Udvaros Dorottya: „Nem érzem azt, hogy a koromhoz képest ez már sok nekem”
Pezseg a levegő Udvaros Dorottya életében, de a színpadon és a filmvásznon is. Az egyik legnézettebb hazai filmben, a Futni mentemben „lányaival” lefutja a maratont. Egykori színházában, a Katonában, egy feszes bírósági tárgyalás rezzenéstelen arcú bírónője.
Ezeket láttad már?
Udvaros Dorottya a nemrég nyílt Bástya Színházban egy rendhagyó találkozás bravúrját hajtja végre, Nancy Stokes nyugdíjas özvegy szerepében egy fiatalember szexuális szolgáltatásait veszi igénybe. A Minden jót, Leo Grande előadásban a szexleckék „ ürügyén” két magányos ember egész addigi élete terítékre kerül egy szállodai szobában. A színésznővel a Bástya Színházbeli előadás után ültünk le beszélgetni egy hűvös tavaszi estén.
Nagy váltás jött el a szakmai életedben azáltal, hogy tavaly otthagytad a társulati létet. Élvezed a mostani pörgést, a visszanyert szabadságot?
Meglepő volt számomra is, nem gondoltam, hogy ennyi felkérést fogok kapni. Az persze fel se merült bennem, hogy nem találnak majd meg munkák. Arra számítottam, hogy talán lesz egy átmeneti időszak, amikor nem hívnak. Sebaj, majd pihenek egy kicsit, átgondolom az eddigieket, hogy mit szeretnék ezután.
Nincs már bennem olyasfajta mindenáron megmutatni akarás, hogy kétségbe vagyok esve, ha egy évadban nem játszom két új szerepet. Ehhez képest az idei szezon úgy alakult, hogy öt bemutatóval indultam neki. Ebből három már megvalósult, Kaposváron az Őszi álom, a Katonában a Nyílt tárgyalás, a Bástya Szín házban a Minden jót, Leo Grande. Jelenleg próbálnom kellene a Budapest Nagyregényt az Orlai Produkciónál, de sajnos elmarad. Ha marosan a Vígszínházban dolgozom Kincses Rékával a Madame Tartuffe-ön, aminek még ebben az évadban lesz egy előbemutatója.
A Femina Klub következő vendége Udvaros Dorottya és Lovas Rozi színésznő lesz. Ha kíváncsi vagy az inspiráló beszélgetésükre január 12-én, este 18:00-kor, még beszerezheted a belépőjegyedet.
Bármely életkorban érvényes, friss, bizonyos értelemben kortalan tudsz maradni. Mi a titkod?
Mérhetetlen szerencsésnek érzem magam amiatt, hogy kortalan figurák találnak meg. Sok játékkedv, kíváncsiság, öröm van bennem. Nagyon boldog vagyok, hogy Kaposváron a Nobel-díjas Jon Fosse különösen nehéz, költői szövegét játszhatom csodálatos kollégákkal. Rendkívüli módon inspirált a Székely Krisztával való közös munka a Katonában, ahol a bírónő szerepében a csendek, a tekintetek, a pontos kérdések számítanak. A Minden jót, Leo Grandéban pedig Keresztes Tamás rendezett.
Veréb Tamás: „Volt olyan időszakom a pályán, amikor azon gondolkoztam, milyen civil munkát válasszak”
Alig tudtam magamhoz térni a boldogságtól, hogy mindez velem történik, méghozzá úgy, hogy ezzel a bemutatóval nyílt meg a Bástya Színház. Medveczky Balázzsal most először dolgozom együtt. Nagyon felvillanyoznak ezek a munkák, találkozások, rengeteg energiát kapok tőlük. Nem azt érzem, hogy a koromhoz képest ez már sok nekem, hanem hogy örömmel tölt el.
Milyen érzés volt harminc év szünet után visszatérni a Katona színpadára?
