Sirokai Diána: „Nagyobb lett volna annak az esélye, hogy meghalok, minthogy sikerüljön a műtét”
Sirokai Diána Plus size modell harminc kilótól szabadult meg egy drasztikus életmódváltás segítségével, amire egy súlyos baleset kényszerítette. Titokban hosszú hónapokig azért küzdött, nehogy lebénuljon, ám erről a külvilág semmit sem tudott.
Ezeket láttad már?
Sirokai Diána londoni modellkarrierje majdnem véget ért egy hétköznapi baleset miatt. Hihetetlen akaraterővel sikerült lábra állnia, így ma már újra tud járni és edzeni, pedig az orvosok a kórházban már lemondtak róla.
Plus size modell vagy, a sikereidet a gömbölyded formáidnak köszönheted.
Még mindig az az üzenetem, hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, és ne foglalkozzunk mások véleményével. Nekem nem volt soha gondom az alkatommal, minden méretben és súlyban imádtam a testemet. Persze mindenki tud magán találni valamit, amit nem szeret, de meg kell tanulni elfogadni magadat. Ha pedig valamin tudnál változtatni, akkor tedd meg, azért sem kell utálni magadat egy egész életen át.
Miért vágtál mégis bele egy fogyókúrába?
Nem akartam lefogyni, jól éreztem magam a bőrömben, de egy banális baleset során, egy parkban komolyan megsérültem és majdnem lebénultam, újra kellett tanulnom járni. Egy padon hátraestem, és bár nagyon gyorsan felpattantam, éreztem, hogy valami furcsa történt. Fél óra vezetés után nem tudtam kiszállni a kocsiból, őrületes fájdalmaim voltak, vert a víz, lezsibbadt a lábam, és nem tudtam megmozdulni.
A szüleim emeltek ki a kormány mögül és mentőt kellett hívni. Olyan fájdalmat éreztem, hogy csak ordítottam. Nem tudtam megmozdulni, feküdtem a földön és csak jöttek a görcsök, amibe az egész testem belerándult, és hallottam, ahogy ropognak a csontjaim a hátamban. Megsérültek a csigolyáim.
Jakupcsek Gabriella: „Az anyaság egy 24 órás döntési folyamat”
Kórházba kerültél, ahol gyorsan kiderült: nagy a baj…
A kórházban az MRI-re után már tudtam, hogy nagyon nagy a baj, mert három orvos jött hozzám. Londonban a kórházban általában nem találkozol orvossal, csak a nővérekkel. Közölték, hogy azonnali műtétre van szükségem, mert lebénulhatok egy életre.
Végül nem engedted…
Rettegek bármiféle orvosi beavatkozástól. Átbeszéltem velük a részleteket, de csak akkor jött a meglepetés, amikor rákérdeztem, hogy mi lesz akkor, ha nem sikerül az operáció? Tisztában voltam azzal, hogy nagyobb a súlyom, ezért akartam tudni, hogy biztonságos lesz-e a beavatkozás. Őszintén válaszoltak, így kiderült, hogy nagyobb lett volna annak az esélye, hogy meghalok, minthogy sikerüljön a műtét.
Mit csináltál helyette, hiszen lábra álltál.
Az orvosok szerint nem volt más választásom, szerinte már le voltam bénulva. Valamiért mégis azt éreztem, hogy fel fogok állni, ugyanis, ha nagyon kicsit is, de működött az egyik reflexem, egy hajszálnyira megmozdult a lábam. Akkor mondtam, hogy nem kérem a műtétet, mert anélkül is fel fogok épülni.
A kórházból végül az édesanyád hozott ki.
Nem küldtek tovább szakorvoshoz és nem ajánlottak fel kezelést sem. Iszonyatos fájdalmak között a kórházban maradtam, ahol nem volt elég nekik a fájdalmam, meg is aláztak. Az egyik nővér felismert és kinevettek, hogy így járhat egy plus size modell. Onnantól kezdve nem foglalkoztak velem, teljesen kiszolgáltatva feküdtem az ágyamban, a legelemibb dolgokban sem kaptam ellátást. Akkor a saját felelősségemre hazavitt az anyukám, ő akarta a gondomat viselni és megfelelő orvost találni.
