Kovács Gyopár és Kovács Harmat: „Még dolgozunk azon, hogy ne jöjjünk zavarba a dicsérettől”
Bár évek óta külön élnek, rengeteg időt töltenek együtt. Az Erkel Színház szeptemberi újranyitása óta Kovács Gyopár és Kovács Harmat kolléganők is, akik most éppen gőzerővel készülnek az Apácashow november 14-ei premierjére.
Ezeket láttad már?
Csodálatos őszi napsütésben, egymáshoz öltözve érkezik Kovács Gyopár és Kovács Harmat a találkozónkra. Minden szavukból árad az összetartozás, nem is kérdés, hogy a legfőbb támaszai egymásnak. A szigorú neveltetés ellenére idilli gyerekkoruk volt, a hangulatos tetőtéri szoba, amelyben felnőttek, soha nem az ajtócsapkodástól volt hangos.„Nem igazán volt konfliktus közöttünk, és azzal sem volt bajunk, hogy közös a szobánk. Arra emlékszem, hogy sokat zenéltünk együtt, és rengeteget beszélgettünk, alapvetően jó családi körülmények között telt a gyerekkorunk. Szoros volt a kapcsolatunk, kifejezetten jó testvérek voltunk, vagyunk” – mondja Harmat.
„Hat év korkülönbség van közöttünk, de ennek ellenére mindig nagyon közel éreztem magamhoz a húgomat. Mindenről tudok vele beszélni, nincs olyan dolog, amit ne mondanék el neki. És mióta az Erkel Színházban elkezdtünk együtt dolgozni, ez a kapcsolat csak még szorosabb lett” – teszi hozzá Gyopár.
Kisebb civakodások, egyet nem értések persze náluk is akadtak, de ezek nem voltak számottevőek, addig soha nem fajult a dolog, hogy a szülőknek kellett volna döntőbírót játszani. „Olyan gyakran előfordult, hogy én is olyan ruhát akartam, mint Gyopáré, vagy irigyeltem, amiért már hordhat magassarkút, de ezekkel kapcsolatban mindig hamar meggyőzhetőnek bizonyultam”.
A szereplés mindig az életük része volt, naponta csinálták otthon a műsort. Gyerekként videókat készítettek egymásról kis kamerával, ahol énekeltek, vagy műsorvezetősdit játszottak. Egyikük Till Attila, a másikuk Ördög Nóra volt, aztán cseréltek, de akár egész nap képesek voltak ezzel szórakoztatni magukat. Van egy öccsük is, aki kissé visszahúzódóbb, de azért nem áll tőle sem távol a szereplés: ő is a művészeti ágakban teljesedik ki.
Borbás Marcsi: Törekszem az egészséges életmódra, de nem fogok belebolondulni
Az érdeklődési körük is mindig hasonló volt, ezért nem volt meglepő, hogy Gyopár után Harmat is a színházi vonalon indult tovább. „Nagyon jó példa volt előttem a nővérem, akinél a kezdetektől fogva azt láttam, hogy ügyes, lelkes és hogy szerelemmunka számára, amit csinál. Én is ugyanezt szeretném elérni, és úgy érzem, most, hogy elkezdtem az Erkel Színházban dolgozni, jó úton haladok. Jó érzés a színpadon énekelni, táncolni, az meg különösen, hogy Gyopár mindig ott van nekem támasznak”.
A művészet közös pont
Kovács Gyopár egy ideje komoly nevet szerzett magának a szakmában, és Harmat is egyre több lehetőséget kap. „Az, hogy a húgom is belekerült ebbe, teljesen egyértelmű volt, a szereplés mindig a lételeme volt. Valószínűleg akkor is ezt a szakmát választotta volna, ha én mondjuk pék lennék. Jó látni, ahogy dolgozik, hogy mennyit fejlődik, és ahogy napról napra kezdi egyre jobban megtalálni magát”.
Harmat soha nem aggódott amiatt, hogy esetleg a nővéréhez hasonlítják, vagy hogy ebből bármilyen nehézsége is lehetne. „Bár nagyon hasonlítunk egymásra, a karakterünk teljesen más. Ahogy az erősségeink, gyengeségeink sem egyformák, és nem is tettem magamra megfelelési kényszert, hogy úgy teljesítsek, mint a nővérem. Annyira más karakterek vagyunk, hogy soha nem állt fenn annak a veszélye, hogy esetleg egy szerepben gondolnának ránk. Valószínűleg azt a helyzetet is tudnánk kezelni, de akkor esetleg lehetne némi rivalizáció közöttünk”.
Gyopár szerint is jól kezelik ezt a helyzetet, ő sem tartott attól, hogy a húga ne állná meg a helyét a színpadon, vagy, hogy tehernek élné meg, hogy a nővére is ott van. Hatalmas büszkeség számára, hogy a húga a kolléganője is, és hogy a kezdeti szárnyprobálgatásait is nyomon követhette.
Egy család, két stílus
Sok színésznő a hétköznapokban nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a divatnak, az öltözködésnek, mivel a színházban eleget öltöztetik őket, de Harmat kivétel, mindig figyel arra, hogy mi van rajta. „Nekem az sokkal jobb érzés, ha „rendesen” felöltözök, mert attól nőiesebbnek érzem magam. Mostanában kezdtem erre jobban figyelni, pont a napokban voltam vásárolni, és olyan ruhákat vettem, aminek korábban esélyt sem adtam volna. Alapvetően szerintem most értem el ahhoz a korszakomhoz, vagy ahhoz az időhöz, amikor kezdek nőiesebben öltözni. Korábban a lezser farmer egy bő polóval öszeállítás volt a kedvencem, jobban bírtam a fiúsabb stílust, de ez most változott. És nyilván még fog is” — teszi hozzá nevetve.
