Orosz Barbara: „Nem tagadom, hogy nehéz dolog egyedül élni”

Orosz Barbara választhatta volna a diplomata feleségek kényelmes életét, de inkább a munkába vetette magát. Francia származású diplomata férjével távkapcsolatban élnek, de mindketten vágják a centit a nem túl távoli közös életig.

Azt hinné az ember, hogy amióta elküldtek a TV2-től, keresed a helyed, netán otthon ülsz és szomorkodsz…

Soha nem szomorkodtam, nem stílusom, és is nem hiszek benne. Ha ránéz valaki a social media felületeimre, akkor látja, hogy rengeteg helyen mozgolódom: folyamatosan meetingekre, tárgyalásokra járok, rendezvényeket vezetek, a forgatásaim is elkezdődtek. Ez a hirtelen jött változás számomra egy komoly váltást hozott, és végre belevágtam abba, amit már legalább öt éve meg akartam valósítani. Nem kapkodok, csak olyasmivel fogok előrukkolni ami minőségi, értéket képvisel és amivel adni tudok valamit, amiben hiszek.

Szeretted a tévés munkádat?

A „szerettem” nem elég jó szó. Rajongásig imádtam, mert önmagam lehettem, és nagyszerű csapat volt körülöttem. Én mindig mindenben a szabadság élményét keresem - műsorvezetőként is. Mindig azt kérdezhettem, amit akartam, soha nem volt nyomás rajtam, bíztak bennem. Amikor az ember a tévében szerepel, a nézők elkönyvelik valamilyennek, és ha rossz döntéseket hoz, utána nehéz korrigálnia. Szerintem a legfontosabb út a helyes döntésekhez az, hogy ismernünk kell magunkat.

Minden jó és rossz tulajdonságunkat, mert akkor maradunk önazonosak minden új kihívásban. Tudnunk kell mi az, ami passzol hozzánk és mi az, ami nem. Engem pont ezért nem lehetett látni soha celebes realitykben, mert nem akartam, hogy ezt a fajta szereplést kössék hozzám. A csatornám részéről minden évben érkezett felkérés ilyen műsorokra, de tudtam nemet mondani.

Ezt fontosnak tartom. Ahogyan azt is, hogy elfogadták a nemleges válaszomat, és még talán respektáltak is, mert tartottam magam az elveimhez. Azt hiszem túlságosan erős személyiség vagyok ahhoz, hogy beálljak egy csapatba, és vakon kövessem, amit mondanak. Pedig szeretek minden olyan helyzetet, ahol tanulhatok, és amiből nem tudom, hogy hogy mi fog kisülni.

Láttam az oldaladon, hogy megint forgatsz…

A tévé mindig is óriási szerelem volt, és mindig is az lesz, de azt gondolom, hogy ennél sokkal, de sokkal szélesebb a lehetőségek tárháza. Csak venni kell egy nagy levegőt és ugrani. Az emberek figyelme már nem korlátozódik csupán a televízióra, amit 10-15 évvel ezelőtt nem is tudtuk volna elképzelni. A szívem még kötődhet a tévéhez, de a világ már más módon vágyik a minőségi tartalom fogyasztásra.

Ahová kiszabadultam, az egy olyan játszótér, ahol tényleg azt érzem, hogy bármit lehet, és ez a határok nélküliség engem iszonyatosan izgat. Nyilvánvalóan készülök valamire, amiről még nem beszélhetek - egy nagyobb lélegzetű történet alapjait tesszük most le. Csodás érzés, hogy az emberek lépten nyomon megállítanak, hogy mennyire hiányzom és alig várják, hogy elmondjam, hol láthatnak újra. Ez különleges erőt ad. Az biztos, hogy nem olyasmit fogok csinálni, amit gondolnának vagy várnának tőlem az emberek. De nem leszek divattervező vagy bármi más sem, a médiában folytatom a munkámat.

15 éven keresztül voltam producere, rendezője, gyártója, műsorvezetője, főszerkesztője a Tűsarok című magazinműsornak, amit én talàltam ki és alkottam meg a csapatommal. Büszke vagyok rá, hogy végig piacvezető volt, a legjelentősebb cégekkel dolgozhattam benne. Szuper csapatom van, akik nélkül mindezt nem érhettem volna el, de a munka és a felelősség oroszlánrészét egyedül vállaltam - ebből kifolyólag 15 év alatt a saját bőrömön rengeteg mindent megtapasztaltam és megtanultam.