Magától értetődő és otthonos. Ónodi Eszterrel még nem játszottam egy színpadon. Pálmai Annát picikora óta ismerem, egyszer csak ott áll velem szemben egy gyönyörű, csodálatos színésznő. Egy percig nem volt bennem olyasmi, hogy harminc év után milyen lesz a Katonában játszani. Bementem, és azt mondtam magamnak, olyan emberek lesznek körülöttem, akiket nagyon szeretek, nagyon tehetségesnek tartok.
Szóba került, hogy hosszabb távon is számítanának rád?
Két színház is jelezte, hogy szívesen leszerződtetne. Túl azon, hogy jó színésznek tartanak, gesztus volt a részükről. Tudták, hogy huszonkét év után kikerültem a Nemzetiből, mindig is hangoztattam, milyen fontos számomra a társulati tagság. Jelenleg rendkívüli módon élvezem a szabad kalandozást. Ezzel együtt nehéz volt nemet mondani.
A Minden jót, Leo Grande mennyire volt ugrás az ismeretlenbe egy még formálódó színházi térben, mint amilyen a Bástya Színház?
Fantasztikus próbafolyamat volt azzal együtt, hogy még épült körülöttünk a színház - egészen a bemutatóig. Keresztes Tamásról eddig csak azt gondoltam, hogy az ország egyik legtehetségesebb színésze, el vagyok ájulva, amikor a színpadon látom. Egyszer csak megismertem egy rendezőt, aki érzékenyen, figyelemmel instruál, ezernyi finom, apró ötlettel, megoldással áll elő.
Az alapkarakteredtől fényévnyi távolságra van Nancy Stokes, ez a prűd, évtizedekig a vágyait titkoló, előítéletekkel, szexuális gátlásokkal teli nő. Élvezed, hogy nagyon ellene mehetsz önmagadnak?
Minden szerepet nehéz megközelíteni. Nancy-t egy olyan pillanatban ismerjük meg, amikor kimondja, vége a korábbi életének, valami újat szeretne kipróbálni. Képes megfogalmazni, hogy az eddigiekkel sok baj volt, de még érez magában valamit. Közben többször elbizonytalanodik. Leo személyében egy olyan fiút talál, aki képes megragadni a pillanatok hangulatát, kimondani a megfelelő mondatokat. Nagy találkozás ez a két ember között. A fiú fel szabadítja a nőt, Nancy pedig csatornát nyit Leóban afelé, hogy a családi kapcsolatait, az anyjához való viszonyát még rendezheti.
Orosz Ákos: „Nekem mindig fontosabb az emberi, mint a szakmai minőség”
Nem feltétlenül a korkülönbség miatt tabu a szexmunkás srác és a nyugdíjas özvegy légyottja, hanem a szociális, kulturális különbözőségekből fakadóan. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy ki merjünk lépni a félelmeinkből…
Az ismeretlentől való félelem miatt maradunk inkább a megszokott rosszban. Bármilyen keserves, amiben élünk, azt legalább ismerjük. Azért szeretem nagyon ezt a történetet, mert azontúl, hogy a felszínen a szexről beszélgetnek, a mélyén elkezdik megszeretni egymást. A világ két végéről jönnek. Soha semmi köze nem lenne ennek a két embernek egymáshoz. A nézőknek is azért szerethető a történet, mert elkezdik megérteni, elfogadni egymást. Az elfogadás hoz az kell, hogy valamennyire megismerjék egymást. A Minden jót, Leo Gande röviden arról beszél, hogy milyen váratlan meglepetések érhetnek minket ott, ahol talán soha nem gondoltuk volna.
Milyen személyes érintettséget szólít meg benned az előadás?
Bármennyire is furcsa, színésznő létemre egyáltalán nem vagyok szabados ember az érzelmi, a szexuális szférát illetően. Talán szégyenlős, zárkózott is vagyok ebben. A próbák során elképzeltem, milyen pokoli nehéz lehet ennek a nőnek kimondani a szexuális vágyaival kapcsolatos szavakat, mondatokat. Micsoda lelkierő, elszántság kell hozzá.
