Veréb Tamás: „Volt olyan időszakom a pályán, amikor azon gondolkoztam, milyen civil munkát válasszak”
Intenzív éve van idén Veréb Tamásnak. A népszerű színész, énekes ráadásul pályafutása során először mondhatja el magáról, hogy egy társulat tagja. Az újonnan induló Erkel Színház repertoárépítésnek aktív résztvevője: a teátrum idei 6 bemutatójából 4-ben főszerepet játszik.
Ezeket láttad már?
A Sztárban Sztár egy korábbi évadát győztesként zárta, idén pedig ismét versenybe szállt, és az All Stars évadban nyűgözte le hétről hétre a nézőket. De nemcsak a munka frontján vannak újdonságok Veréb Tamás életében, a magánéletében is komoly változás történt: tavasszal feleségül vette szintén színész kedvesét, Koltai Vivient.
Az Erkel Színház fizikailag régóta létezik, de most egy teljesen új korszaka indult, amelynek te is részese vagy. Milyen érzés színházalapítónak lenni?
Csodálatos! Csak szuperlatívuszokban tudok erről az egészről beszélni, mert ennyire jól még egyik színházban sem éreztem magam. Nyilván van egy romantikus bája annak, hogy a nulláról indultunk, ugyanakkor pontosan tudom, hogy ez valahol egy óriási felelősség is. Szente Vajk szuper csapatot verbuvált össze, a színészkollégák mellett, az alkotói stáb és a komplett háttércsapat is egy hullámhosszon van.
A közös ügy, a sikeres előadások megteremtése egy nagyon fontos összetartó erő, hiszen mindenki ugyanazért a célért dolgozik. Többek között az is hihetetlenül jó érzés ebben az egészben, hogy nincsenek rivalizálások, féltékenységek, különféle játszmák, mindenki teszi a dolgát. Különböző produkciókban több kollégával már évek óta együtt dolgozom, de azt mindannyian érezzük, hogy ez most egy teljesen másik, egy egészen különleges helyzet.
Lehet, hogy ez nagyképűen hangzik, de az Erkel Színház most arra tett egy ígéret, hogy a zenés színházi érát újraélesszük. Az Erkel most egy olyan hely, amit mindenki a második otthonának érez. Én nagyon hiszek abban, amit csinálok, és nem a tehetségemben, vagy a rátermettségemben, hanem abban a munkában, amit ebbe minden nap beleteszek.
Orosz Ákos: „Nekem mindig fontosabb az emberi, mint a szakmai minőség”
És beleteszel bőven: 6 előadás szerepel az idei repertoáron, ebből 4-ben főszerepet játszol. Nem sok ez?
Szerintem teljesen reális elvárás a színház vezetősége részéről, hogy az alapító tagok minél több előadásban szerepeljenek. Szerencsére, nem vagyok minden új produkcióban benne, a húzós kezdés után, most például pont van egy kis szabadságom próbaidőszak tekintetében, most „csak” játszom.
Mellette pedig hétről hétre készültél a Sztárban Sztár adásaira, ahol nemcsak a közönséget, hanem a zsűrit is sikerült minden alkalommal elkápráztatnod. Nem volt ez nagy falat a színházi munkáid mellett?
2016-ban szerepeltem először a műsorban, amit megnyertem, emiatt bennem is felmerült, hogy kell-e nekem, hogy még egyszer belevágjak. Az előző All Stars megkereséskor nemet mondtam, pedig akkor jóval kevesebb munkám volt, de akkor úgy éreztem, hogy köszönöm, de nem hiányzik ez a kihívás. Most viszont több mindent mérlegeltem, s mivel tulajdonképpen nagyon jó emlékeim voltak az előző műsorral kapcsolatban, úgy döntöttem, hogy vállalom a megtisztelő felkérést.
S bár valóban sok munka volt minden egyes adás mögött, a dolgok oroszlánrészét nem én végeztem, hanem a stáb. Nekem „csak” a dalokból kellett hétről hétre felkészülnöm, amit este előadtam egyszer, tehát nekem ez ilyenkor egy kicsit pihenés volt, mert nem egy 3 vagy 6 órás műszakot „nyomtam le” a színpadon.
Megbecsülöm azt, hogy most ennyi lehetőségem van. Amikor évekkel ezelőtt eljöttem az Operettszínházból, akkor hosszú hónapokon át nem csörgött a telefonom. Volt, hogy azon gondolkoztam, milyen civil munkát válasszak. De mintha a sors mindig visszaterelt volna erre az útra, ha néha döcögősen is, de mindig alakult valahogy.
Egy színész idegrendszere sokszor komoly terhelésnek van kitéve, és szerencsére ma már egyáltalán nem tabu erről a témáról beszélni. Te foglalkozol a mentális jóléteddel?