Egy magyar szakembernek köszönheted, hogy már szinte teljesen felépültél.
Egy Angliában élő magyar tett helyre. Ő csontkovács és természetgyógyász, fizikoterápiás szakember, energiagyógyász. Ő egy csoda. Neki köszönhetően kb. 2 nap után járókával már meg tudtam tenni pár lépést, majd szépen lassan felépültem, ma pedig újra tudok járni. Eleinte heti kétszer, majd egyre ritkábban mentem hozzá, amíg rendbe nem jöttem. Egy évembe került. Nemrég összefutottam vele egy repülőn és gratulált a fogyásomhoz. Hálás vagyok neki.
Pokorny Lia: „Azokban a dolgokban hiszek, amik összekapcsolják az embereket”
Nem kommunikáltad a balesetedet a közösségi médiában, senki sem vette észre, hogy az életedért küzdesz, ugyanis folyamatosan posztoltál a szokásos életedről.
Az Instagramon, a családban és máshol sem érzékelt semmit a világ a tragédiámból, amikor újra járni tanultam. Mindig előre dolgozom, mindenem be van fotózva kb. egy hónapra előre, és ez segített. Amikor már fel tudtam állni anyukám meg apukám kétoldali támogatásával gyorsan megcsináltuk a fotót, és utána ugrottak, hogy megtartsanak.
Miért kellett ezt eltitkolni? Azt szeretted volna hogy ne sajnáljanak?
Nem akartam, hogy bárki is szánakozzon. Így is annyira megrázott a baleset, ráadásul mentálisan sokkal nagyobb szenvedés volt, mint fizikálisan. Féltem, hogy nem fogok felépülni, hogy tényleg lebénulok. Közben mégis akkora hit dolgozott bennem: tudtam, hogy én ezt megcsinálom, hogy mindent meg fogok tenni a felépülésemért. Emlékszem, imádkoztam, hogy hadd tudjak újra sétálni, akár futni is, és éreztem, mekkora kincs, hogy egyáltalán tudok mozogni.
Kutasi Mariann: „A külsőségekről egyre inkább befelé terelődik a figyelmem”
Fogyókúrázni kezdtél…
Közben Angliában, miután nem fogadtam el a műtétet, kijelöltek egy orvost, aki foglalkozott velem. Azt mondta, hogy bár nem a súlyfelesleg miatt történt a sérülés, de mindenképp le kell fogynom ahhoz, hogy újra tudjak járni.
Amikor először felvetette az injekció lehetőségét, nagyon szkeptikus voltam. Korábban már próbáltam egy hasonló készítményt, amivel ugyan két hét alatt 8 kilót fogytam, de utána 16 kiló visszajött. Ez a rossz tapasztalat mély nyomot hagyott bennem, ezért határozottan nem szerettem volna újra belevágni.
Végül, mivel a hátamat érintő sérülés miatt fontos volt, hogy ne terheljem túl a testem, és hogy a fogyás fokozatosan induljon be, mégis úgy döntöttünk az orvosommal, hogy megpróbáljuk az injekciót – de nem a hagyományos módon. A kezelést teljes mértékben rám szabták, és az adagolás jóval alacsonyabb volt a szokásosnál, hogy elkerüljük a túl gyors súlyvesztést, ami kockázatos lett volna a sérülésem szempontjából.
Fontos hangsúlyozni, hogy ez az eljárás kizárólag szakorvosi felügyelet mellett történt. Nem ajánlom, hogy bárki saját maga módosítson az adagoláson – minden eset más, ezért elengedhetetlen az orvosi konzultáció.
Miután nagyjából 6–8 kilót sikerült így leadnom, jeleztem, hogy szeretném a továbbiakat már teljesen természetes módon folytatni. Az orvosom támogatta ezt a döntést, látva az elkötelezettségemet és a fejlődésemet. Kizárólag életmódváltással – tudatos táplálkozással és edzéssel – folytattam a fogyást. Büszkén mondhatom, hogy mostanra már összesen 30 kilót adtam le, és ezt teljes mértékben önerőből vittem végig.
