A Glamour Woman of the Year gála színésznő kategóriájának idei győztese Márkus Luca lett. A Vígszínház színésznője mögött fiatal kora ellenére is számos hiteles női karakter megformálása áll, de úgy véli, annyira komplex feladata, mint amit a hamarosan érkező Birodalomban láthatunk tőle, még nem volt.
Ezeket láttad már?
Szerencsés csillagzat alatt született, színházi előadásai mellett a tavalyi év legnézettebb mozifilmjében is szerepelt. Márkus Luca tehetségéhez nem fér kétség, ennek legjobb visszaigazolása, hogy amióta a pályán van, minden évben nyert egy szakmai díjat. Szemtelenül fiatal, nemrég töltötte be a harmincat. Fatalista, nem görcsöl rá a lehetőségekre, de ami rá vár, abból mindig kihozza a maximumot.
Nemrég töltötted be a 30. évedet, Isten éltessen! Mekkora jelentősége van az életedben, számít-e bármilyen tekintetben mérföldkőnek?
Köszönöm! Én alapvetően szeretek időnként számot vetni, visszatekinteni arra az útra, ami mögöttem van, végiggondolni, hogy ezen az úton kik kísérnek, kik vannak körülöttem. Ez a kerek szám is erre ösztönzött, és arra jutottam, hogy nagyon jó helyen vagyok. Szerintem pont ott tartok most az életemben, ahol szeretnék tartani, és olyan emberek vesznek körül, akik minden nehézségen átsegítenek, és ha rájuk gondolok, boldogság tölt el. Nagy ajándék, hogy szakmailag olyan lehetőségeket kapok, amelyek érdekelnek, izgalommal töltenek el. Úgy érzem, hogy nagyon jó, ami most van, nem szeretnék előbbre tartani.
Maga a szám, a 30, az nem igazán érdekel, nem kezdtem el ettől pánikolni. Azért néha bekúszik az életembe az a típusú szorongás, hogy ha az előttem lévő 30 év is olyan gyorsan telik el, mint a mögöttem lévő, akkor már 60 leszek, de szerencsére a körülöttem lévők gyorsan kirángatnak ebből a spirálból.
A kis Luca így képzelte el az életét? Egyáltalán mennyire volt előtted tervszerűen, hogy mi lesz, mit szeretnél felnőttként?
Én sok mindent előre elképzeltem, elterveztem. Azt persze nem tudtam, hogy ezek a tervek majd úgy alakulnak-e, ahogy azokat a fejemben kitaláltam. De azért a kitartás, a szorgalom, vagyis mindaz, amit én hozzá tudtam tenni a dolgok alakulásához, az megvolt már kiskoromban is. Nagyon tudatosan készültem erre a pályára. Időhöz soha nem kötöttem a vágyaimat, mindig is utáltam a ,,Hogyan látod magad egy, öt vagy tíz év múlva?” típusú kérdéseket.
Király Linda: „Amerikába mindig könnyen megyek vissza, de a lelkem itt van”
Eléggé fatalista vagyok, szeretek sodródni az árral, és hiszek abban, hogy bizonyos dolgok úgyis meg fognak találni. Ami meg nem, azzal nincsen dolgom. És egyébként hihetetlenül felszabadító érzés így gondolkodni a munkáimról, vagy a sikertelen castingokról, mert tudok a kudarcokkal kapcsolatban nagyvonalú lenni.
Mondjuk úgy azért nem nehéz, hogy mióta kikerültél az egyetemről, elég jó dolgod van!
Igen, tényleg szerencsés vagyok, és talán úgy könnyebb fatalistának lenni, ha sok minden összejön. De talán ezek a sikerek nem függetlenek tőlem, és attól, hogy fejben is összeraktam a terveimet. Nagyon korán elhatároztam, hogy Budapestre szeretnék jönni, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetemre fogok jelentkezni, már gimnazistaként megvoltak a saját döntéseim. Nagyon élveztem a függetlenedésem folyamatát, szeretek Budapesten élni, itt találtam meg a helyemet.
