előfizetésem
Hírlevél
Fiúnak csúfolták a 80-as évek szexszimbólumát, akinek még a Vatikánt is sikerült kiborítania
Bohém lányból szexszimbólummá nőtte ki magát pár év alatt Jane Birkin, aki brit származása ellenére a francia film- és zeneművészetben futott be jelentős karriert. Illetve a divatiparban is, hiszen a mai napig úgy emlékezünk rá, mint a divattörténelem egyik legnagyobb és legmeghatározóbb ikonjára.
Három éve, 76 éves korában hunyt el Jane Birkin, aki nemcsak a francia film- és zeneművészetben, hanem a divatiparban is maradandó örökséget hagyott maga után. Bohém, vad és hippiszerű stílusából a ’70-es évek óta folyamatosan merítünk ihletet, de a világ egyik legikonikusabb táskáját, az Hermès Birkint is neki köszönhetjük – pedig fiatalkorában korántsem az elegancia megtestesítője volt.
Brit származása ellenére francia nyelvű dalaiért és az európai művészfilmekben nyújtott alakításaiért vált világhírűvé, amiben élete nagy szerelmének, Serge Gainsbourgnak is nagy szerepe volt.
Vonzereje és lenyűgöző szépsége miatt kora egyik legmeghatározóbb szexszimbólumává és stílusikonjává vált, aki senkit sem hagyott hidegen.
Félénk lány volt, tiniként fiúnak csúfolták
Jane Birkin 1946. december 14-én született egy jómódú, művészileg és történelmileg is rendkívül izgalmas családba. Édesanyja, Judy Campbell ünnepelt brit színésznő, énekesnő és rendező, édesapja, David Birkin pedig a Brit Királyi Haditengerészet kapitánya, elismert második világháborús hős volt. Nem meglepő, hogy gyermekkori otthona London legelitebb negyedében, Chelsea-ben volt, tehetős háttere ellenére viszont cseppet sem volt magabiztos, inkább visszahúzódó, félénk lányként jellemezte magát, ami főként a bentlakásos lányiskolában átélt traumái miatt alakult ki.
Hercegné lehetett volna Claudia Schiffer, de inkább az igaz szerelmet választotta
Tizenéves korában rengeteget bántották a külseje miatt: nagyon vékony és magas lány volt, nem találta a helyét, osztálytársai „félig fiúnak, félig lánynak” csúfolták – ami mai szemmel visszanézve egészen hihetetlen és ironikus. Félénk személyisége egyedül a színpadon tűnt el, ezért beiratkozott egy színitanodába, ahol 17 évesen meg is kapta az első szerepét.
Ugyanebben az évben ismerkedett meg az első férjével, a nála 13 évvel idősebb, Oscar-díjas zeneszerzővel John Barry-vel (a James Bond-filmek zeneszerzőjével), akitől egy gyermeke is született (Kate Barry egykori divatfotós). A viharos, de rövid szerelem során a férfi folyton bátorította őt a színészi karrierjének elindítására, ezért amikor felkérték, hogy legyen ő az első brit nő, aki teljesen meztelenül szerepel a filmvásznon, igent mondott. Az 1966-os Nagyítás című film miatta vált az első olyan nem pornográf filmmé, ami premier plánban mutatott női szeméremszőrzetet.
A házassága a film premierje után nem sokkal zátonyra futott, egyedülálló anyaként Párizsba költözött szerencsét próbálni. Nem tudott franciául, de mindenféle meghallgatásra eljárt, végül az egyik castingon annyira kiborult és sírva fakadt, hogy a sebezhetősége elkápráztatta a rendezőt és megkapta az 1968-as Slogan című film egyik főszerepét. Itt ismerkedett meg a kor fenegyerekével, a nála 18 évvel idősebb Serge Gainsbourggal, aki a film másik főszereplője volt.