Barabás Évi: „Míg mások esténként együtt vacsoráznak, én ott vagyok a képernyőn”
Egészen az edzőteremig jutottál…
Amikor tudtam járóka nélkül közlekedni, elindultam az edzőterembe. Nagyon lassan elkezdtem edzeni egy profi edzővel, és dietetikus állította be a táplálkozásomat. El kellett engednem a korábbi étkezési szokásaimat és megtanultam helyesen étkezni. Életmódot akartam váltani, hogy soha többé ne legyen a szenvedélyem az evés.
Rengeteget tanultam, tudom már, hogy mit, mikor, mivel és hogyan egyek. Heti hat napot edzek, és van, hogy kétszer is: reggel súlyzózom, majd este egy vagy másfél órát kardiózom. 30 kilótól szabadultam meg és még szeretnék ugyanannyit leadni, de nagyon lassan. Imádom a mozgást, az életem részévé vált. Nagyon erős lettem, és már tudok sprintelni is. Sosem voltam olyan fitt, mint most.
Görög Zita: „Jó érzés, hogy tudtam egy ilyen fajsúlyos ügyben segíteni”
Sok mindenről lemondtál az étkezés területén?
Megtanultam, hogy mit csináltam rosszul. Magyarok vagyunk, imádunk szénhidrátot szénhidráttal enni, például krumplis tésztát. Most, hogy visszanézem a korábbi étkezési szokásaimat, látom a hibáimat. Nem tudatosan, de mindig az evésbe menekültem, akkor is ettem, ha szomorú voltam, ha stresszeltem, a finom falatok mindig felvidítottak.
Mára megtanultam, hogy mit csináltam rosszul, és szerencsére nem kell lemondanom a kedvenceimről, de másképpen fogyasztom ezeket. Régebben minden reggel péksüteménnyel kezdtem a napomat, ma már tudom, hogy ez hiba volt. Nem kellett búcsút intenem neki, de nem mindegy mikor és mennyit eszem, ugyanúgy, mint a másik kedvencem esetén, a rántott húsnál.
Nem is gondolnád, milyen komoly előnnyel indul Laky Zsuzsi a Sztárbox című műsorban
Csináltál egy programot, továbbadod a tapasztalataidat?
A fogyásom láttán rengetegen írtak, napi több száz üzenetet kaptam, amiben arról érdeklődtek, hogy hogyan csináltam. Az edzőként dolgozó nővéremmel és a személyi edzőmmel készítettünk videókat azokkal a gyakorlatokkal, amiket csinálok. A nővérem és sokan mások is már régóta jelezték, hogy le kellene fogynom az egészségem érdekében, de sosem fogtam neki, mert nem én akartam.
A videókban vagy a nővéremmel edzek otthon, vagy a személyi edzőmmel a fitneszteremben. Nemcsak a gyakorlatokat mutatunk be, hanem azt a belső munkát is, amit végeztem magamon, és ami lehetővé tette, hogy 30 kilótól és rengeteg lelki súlytól megszabaduljak.
Ugyanúgy dolgozol már, mint a baleset előtt?
Kiestem a munkából a féléves kihagyással, és még ma sem tudok modellkedést, divatfotózást vállalni. Képtelen lennék tíz órát magassarkúban eltölteni, miközben 40-50-szer kell átöltöznöm. Nem szeretném a hátamat megerőltetni. Az influenszerkedés és a sima kampányfotózást már tudom csinálni.
Kulcsár Edina: „Nem kerestem a bajt, de ha kellett, kiálltam magamért”
Nem veszítettél el sok felkérést?
Nem, sőt! A plus size modellkedés sem annyira elfogadó, mint ahogyan azt emlegetik. Vagy nagy a méreted, mint amilyen voltam, vagy közepes. Most nem vagyok túl nagy, de a kisebbik plus size modell sem. Az összes cég az angol 22-es vagy a 16-14 es méretet keresi. Én most a 18-20 között mozgok, azaz egyik sem vagyok. Vannak persze felkérések így is, hogy lefogytam, de sok mindenre nemet mondok, nem akarom megerőltetni magamat. Rettegek a fájdalomtól és attól, hogy visszaesek. A hétköznapi életben már teljesen jól érzem magamat.