Az egyik jelenetben arról beszél, hogy: „Nem akarok tizenhat éves lenni, a fiatalságom erejét akarom visszakapni. Azt az erőt, ami annak idején bennem volt, és nem vettem észre. Nem éltem vele, elpazaroltam.” Mindannyiunkban rengeteg erő van, amiről sokan nem is tudnak. Én viszont tisztában vagyok vele, mert megadatott egy olyan szakma, amin keresztül ezt az erőt folyamatosan megtapasztalhatom.
Zséda új életet kezd, régi nagy álmát váltja valóra
Határátlépés lehetett, amikor letetted a voksot a Greenpeace, a természet, az állatok védelme mellett. A fecske mentő akcióból bírósági ügy is lett…
Sokáig csak a hivatás töltötte ki az életemet. A pandémia adta meg a lehetőséget arra, hogy a színházi munkám helyett olyasmikkel is foglalkozzak, amik régóta érdekeltek. Úgy éreztem, itt az ideje, hogy megkeressem a Greenpeace-t, és felajánljam a segítségemet. Így ismertem meg dr. Rodics Katalint, aki a biodiverzitás-kampányokért felelt.
A Fertő tavi akció először azzal indult, hogy meg akartuk alakítani Katival a Radikális Nagyik Klubját. Leültünk volna a markológépek elé kötögetni, vigyenek minket odébb, ha akarnak. A valóságban aztán már a Greenpeace-szel együtt tényleg megálltunk hajnalban ott, ahol a munkagépek bementek volna, és tényleg áteveztünk hajóval Ausztriából az építési területre. Másodfokon felmentést kaptunk, de még nem zárult le az ügy, az ügyész fellebbezett.
Én bármikor szívesen elutazom Győrbe, Sopronba vagy bárhová a tárgyalásra és elmondom, hogy a füsti fecskék védelme nem a társadalomra veszélyes cselekedet, hanem segítségnyújtás. Igazat szólva szerelmes vagyok a Földgolyóba, csodálatosnak tartom a bolygót. Lenyűgöz a természet, a hófúvás, az áradások. Utóbbi a bolygó erejét tükrözi, tudomásul kellene vennünk, hogy nem mi vagyunk az úr ezen a bolygón. Mindenkinek ajánlom ebben a témában kedvenc filmemet, Kim Ki-duktól a Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz címűt.
Rúzsa Magdi felszabadítóan őszintén vallott az anyaságról: „Nem mondom, hogy néha nem tud fárasztó lenni”
Vágyak, utazások dolgában hogyan állsz?
Nagyon szeretek utazni, világot látni, de egy-két napért már nem szívesen szállok repülőre. Ha már megterhelem a környezetem azzal, hogy az utazásnak ezt a módját választom, annak olyan élménynek kell lennie, amiben meg tudok merítkezni. Hosszabb időt utoljára Mexikóban töltöttem. Varázslatos volt. Peruba is szeretnék eljutni. Aprócska vágyacskáim akadnak még…
Milyen a viszonyod az életkoroddal?
Nem érdekel a korom. Azt persze tudomásul kell vennem, hogy egy seb már nem gyógyul be olyan gyorsan, mint mondjuk harminc évvel ezelőtt. Ha elkezd fájni a derekam, az is kicsit hosszabb ideig tart. Ilyesmiket leszámítva lényegileg ugyanúgy élem az életem, mint régebben. Tornázni járok, kocogok a kutyákkal, futok, lehet, hogy nem guggolok olyan mélyre, mint egy harmincas, de igyekszem, töröm magam… Az embert bizonyos gödrök le akarják húzni. Szerintem csak rajtam múlik, hagyom magam vagy sem. Kirángatom-e magam a saját hajamnál fogva a gödörből vagy nem. Apám példája van előttem, aki soha nem hagyta, hogy a gödrök lehúzzák
Fotó: Emmer László Stylist: Csillag Szilvia Smink: Titkos Bernadett Haj: Sári Kata
