejtegetéssel. A meleg, leszbikus, biszexuális, transzszexuális emberek nem elhatározásból választanak maguknak számukra szimpatikus szexuális orientációt, hanem ők egyszerűen ilyenek. Miley Cyrus kijelentése azt sugallja, hogy valaki csak úgy elhatározhatja, hogy egyszer a nőkhöz, egyszer a férfiakhoz vonzódik-e. Pedig ez nincs így.
Miután ezeket a butaságokat ország-világ elé tárta az énekesnő természetesen azonnal bocsánatot kellett kérnie. Mondjuk sokkal szerencsésebb lett volna, ha inkább nem mondja, amit mondott, vagy legalább ne közvetítette volna. Azonban Miley Cyrus most a exhibicionista korszak éli, aminek legújabb megnyilvánulás egy olyan szelfisorozatban, amelyen a fehér alulméretezett atlétája alatt jól láthatóak a mellbimbói. A sztár természetesen az Instagram valóban nehezen magyarázható női mell-fóbiája ellen folytatott harcként állítja be, de legyünk őszinték, láttunk már olyat, hogy Miley kereste az alkalmat, hogy provokáljon, és mostanában mintha megint itt tartanánk.
Mi van a függetlenség páncélja mögött? Hol ér véget az énidő és hol kezdődik az elkerülés?