A kontrollmániám - ami nem biztos, hogy jó tulajdonság - nagyon felerősödött, enélkül nehéz lett volna mindent kézben tartani. Amikor a kezedben van a komplett irányítás és a megvalósítás, akkor nincs is más lehetőséged, mint az, hogy perfekcionista üzemmódra kapcsolj és beleadj apait-anyait. Ez kemény és sok lemondással, önfegyelemmel jár. De most mindezzel a tudással hatalmas előnyre tettem szert.

Király Linda új dalát egy olyan szerelem ihlette, amiről eddig nem beszélt

Tartalmat fogsz gyártani?

Nekem a tartalomgyártás egy nagyon komplex munkafolyamat. Nem arról szól, hogy kiteszünk egy fotót, és a valaki más által megírt szöveget aláillesztjük. Nem vagyok influenszer, ilyet sosem csináltam, most sem kezdek neki, bár rengeteg felkérést kapok, hogy reklámozzak ezt-azt. Ez másfajta habitusú embernek való feladat. A rendezés közel áll hozzám, és most csomó olyan szuper lehetőséget kaptam, ahol ezt a vénámat kidomboríthatom.

Ebben az átmeneti időszakban nem kapkodok, csak olyan projekteket vállalok, amik tényleg érdekelnek, és szerencsére izgalmas feladatok találnak meg. Szeretek kitalálni új dolgokat, majd megkeresni hozzá a megfelelő partnereket. Alkotóként sokkal izgalmasabb lehetőségek közül választhatok, mintha azt várnám, hogy milyen feladattal kínálnak meg.

Most te Budapest és Balaton között ingázol?

Nem pontosan, a Balaton csak egy nyaraló, a fővárosban élek. A nyaraló úgy lesz kialakítva, hogy télen is tudjunk majd ott időt tölteni. Amíg egyedül vagyok itthon, az biztos, hogy egyedül nem lehet majd megtalálni alkotói magányomban a házikóban, csak nyáron. Imádok olvasni a teraszon, nézni a pazar panorámát, kertészkedni. Az építkezés még most is rengeteg munkát ad, mert amíg nincsen tökéletesen az utolsó kis láncszem is a helyén, addig nem nyugszom. De szeretem ezt a kreatív kihívást, hogy családi fészket építek.

Mit ad neked Badacsony?

Azért varázslatos ez a település, mert a teljes elcsendesülésről, a szépségről szól. A bazalt mindenhol körülvesz, és elképesztő nyugalmat ad, teljesen áthangol. A fővárosban ezzel szemben csak extra magas fordulatszámon pezsegve érzem jól magam. Budapest-Balaton egy őrülten izgalmas kontraszt, szélsőséges, és imádok mindkettőben lubickolni.

Mennyire illeszkedtél be Badacsonyba, elfogadtak a helyiek?

Falusi lány vagyok - annak minden pozitív hozadékával. Talán meglepő is mennyire nyitott vagyok az emberekre, ez pedig azt hozza, hogy ők is azok rám. Szeretek ismerkedni, idegen embereket is szívesen vendégül látok, ha úgy adódik. Rengeteg élményben van részem így, jószívű, barátságos embereket sodor az életembe a sors, de nyilván akkor lesz igazi a környék feltérképezése, amikor majd a férjemmel együtt fedezzük fel az egész térséget.

Szeretsz a közösségért dolgozni?

Nagy lobbista vagyok a belvárosban és Badacsonyban is. Azt veszem észre, hogy a közösség borzasztóan hálás azért, hogy vannak ügyek, amelyekre én sokkal könnyebben fel tudom hívni a figyelmet, és gyorsabban találok lehetőséget is arra, hogy megoldjam. Addig megyek, amíg meg nem találom azt az embert, aki el tudja intézni.

Fontosnak tartom a közösség erejét, jó dolog valahová tartozni, közösséget építeni, másokért tenni, nem csak a családunkért, barátokért. Ismert emberként felelősséget is érzek ezért. Ma kifejezetten fontos, hogy ezeken a területeken is fejlődjünk, figyeljünk jobban egymásra, vagy jó kapcsolatot ápoljunk a szomszédainkkal.

Mindenre találsz időd?

Minden, amit akarok, hogy beleférjen az időmbe, az mindig is belefért. Az meg nyilván ismét nagy váltás és új élmény lesz, amikor a férjem végre hazajön Afrikából, és együtt tudunk lenni. Imádunk együtt létezni bárhol, nem kell semmi különleges program hozzá, bár mindketten szeretünk úton lenni, felfedezni. Nyaralásokon persze ez egyszerű, de engem már a hétköznapok érdekelnek igazán, azokat vágyjuk mindketten együtt megtapasztalni, amik más pároknak azonnal megadatnak. Egy bevásárlás is lehet közös élmény, és szerintem ezeket a kicsi dolgokat nem szabad elbagatellizálni, mert ezekről szól igazán az élet.