Nagyon jó hazamenni a családomhoz, de nem dobban meg a szívem a debreceni vasútállomáson, magától a várostól, csak azoktól az emberektől, akik még ott vannak, és akikkel ott tudok találkozni. Azt érzem, hogy én itt tudok igazán kibontakozni, itt tudok az érdeklődési körömnek megfelelően élményekkel gazdagodni. Rengeteg opció adott a kulturális területen, egészen páratlan például, hogy mennyi színháza van Budapestnek. Szeretem ezt a nagyvárosi létezést, az életem mostani szakaszában nekem ez kifejezetten komfortos.
A születésnapodat meg tudtad ünnepelni, vagy aznap este is játszottál?
Játszottam is, próbáltam is, egész nap a színházban voltam, ahogy szinte minden születésnapomon az elmúlt években. De volt utána buli, ahol mindenki ott volt, aki fontos nekem. A szüleim, a bátyám, aki csak erre az estére repült haza, családtagok, a barátaim, jól megríkattak.
Könnyen elérzékenyülsz egyébként is?
Nagyon. De ez most különösen megható volt! Csodálatos volt látni a számomra fontos embereket egy helyen, és azt, hogy a párom, aki egyébként nem egy szervező alkat, mennyi munkát tett ebbe az egy estébe, hogy nekem örömet okozzon. Hajnalig táncoltunk a kedvenc zenéimre, nagyon jó buli volt.
Gelencsér Tímea édes vallomása: „Nagy családot tervezünk”
Május 28-tól lesz látható az RTL+-on a Birodalom című fikciós sorozat, amelyet a kilencvenes évek felnőttfilmes világa, és annak legismertebb sztárjai ihlettek. Te Monique Covet-t alakítod, mekkora kihívás volt őt megszemélyesíteni?
Életem legizgalmasabb munkája volt, meghatározó élmény volt találkozni ezzel a szereppel. Természetesen nagyon nagy kihívás is volt, hiszen először fordult elő, hogy olyan szerepet kaptam, amin ennyire sokat kellett dolgozni. Teljesen át kellett alakítanom magamat, nem nyúlhattam már ismert és bejáratott panelekhez.
Az is izgalmas feladat tud lenni, amikor lazán bele tudok egy karakterbe helyezkedni, és számomra nagyon ismerős, aktuális helyzetekben kell a saját élményeimből táplálkozva működnöm, de azért színészileg egészen más energiákat kíván, amikor tőlem távol eső karaktereket kell megformálnom, és olyan élethelyzeteket kell megjelenítenem, amelyekről elképzelésem sincsen. Szóval ehhez nagyon keményen be kellett kapcsolnom a fantáziámat, de beszélgettem szakemberekkel, és többször találkoztam Monique-kal is.
Tudtad egyáltalán, hogy ki ő?
Ismertem a nevét, de a történetével, az életútjával egyáltalán nem voltam tisztában. A castingfolyamat során azonban egyre mélyebb betekintést kaptam a sorsába, és ekkor vált igazán izgalmassá számomra ez a szerep.
Gubás Gabi: „Soha nem ostorozom magam, a hibáim a legnagyobb tanítóim”
Monique élete rendkívül nehéz, tragédiákkal és komoly terhekkel átszőtt történet. Mindez éles kontrasztban áll azzal a karakteres, magabiztos attitűddel, amelyet a nyilvánosság előtt képvisel. Éppen ez a kettősség ragadott meg benne: egy erőteljes női energia jelenik meg egy speciális iparág közegében, miközben a felszín alatt olyan mélyebb rétegek húzódnak meg, amelyeket igyekszik elrejteni a külvilág elől.
Megértetted valamelyest őt? Hogy mit miért csinált?
A folyamat végére abszolút megértettem, mert nagyon közel kerültem a karakterhez, és mert rengeteget foglalkoztam vele. Gondolj bele, a nyaram legnagyobb részében többet voltam az ő bőrében, mint a sajátomban!
Ez nem volt megterhelő?