Elítélték viharos szerelmi kapcsolatai miatt
Állítólag a férfi annyira arrogánsan viselkedett vele, hogy első találkozásuk szörnyű volt, végül mégis egymásba szerettek, mikor a rendező kibékítette őket. Jane Birkin és Serge Gainsbourg a XX. század egyik leghíresebb, legkreatívabb és legviharosabb párja volt: gyakori vendégei voltak a párizsi éjszakának, járték a bárokat, a Moulin Rouge-t és állandó témát szolgáltattak a helyi pletykalapok számára.
A Slogan premierje után stúdióba vonultak és együtt felvették a Je t'aime...moi non plus című számot, amit a férfi eredetileg Brigitte Bardot-nak írt. A dalban Jane jellegzetes, suttogó, orgazmust imitáló sóhajaival énekelt, amit több ország is elítélt, a szexuális nyelvezete miatt pedig még a Vatikán is betiltotta – aminek viszont mindketten nagyon örültek. Állítólag Serge ekkor pezsgőt bontott: azt mondta, a pápa a legjobb PR-menedzserük, mert a tiltás miatt mindenki meg akarta venni a lemezüket. Jane Birkin nevét egy csapásra megismerte mindenki: ő lett a provokatív és bevállalós bohém csaj, aki megtestesíti a francia érzékiséget és aki sem a meztelenségtől, sem a szexualitástól nem riad vissza, ha úgy hozza az élet.
A két sztár csaknem 13 évig alkotott egy párt: egy lányuk is született (Charlotte Gainsbourg), de sok se veled, se nélküled-korszakuk is volt, ami főként a férfi alkoholizmusának és agressziójának volt köszönhető. Híres esetük volt, mikor egy hatalmas, nyilvános veszekedés során Jane Birkin mérgében Serge arcába vágta a pitéjét, majd, hogy bizonyítsa a szerelmét, ruhástul beleugrott a Szajnába. Ezen Serge annyira meglepődött, hogy a pár kibékült, majd kézen fogva sétáltak haza – de ez csak egy eset volt a sok veszekedésük közül, amiről fél Párizs tudott.
Végül a nyolcvanas évek elején végleg elváltak útjaik, ami a színésznőt megkeményítette: állítása szerint olyan viharos és agresszív volt a szerelmük, hogy utána semmi másra nem vágyott, csak nyugalomra. Az élhető mindennapokra. Bár Gainsbourg egészen a haláláig írt Birkinnek dalokat, a kapcsolatuk már csak szigorúan baráti volt.
Megkomolyodott, rangos színészi díjakat nyert el
Jane Birkin mindenáron meg akart szabadulni attól a gátlástalan, erotikus imidzstől, amit Serge ráaggatott, ezért amikor a szakítás után találkozott Jacques Doillon francia filmrendezővel, hamar össze is költöztek. Immár nem Serge híres múzsája volt: megváltoztatta a külsejét, levágatta a haját, smink nélkül kezdett el szerepelni a nyilvánosság előtt. Új párja mellett megtalálta azt a harmóniát, amire az előző viharos kapcsolata után annyira nagyon vágyott. 1982-ben született még egy lánya (Lou Doillon), stílusikonná vált, zenei karrierje a csúcson volt, filmművészetileg pedig ekkor kezdték el elismerni igazán. Háromszor jelölték a rangos francia César-díjra a legjobb női főszereplő és a legjobb női mellékszereplő kategóriákban - 1984-ben La Pirate-ért, 1987-ben a La femme de ma vie-ért, 1991-ben pedig A szép bajkeverőért, amit a cannes-i filmfesztiválon is díjaztak.
Ez utóbbi díját Serge-nek ajánlotta, akinek 1991-es halála nagyon megviselte: bár szerelmük felemésztette őt, a férfi zenei örökségének fennmaradásáért egészen a haláláig kampányolt. Dalai ezután melankolikusabb irányt vettek, immár csak ő írta őket: a világkörüli turnéin azonban mindig megemlítette a férfi nevét, közös szerzeményeiket arab és andalúz stílusban, sőt, még szimfonikus zenekarral is előadta. Lánya, Kate Barry 2013-as halála elképesztően megviselte, szívfájdalmát jótékonysági munkákkal és koncertekkel próbálta enyhíteni. Fellépett Szarajevóban, Csecsenföldön, valamint Japánban is adott segélykoncertet.