Ördög Nóra házassága legnagyobb próbájáról mesélt új videójában

Hol szerettek jobban együtt lenni? Magyarországon vagy Franciaországban?

Én szenvedélyesen rajongok Franciaországért, a férjem természetesen vérbeli franciaként isteníti a szülőhazáját, kivéve Párizst, mert nagyon zavarja az, amivé vált. Talán ez az egyetlen, amiben nem értünk egyet, mert Párizs számomra 18 éves korom óta, amikor először jártam ott olyan, mint a levegő, ami nélkül élni sem lehet, a nyüzsgésben érzem jól magam. Neki viszont ez meg már túl sok.

Igazából szerintem mindegy, csak egy országban legyünk. Nem tagadom, hogy nehéz dolog egyedül élni, és várni arra, hogy végre leteljen ez az idő, amíg véget ér a kiküldetése: még mindig egy év és kb. 8 hónap van hátra, és mind a ketten vágjuk a centit. Ha a férjem elvárná, hogy ott éljek vele, mint a diplomata feleségek zöme, aki követi a férjét, meg tudtam volna tenni.

De nem költöztem ki hozzá, mert a férjem számára az a legfontosabb, hogy boldog és stabil legyek, amihez pontosan tudja, hogy a hivatásom élvezete is kell, ezért maximálisan támogat. A feladatom most az, hogy felépítsem a saját birodalmamat. Mindketten munkamániások vagyunk, így megérti és elfogadja a döntésemet, és támogatjuk egymást ezen a területen is. Mi így vállaltunk ezt az időszakot, amit szerintem nagyon kevés ember csinálna végig.

Veres Mónika Nika így éli meg a sikereket, az érzéseit és a kilókkal folytatott harcot

A családi ünnepeket sikerül együtt tölteni?

Áprilisban Amerikába utazunk, ahol még életemben nem jártam, és akkor lesz a férjem születésnapja is. Nyilván ezt az utat nagyon meg fogom tervezni - legyen benne felfedezés, élmény, tapasztalás, ez adja meg a sava-borsát a kapcsolatunknak is. A családi élet is fontos. A férjem szülei elváltak, az egész családja szét van szóródva Franciaországban, így náluk kivitelezhetetlen a nagy családi karácsony.

Az én szüleimnek a válásuk után is nagyon jó a kapcsolata, ezért minden családi karácsonyt anya bonyolít le Cserépfaluban. A férjem az egész hangulatot imádja, a családom meg érte rajong, úgyhogy mindenki nagyon várja már ezt az időszakot

Sokszor kérdezik tőlünk, hogy miért nem kettesben ünnepelünk? Annak is megvan a szépsége: Flor nagyon meghatódott, amikor élében először tavaly karácsonyfát díszített. Nem ment könnyen, mert én vérprofi vagyok díszítésben, és végül vele egy ötórás folyamatban sikerült megoldani, de legalább megadtuk a módját. Pezsgőztünk, táncoltunk, csodás volt - ilyennek kell lennie egy közös fadíszítésnek. Nálunk így ajándékszámba megy, ami mindenki másnak természetes.

Ulrich Gábor: Nekem a megfelelni akarástól mentes, szabad munka a legfontosabb

Franciául te tanulsz? Úgy gondolod, hogy ez fontos? Vagy elengedted ezt a témát?

A közös nyelvünk az angol, a férjem nagyon nehéznek tartja a magyart. Én gyönyörűnek tartom a franciát, minden egyes évben azok a hetek, amiket kint töltünk, egy intenzív francia kurzussal érnek fel. A francia családom imád úgy kezelni, mintha beszélnék franciául, tanítanak is, és nagyon tetszik nekik, hogy akcentusmentesen beszélem a nyelvet, ahogy ők átadják.

Teljesen elfogadott a férjed családja?

Flor családja nagyszerű, szeretettel teli emberekből áll, akik első perctől nyitottak voltak rám. Ha egy embert kell kiemelnem, ő az apósom, aki imád, első látásra megvolt köztünk a szuper kapcsolat. A férjem édesanyja is különösen kedves nő, miattam tanul angolul, hogy cseverészhessünk. Rettenetesen őszinte vagyok, nagy szívem van, és ki tudom fejezni az érzéseimet. A férjem is pont ilyen, ez pedig mindkét családnak tetszik.