De, az volt. Ő egy rendkívül szélsőséges személyiség, és a sorozat számos olyan meghatározó életeseményt mutat be a gyerekkorától kezdve, amelyek érzelmileg és mentálisan is megterhelők voltak számomra színészként. Családi traumák, az ügynökséggel kapcsolatos első tapasztalatok, illetve az, ahogyan fokozatosan belekerül ebbe a világba - mind olyan történetszálak, amelyek hosszú órákon át intenzív jelenlétet követeltek. Volt, hogy napi nyolc-tíz órán keresztül kellett egy módosult tudatállapot érzetében léteznem, hiszen a sorozat ezt a témát is érinti.
Sipos Vera: „Ahogy idősödöm, erősödik a belső iránytűm”
Természetesen sok fiktív elem is bekerült a történetbe, tehát nem minden pontosan úgy történt, ahogyan mi elmeséljük. Ugyanakkor a sorozat alapvetően valós élményekből és helyzetekből táplálkozik, és fontos része egy súlyos függőség bemutatása is. Ez különösen nagy kihívást jelentett számomra, mert személyesen soha nem volt közöm ilyen tapasztalatokhoz, így bizonyos fizikai és lelki állapotokat nehéz volt elképzelnem.
Emiatt addiktológussal is konzultáltam: közösen végigvettük a forgatókönyvet, és részletesen átbeszéltük, hogy az egyes helyzetek milyen testi és mentális reakciókkal járhatnak. Ezek az információk rengeteget segítettek az alakításban, ahogyan a Monique-kal folytatott beszélgetések is. Minél jobban megismertem őt, annál tisztábban kezdett kirajzolódni bennem a karakter, és egy idő után már a fiktív jeleneteket is az ő gondolkodásmódján keresztül tudtam értelmezni. Kialakult bennem egy kép arról, hogyan reagálna bizonyos helyzetekre.
Mennyire volt nehéz a forgatási napok után Monique-ból ismét Lucává válnod?
Általában nem okoz különösebb nehézséget, hogy leválasszam magamról a szerepet, még akkor sem, ha egy előadás vagy forgatás érzelmileg megterhelő. Fontos számomra, hogy a munka után vissza tudjak térni a saját életemhez, és ne vigyem haza folyamatosan a próbák vagy jelenetek terhét. Szükségem van arra, hogy a mindennapjaim ne kizárólag a munkáról szóljanak.
Ács Fruzsina: „A legjobb poénok abból születnek, ami bosszant, ami felidegesít”
Ennél a projektnél azonban először fordult elő, hogy sokszor nem tudtam teljesen elszakadni a jelenetektől, annyira erős hatással volt rám az egész folyamat. A forgatás lezárása is különösen megviselt: amikor véget ért, napokig nehezen tudtam feldolgozni, hogy lezárult ez az időszak. Rendkívül intenzív munka volt, feszes tempóban dolgoztunk, rengeteg jelenetet kellett rövid idő alatt felvenni, köztük sok intim szituációt is, de mindezek ellenére a forgatáson végig nagyon jó hangulat uralkodott, nagy űrt hagyott maga után ez az időszak.
Az intim jeleneteket külön koordinálták?
Természetesen, ezt másképp nem is lehetne - ebben az esetben pedig különösen fontos volt. Két intimkoordinátor dolgozott velünk, akik minden érintett jelenetnél jelen voltak. Folyamatosan figyelték, ki hogyan érzi magát, hol húzódnak a személyes határok, és végig támogatták a munkafolyamatot.
Ezek a jelenetek minden esetben előre egyeztetett, pontosan megkoreografált szituációk voltak, amelyek komoly előkészítést igényeltek. Mindent előre lepróbáltunk, és a forgatáson is nagy figyelemmel fordultunk egymás felé. A stáb részéről is maximális támogatást kaptunk, ami nagyon sokat jelentett. Én kifejezetten biztonságban éreztem magam a munka során, ezért az intim jelenetek önmagukban nem okoztak bennem különösebb stresszt vagy feszültséget.
Szűcs Luca: „A sport megtanította tisztelni a testemet”
Kivel beszélted meg, kinek a véleményét kérted, amikor felkértek erre a szerepre?