Mihalik Enikő: „Sosem gondoltam, hogy szép vagyok, a mai napig nem gondolom ezt”
Megszületett Birkin, a táska
Visszaemlékezésünkből természetesen nem maradhat ki a Birkin táska sem, melynek története egészen 1981-ig nyúlik vissza. Ekkor épp Serge-vel való szakítása után együtt utazott egy repülőn Jean-Louis Dumas-val, az Hermès divatház akkori vezetőjével. A színésznő kiborította táskája tartalmát a repülőn és elkezdett panaszkodott, hogy fiatal anyukaként egyetlen tökéletes „pakolós” bőrtáskát sem talál.
Az eszmecsere odáig vezetett, hogy elkezdtek együtt ötletelni, mígnem egy hányószacskó hátuljára felvázolták a terveiket. A terv alapjául a márka egyik modelljét, a dolgozótáskaként szolgáló Haut à Courroies-t vették, egy kicsit azonban módosítottak rajta. Jane egy nagyobb méretű, stílusos darabot képzelt el magának, amit nem lehet a vállra akasztani, csak kézben tartani, de kényelmes, praktikus és trendi viselet. Egy olyan modellt akart, amit akár nyitva is lehet hagyni, nem kell mindenáron bezárni.
Jean-Louis megtervezte a hőn vágyott táskát, az első darabot pedig Birkinnek ajándékozta azzal a javaslattal, hogy nevezzék el róla. Érdekesség, hogy ezt az eredeti, fekete színű Hermès Birkin táskát tavaly árverezték el csillagászati áron, mintegy 10,1 millió dollárért kelt el egy aukción – amivel a valaha árverésen elkelt legértékesebb kézitáskává vált.
Az Hermés Birkinje a 80-as évek óta az egyik legnagyobb státuszszimbólummá nőtte ki magát, a felső tízezer és a sztárvilág küzd azért, hogy legyen egy sajátja. Névadója szerette matricákkal, szalagokkal, karkötőkkel és gyöngyökkel tele aggatni a sajátját, aktivistaként népszerűsítve az általa támogatott ügyeket, ma már a Birkin táska az elegancia és a luxus netovábbjaként terjedt el a divatvilágban. Érdekesség, hogy életében csak néhány Birkin táskája volt, a névhasználatáért járó évi 40 000 dollár jogdíjat pedig jótékonysági alapítványoknak utalta át.
Nem kímélte a sors, de örök legenda maradt
Jane Birkin 2023. július 16-án, 76 éves korában hunyt el. Élete folyamán csaknem húsz évig küzdött rákkal, leukémiával, halála előtt pár évvel pedig sztrókkal és egy váll-, valamint lapockatöréssel is. Serge halála után állítólag már soha nem volt olyan, mint előtte, holott magánéleti, divat-, film- és zeneművészeti szempontból pont a szakítás után vált a legnagyobb legendává, ikonná. Mindezzel azt bizonyította be, hogy a legnagyobb szenvedélyek és szerelmek után is van élet: a siker pedig akkor kopogtathat be az ajtónkon, amikor a legkevésbé számítunk rá.
Lányai szerint néhány nappal azelőtt, hogy békésen elhunyt, boldogan és motiváltan tervezte a jövőjét, hosszú idő után pedig először aludt egyedül az otthonában. Utolsó interjújában azt mondta, hogy ha meghal, a nevét nemcsak a művészete miatt fogják emlegetni, hanem a táskája miatt is – és milyen igaza lett! Hatása a francia filmekben, a zeneiparban és a divatvilágban abszolút megkérdőjelezhetetlen, élete előtt a mai napig tiszteleg a világ.
