Lilu a Pride kapcsán: „Egy békés világban az emberi jogok nem politikai vitatémák, hanem alapvetések”
Lilu a minden eddiginél feszültebb politikai légkörben zajló Budapest Pride 2025-ös házigazdájaként a bátorságról, felelősségről és az emberi jogok melletti kiállásról mesélt nekünk. Március 18-án az Országgyűlés megszavazta a Pride betiltását célzó törvényjavaslatot, amely a gyermekvédelem álcája mögé bújva korlátozza a gyülekezési jogát és akár 200 ezer forintos büntetést is kiszabhat a Pride szervezőire és résztvevőire. Az ország több pontján zajlottak már tiltakozások a jogkorlátozások ellen és egyre többen döntöttek úgy, hogy ebben a légkörben sem hallgatnak.
Ezeket láttad már?
Közéjük tartozik Kovalcsik Ildikó, azaz Lilu is, aki évtizedek óta meghatározó szereplője a magyar médiának, műsorvezetőként és véleményformálóként egyaránt. Idén nyáron azonban új szerepben is megjelent: ő lett a Budapest Pride 2025 házigazdája. Egy döntés, amely egyszerre személyes és társadalmi jelentőségű. Egy olyan időszakban, amikor a nyilvános kiállás egyre nagyobb bátorságot követel.
Gratulálok, hogy te lettél a Pride házigazdája. Volt benned bármi kétség, mielőtt igent mondtál?
Nagyon köszönöm, én is örültem, amikor megkerestek. Természetesen volt bennem némi kétely. Sokan próbáltak óvatosságra inteni, de az igazság az, hogy az ilyen pillanatokban dől el, hogy milyen ember vagy. Hiszek abban, hogy felelősségünk van abban, milyen országot hagyunk a gyerekeinkre. Azt gondolom, hogy nekem civilként kell ebben a helyzetben döntést hoznom – nem kampányok, nem politikai viharok, hanem alapvető emberi értékek mentén. Civilként nem tartozom pártokhoz, de kötődőm az ügyekhez. Ebben a helyzetben az a felelősségem, hogy helyesen döntsek és civilként erre kell figyeljek. Számomra ez egy személyes kiállás – egy emberi döntés.
Miért érdemes kiállni és támogatni számunkra fontos társadalmi ügyeket?
Mindig próbáltam a lehetőségeimhez mérten kiállni másokért. Ha tehettem, mindig csatlakoztam olyan alapítványokhoz, szervezetekhez, amiknek úgy ereztem, szükségé van a hangomra. Nem gondolom, hogy ezeket számon kell tartani. Ez alapvető: ha van hangom, használjam arra, hogy másokat is hallhatóvá tegyek. Csatlakoztam már olyan szervezetekhez, mint a Budapest Bike Maffia vagy a Hintalovon Alapítvány – nem az számít, hányszor és hol, hanem az, hogy ha lehetőségem van segíteni, akkor éljek vele. Ez mindenkinek a saját döntése, de bízom benne, hogy minél többen döntenek úgy, hogy elköteleződnek bizonyos ügyek mentén.
Nagy hanggal jár felelősség is. A hangunkat nem csak a saját boldogulásunk érdekében használjuk. Nem elég, hogy reklámkampányokban vagy közösségi médiában eljutunk sokakhoz – ez ajándék, és ebből vissza is kell adni. Használjuk a hangunkat arra, hogy olyan embereket, szervezeteket és ügyeket tegyünk láthatóvá és hallhatóvá támogatásunkkal, amelyek nem csak másokért vannak, hanem értünk és helyettünk is küzdenek. Ez egy nagyon fontos kötelezettsége annak, akinek nagy a hangja.
„Hiszek benne, hogy egyszer itt is minden más lesz” – roma LMBTQ emberek a láthatóságért és az emberi jogokért
A Pride megnyitóján Lilu erős és elgondolkodtató mondatokat idézett Martin Niemöller német lelkésztől, akit a második világháború alatt koncentrációs táborba zártak: „Amikor a nácik elvitték a kommunistákért, csendben maradtam, hiszen nem voltam kommunista. Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hiszen nem voltam szakszervezeti tag. Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hiszen nem voltam szocialista. Amikor a zsidókat bezárták, csendben maradtam, hiszen nem voltam zsidó. Amikor engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”Majd az idézet felolvasása végén Lilu hozzátette: „Ezért vagyunk itt. Ezt hívjak szolidaritásnak és ennek az országnak erre van most a legnagyobb szüksége.”
Mit jelent számodra a Pride?
A Pride számomra az elfogadásról, a bátorságról és a közösség erejéről szól. Egyrészt ünnep, másrészt emlékeztető. Évek óta figyelem, részt vettem már rajta korábban is, tévésként is, magánemberként is. Azt látom, hogy az LMBTQ emberek elleni támadások elterelik a figyelmet más fontos társadalmi problémákról. Mindenkinek emberi joga kifejezni magát, gyülekezni, hangot adni annak, amit igazságtalannak érez. Ezek nem véletlenül alapjogok. Ezek az emberi méltóság részei. Ne felejtsük el, hogy ha egy közösség jogait csorbítják, az más közösségekre is hatással van. Senkinek sincs joga mások jogait elvenni.
Mit gondolsz a gyakran elhangzott véleményről, miszerint a Pride „káros a gyerekekre”?
Ez egy korlátolt hozzáállás. A fiatalokban nagy hitem van, mert bátrak, érzékenyek, szolidárisak. A gyerekek nyitottak. Nem születnek előítéletekkel. A világot tőlünk tanulják. Ha azt látják, hogy kirekesztünk másokat, ők is ezt viszik tovább. Ha viszont azt látják, hogy odafigyelünk, elfogadunk, kiállunk a másik mellett, azt is megtanulják.
Miért fontos ma, hogy kiálljunk egymásért?
Fontos, hogy ne felejtsük el, hogy milyen világban akarunk élni. Tarr Béla olvasott fel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából. Érdemes időről időre megállni és emlékeztetni magunkat ezekre a jogokra és alapvető emberi értékekre, amikor túl nagy a zaj, amikor a plakátok más üzeneteket próbálnak belénk sulykolni. A mi felelősségünk, hogy milyen országot építünk a gyerekeinknek. Hogy felülünk-e a gyűlöletkeltésnek vagy inkább gondolkodunk, szolidárisak vagyunk, és ezt tanítjuk a gyerekeinknek otthon. Minden kiállás és támogatás számít.
„A Pride nem parti, és nem marketing esemény, szerintem ezt fontos kimondani!”
Szerinted mit tehetünk, hogy elfogadóbb világban éljünk?
Hiszem, hogy a szeretetből, az egyenlőségből és a szolidaritásból lehet békés országot építeni. És ez mindannyiunk ügye. Egy békés világban az emberi jogok nem politikai vitatémák, hanem alapvetések. Ahol nem kell bátornak lenni ahhoz, hogy önmagad lehess. Ahol a szeretet nem kerül magyarázatra. Ahol szeretet és emberi jogok vannak, nem pedig félelem, gyűlölet és kirekesztés. Én tudom, hogy melyiket választom. Az, hogy milyen világot építünk, nem más, mint a döntéseink sorozata.
„Bántsanak, de legalább azért, aki vagyok” – Interjú Buzás Andrissal