Nem igazán kértem ki senki tanácsát a döntéshez. Szerencsére a környezetemben értik és elfogadják, hogy milyen szempontok alapján hozok meg bizonyos döntéseket. Ezekben a helyzetekben sokkal fontosabbnak tartom az önvizsgálatot: hogy saját magamnak tegyem fel a kérdéseket, és azokra őszintén válaszoljak. Amikor végiggondoltam mindent, arra jutottam, hogy sokkal jobban érdekel maga a feladat és a történet, mint az, hogy mások esetleg mit gondolnak róla. Az izgatottság és a kíváncsiság erősebb volt bennem, mint az ismeretlentől való félelem.
Korábban még nem vállaltam hasonló szerepet filmben, ugyanakkor tudtam magamról, hogy a testiséghez és a meztelenséghez alapvetően szabadabban viszonyulok, amennyiben annak valódi dramaturgiai funkciója van. Ha egy ilyen eszköz hozzáad az alkotáshoz, és indokolt része a történetnek, akkor nem zavar. Ha viszont öncélúnak érzem, nem vállalom el. Szerintem ilyenkor mindig azt érdemes mérlegelni, hogy az adott ember számára hol húzódnak a személyes határok, illetve mi az az ügy vagy történet, amiért mindez történik.
Amikor teljes egészében átláttam a történetet, számomra már nem volt több kérdőjel. A castingfolyamat elején még voltak bennem bizonytalanságok, de a forgatókönyv elolvasása sokat segített. A szűkebb környezetem megértően állt hozzá, még ha természetesen volt is bennük némi féltés és aggodalom. Számomra azonban fontos, hogy ne másoktól várjam a megerősítést, mert ha erre lenne szükségem, az valószínűleg azt jelentené, hogy én magam sem vagyok biztos a döntésemben.
Peller Mariann: „Az élet rövid ahhoz, hogy haragban maradjunk benne”
Láttad már a filmet? Elégedett vagy vele?
Igen, láttam, és elégedett vagyok vele - elsősorban nem magam miatt, hanem azért, mert pontosan azt látom benne megvalósulni, ami miatt annak idején el akartam vállalni ezt a munkát. Már első olvasásra is nagyon erősnek éreztem a forgatókönyvet, és örülök annak, hogy a kész alkotásban is tisztán kirajzolódik, milyen történetet akartunk elmesélni.
Bár a sorozat a pornóipar világát és annak kezdeti időszakát mutatja be, a fókusz valójában az emberi sorsokon van. Az érdekelte igazán az alkotókat, hogy ki honnan érkezik, milyen élethelyzetek és döntések vezetik el odáig, hogy belépjen ebbe a közegbe. Számomra is ez a történet legizgalmasabb része. Maga a közeg rendkívül speciális, de éppen ezért izgalmas lehet egy árnyaltabb, mélyebb képet kapni róla.
Mondtál már vissza szerepet akár színházban, akár filmben valamilyen okból?
Igen, előfordult már - éppen a meztelenség miatt. Olyan helyzetben, amikor nem éreztem indokoltnak.
Bányai Kelemen Barna: „Nem bánom, ha nem szimpatikus figurát játszom”
A színpadon nemcsak erős női karaktereket, hanem akár tizenéves lányokat is játszol. Melyik áll hozzád a legközelebb?
Azt hiszem, mindegyik szerepemből van bennem valamennyi. Sokszor érzem még ma is, hogy bizonyos helyzetekben megmaradt bennem valami egy tizenéves lány könnyedségéből vagy játékosságából. A hozzám közel állók körében tudok felszabadultan, akár éretlenebbül is viselkedni.
Közben viszont alapvetően felnőttnek érzem magam: képes vagyok önálló döntéseket hozni, felelősséget vállalni, és kezelni az élet kevésbé kellemes, hétköznapi oldalát is - például a bürokratikus ügyeket. Ez számomra sokáig ijesztőnek tűnt, ezért ma már ezt is egyfajta személyes fejlődésként élem meg. Érzem magamban az erős, domináns női energiákat is, miközben fontos számomra az is, hogy megőrizzem a játékosságot és a humort önmagammal kapcsolatban.
Milyen nagy döntést hoztál meg legutóbb?
Nemrég megvettem életem első lakását. Talán emiatt éltem meg igazán mérföldkőként a harmincadik születésnapomat is - ez elég felnőttes, nem?