Köszönöm, hogy ezt megkérdezted, mert hihetetlenül fontos téma! Azt gondolom, hogy ehhez a hivatáshoz a szerencsén, a tehetségen, a kitartáson túl az is nagyon fontos, hogy rendben legyen az idegrendszer, különben rövid tud lenni a pálya. Többször láttuk már, ahogy egy színész azt mondta: köszönöm, nem bírom. Én igyekszem vigyázni magamra, és szeretném is átadni tanácsként az utánam következő generációnak, hogy csak úgy vágjanak bele ebbe a szakmába, ha fel tudnak rá készülni mentálisan is!
Köllő Babett: „Az önszeretettel sajnos erősen hadilábon állok”
Nyilván egyéni adottság kérdése az, hogy ki, hogy él meg bizonyos helyzeteket, de azért azt tudni kell, hogy ebben a szakmában nincsenek előre kikövezett utak. Az a tizenpár év, amit eltöltöttem ebben a hivatásban sok mindenre megtanított, de vannak olyan dolgok, amiken nem mindig könnyű átlendülni. Aki kiáll a közönség, vagy a nézők elé, az rengeteg negatív visszajelzéssel is szembesülni fog, és erre nem mindenki van igazán felkészülve. Én nagyon szerencsés vagyok, mert stabil a hátországom, rájuk mindig, mindenben számíthatok, ez életem egyik fő pillére.
Nem tartom ördögtől valónak pszichológus segítségét kérni, ha olyan dolog történik, amit nem könnyű feldolgozni, és nincs kivel megbeszélni a közvetlen környezetből. De azt is fontosnak tartom, hogy tisztán élek. Nem iszom, nem élek tudatmódosító szerekkel, és sokat vagyok friss levegőn. A hangomból élek, tudom, hogy mik azok a dolgok, amiket nem engedhetek meg magamnak, nem kísértem feleslegesen a sorsot. Nem mobilozok lefekvés előtt, és figyelek arra, hogy eleget aludjak, hogy mindig kipihent legyek.
Napi szinten igyekszem gyakorolni a magammal való számvetést, lefekvéskor mindig átpörgetem az adott napot a fejemben, és igyekszem levonni belőle a tanulságokat. Hálás vagyok és értékelem azt, amim van, nem amiatt kesergek, ami nem sikerült, vagy ami hiányzik. Bár nincsenek millióim különböző számlákon, nagyon gazdag vagyok! Ugyanis van feleségem, családom, egészségem, kezem, lábam, hangom, tehetségem, minden van, amivel tudok dolgozni. Ráadásul nagyon jó szerepeim és lehetőségeim vannak, de ezekért mind megdolgoztam. Erre pedig kifejezetten büszke vagyok!
Oláh Anna: „Számomra a legközvetlenebb és legőszintébb kifejezési forma mindvégig a rajz maradt”
A feleséged, Koltai Vivien is szakmabeli. Munka kapcsán ismerkedtetek meg?
Nem, az első Légtorna fesztiválon látott meg engem, ahol Michael Buble dalokat énekelve forogtam körbe a nyakamon egy kötéllel. Hatásos belépő volt, az első randevúnk is ott volt. Aztán elmentem megnézni őt a Karinthy Színházba egy csokor virággal. Nagyon szép időszak kezdődött az életünkben, amit a májusi esküvőnkkel koronáztunk meg. Mondjuk azóta sokat nem is találkozunk, mert szinte beköltöztem a színházba, így egészen biztos, hogy nem fogjuk megunni egymást (nevet).
Mennyire terveztek előre, a családalapításon már gondolkodtok?
Abszolút, mindketten nyitottak vagyunk rá. Biztos úgy alakítja majd az élet, hogy akkor válunk családdá, amikor kell, ezért nem is kezdtünk el számolgatni, hogy mikor van a baba érkezéséhez a legjobb időpont. Vivien számomra egy csoda, biztos, hogy óriási ajándék lesz vele megélni ezt majd. Valamiért lányos apukaként gondolok magamra, aztán majd kiderül, hogy jók-e a megérzéseim. Mindenesetre lánynevünk már van.
Rainer-Micsinyei Nóra: „A humor nélkülözhetetlen, mert minden helyzetben segít”
Vivien hogy viseli azt a felfokozott érdeklődést, ami mostanában téged körülvesz?
Rendkívül intelligens, nagyon jól kezeli. Nem mondom, hogy néha nem zavaró, ha megállítanak, de egy fotó erejéig nagyon szívesen szóba elegyedem bárkivel. Nem csak az egóm miatt, hanem mert, ha valaki felismer, annak biztos, hogy jelent egy szikrányit is az, hogy én a világon vagyok. Az én népszerűségem ugyanis nem vetekszik például Majkáéval, vagy Gáspár Laciéval, és őszintén mondom, hogy ezt nem bánom, mert soha nem is vágytam erre.