Lékai-Kiss Ramóna új fotósorozatába a lábad is beleremeg, így még sosem láthattad őt korábban
Sokáig nem egyezett az ízlésük, de most már egyre jobban hasonlít, sokszor látják magukat a másik ruhaválasztásában. Gyopár a legtöbbször próbaruhában jár be a színházba, számára reggelente a napi rutin fontosabb, mint azt kitalálni, mit vegyen fel. „Szeretem, ha nem rohanósak a reggelek, mert az sokszor rányomja a bélyegét az egész napomra. Felkelek, meggyújtok egy gyertyát, egy füstölőt, Aretha Franklint hallgatok, csinálok egy teát, kiviszem az erdőbe a kiskutyámat, és indulás előtt felteszek egy leheletnyi sminket. Ha premier, vagy valamilyen esemény van, annak nyilván megadom a módját, az szinte kötelezettség, de az is kifejezetten jólesik, amikor csak a magam kedvéért öltözök fel, minden elvárás nélkül”.
Az ékszerek mindkettőjük számára nagyon fontosak, komoly gyűjteményük van, minden utazás alkalmával bővül a kollekciójuk. Szeretik az egyedi, kézműves darabokat, sokszor ajándékoznak egymásnak is egy látványosabb láncot, vagy gyűrűt.
A testvérek a munkán kívül is sok időt töltenek együtt, erre mindkettőjüknek igénye van. „Decemberre írtunk egy közös bakancslistát, amin 13 dolog van, olyanok, mint közös korcsolyázás, karácsonyi filmnézés pizsamában, séta a Várban, ezeket szeretnénk kipipálni” – meséli a terveket Harmat. „A december az egyetlen hónap, amikor nem próbálunk az évben, ezért döntöttünk úgy, hogy kihasználjuk. Utazni is fogunk, ami mindkettőnk számára a legjobb kikapcsolódás” – erősíti meg Gyopár.
Rúzsa Magdi felszabadítóan őszintén vallott az anyaságról: „Nem mondom, hogy néha nem tud fárasztó lenni”
Szeretnek közösen utazni, nyáron a Comói-tónál voltak kettesben. De nagy dolgok sem kellenek ahhoz, hogy jól érezzék magukat, imádják, ha együtt kocsikáznak és zenét hallgatnak, szeretik romantizálni az életet, megélni a legapróbb dolgokat is. Kettőjük közül Gyopár a programfelelős, ő az, aki mindent megszervez, elintéz, autót bérel, autót vezet, Harmat az ilyen helyzetekben a visszahúzódobb, cserébe viszont lelkesen követi a nővérét.
A szépség és a tehetség sokszor veszélyes kombináció, tud nyomasztó is lenni, ha az embert, főleg egy színésznőt a külső megjelenése alapján ítélnek meg. Színházi körökben régóta tartja magát a mondás, hogy a legrosszabb, amit egy színésznő kaphat az előadás után, hogy: szép voltál.
„Sok színésznőhöz hasonlóan én sem vagyok jóban az önértékeléssel, nem feltétlenül látjuk magunkat tisztán. Én nagyon küzdök ezzel a dologgal, és szeretnék egyszer arra a szintre eljutni, hogy el tudjam fogadni a dicséretet, a bókokat úgy, hogy azzal én legalább félig egyetértek. Hogy ne az legyen, hogy tördelem a kezemet, kellemetlenül érzem magam, persze köszönöm szépen, de igazából nem értem meg, és nem fogadom be. Zavarba hoz, ha dicsérnek, bőven van feladatom ezzel.
Deák Kristóf: „Szomorú lennék, ha pont olyan lenne egy film, ahogy azt az elején elképzeltem”
Fejlődtem már ezen a téren, de mindig találok valamit magamban, ami nem tetszik, bár ezzel nyilvánvalóan mindannyian így vagyunk. Az pedig a mi felelősségünk, hogy ezzel az arccal mit kezdünk a színpadon, hogy az előadás végén a nézőnek ne csak egy szép arc legyek. A tehetség érdekes dolog, nincs mérőszáma, mindenki mást gondol tehetségesnek, én azon vagyok, hogy ezeken túlmutassak, hogy legalább egy mondat, egy üzenet mindig legyen, amit a néző hazavisz magával.
Nagy felelősség szerintem az is, hogy mennyire másképpen néznek ránk azok az emberek, akik nem ismernek, és mennyire másképp látom magam én. Ennek a kettőssége folyamatosan bennem van, és a kettő között kellene egy aranyközéputat találni, amit valószínűleg egész életében keres az ember. De mivel ez a szakmám, nagy felelősségem van abban, mit üzenek a színpadon, ezért nekem kutyakötelességem ezzel rendben lenni” – vallja Gyopár.
Harmat még az elején jár ennek a témakörnek, de szerinte nem feltétlenül kell teherként megélni egy dicsérő megjegyzést. „Mostanában kezdem tapasztalni az előadások után, amikor gratulálnak, hogy az ilyen helyzetekben hogyan reagálok. Alapvetően bennem is megvan a "nem tudom, hogy kezeljem jól" érzés, mert nem szeretem, ha sokáig rólam van szó. Meghallom, elfogadom az üzeneteket, de igyekszem nem túlgondolni őket”.
Fotó: Steindl Gabriella
