Kirepült a gyermeked? A szülői szereped attól nem tűnik el, csak átalakul
A testvérek közötti születési sorrend népszerű elméletével a pszichológia tudománya ma már óvatosan bánik. A brit királyi család tagjaival kapcsolatos elvárásokat azonban érdekes módon erősen szervezik a teóriában megfogalmazottakhoz hasonló elképzelések.
Ezeket láttad már?
Az az elgondolás, amely szerint a testvérek közötti születési sorrend meghatározó tényező az emberek személyiségének alakulásában, Alfred Adler osztrák pszichoterapeutától származik. Az általa leírtakat az újabb kutatások csak kis mértékben és részlegesen igazolták. A népszerű pszichológiai oldalakon azonban időnként még mindig latolgatják, lehet-e közvetlen és bizonyítható lélektani hatása annak, hogy valakinek fiatalabb vagy idősebb testvérei vannak, netán egyke.
Az ezt igazolni próbáló történetek sokszor inkább személyes tapasztalaton alapuló feltételezésnek, mintsem valódi bizonyítéknak számítanak. Ami viszont nagyon izgalmas, az az, hogy a születési sorrend elmélete jól tükrözi, milyen népszerű kép alakult ki a társadalomban a családban elfoglalt pozícióhoz kapcsolódó feladatokról és személyiségjegyekről. Ez alól a brit királyi család tagjai sem kivételek. Ez pedig két, egymást erősítő szempontból is igaz.
Az európai uralkodóházak többségének öröklési logikája egyrészt harmóniában áll azzal az elvárásrendszerrel, amelyet Adler az elsőszülött trónörököshöz és a az ő „tartalékaihoz” társított. Másrészt a társadalom irányából is hasonló igények jelennek meg a családtagok felé. Ez jól látszik abból, hogy a közvélemény általában pozitívan reagál arra, ha az uralkodóházhoz tartozók a szerepüknek megfelelő imázst képesek kialakítani.
Isteni elrendelésben hisznek
Rendkívül sokszor lehet például olyasmit olvasni mind Károly királlyal, mind pedig az idősebb fiával, Vilmos herceggel kapcsolatban a kommentszekciókban, hogy micsoda szerencse az ő elsőszülöttségük. Ezt a megállapítást jellemzően a fiatalabb testvéreikkel való összehasonlítás szokta életre hívni. Mind az uralkodónak, mind pedig a trónörökösnek ugyanis olyan öccse van, aki - bár nagyon különböző módon, de - renitens, a monarchia egységét veszélyeztető családtagnak bizonyult.
Ez volt az a végzetes hiba a szakértő szerint, amikor Károly király elveszítette Harry herceget
Van, aki a szerencse kérdésénél tovább is megy a probléma boncolgatása közben. Ők arra a következtetésre jutnak, hogy valamiféle sorsszerű vagy isteni elrendelés következménye a testvérek születési sorrendje. Ez pedig egy újabb szinten támogatja meg a monarchiának azt az alapvetését, amely szerint a brit uralkodók Isten döntése nyomán kerültek a trónra. A trónöröklésnek ez a (némileg ankronisztikus) vetülete számos európai monarchiában háttérbe szorult már. Az angoloknál azonban - akiknek éppen egy királyuk, VIII. Henrik alapított saját egyházat - még mindig nagy szerepe van a koronázás vallási jellegének.
Mindez persze Vilmossal talán változni fog. Egyelőre azonban még a nem hívő alattvalók gondolkodásában is gyakran megbújik valamiféle elrendelés logikája, amikor a királyi testvérekről van szó. Hiszen hogyan is lehetne véletlen - írják -, hogy éppen a jelenlegi uralkodó és a walesi herceg az, aki felelősen és éretten viselkedik, aki hamar felnőtt és magabiztosan viszi a rá mért szerepet. Ezen kívül az Adler-féle elmélet szerint a legidősebb gyermekekre szintén jellemző, hogy vezetői képességekkel rendelkeznek.
A brit monarchia esetében ez az igény teljesen nyíltan fogalmazódik meg a 20. század eleje óta. Itt ez leginkább azt jelenti, hogy a „soha ne panaszkodj, soha ne magyarázkodj” elvéhez igazodva az uralkodó kitartóan végzi a rá eső feladatokat. Legalábbis sok esetben, hiszen időnként Károly és Vilmos is kilépett a nekik megszabott határok mögül egy-egy személyesebb interjú erejéig. Nekik azonban még ezt is könnyebben megbocsátják. Hiszen a reflektorfény minden formája elsősorban a trónra lépett vagy arra várakozó elsőszülöttnek jár.
A sorrend szorításában
A fiatalabb testvérekkel kapcsolatos megalapozott vagy megalapozatlan elképzelések a királyi kistestvérekre ugyancsak egyértelműen rávetülnek. Károly esetében kettős helyzetről beszélhetünk, mivel először húga született. Anna hercegnő azonban a monarchia intézményének szempontjából végül nem a második, hanem a negyedik gyermeknek számít. A trónöröklést tekintve Annát ugyanis megelőzi a két öccse, András és Eduárd.
Mivel pedig a brit uralkodóházban talán a belső dinamikákat illetően is, de a közvélemény vonatkozásában mindenképpen el vannak mosódva a határok a családi szálak és a hivatalos szerep között, ez nagyon érdekes helyzetet eredményezett. A másodszülöttekről Adler azt írja, hogy jó esetben kiválóan tárgyalnak és nagyszerű diplomaták. Emiatt pedig sokszor ők a családi béke őrei is vagy az idősebb testvérük legfontosabb szövetségesei. A brit monarchiában érdekes módon pontosan ilyen szerepet szánnak a trónörökös tartalékának.
Ezeknek az elvárásoknak Károly húga szemmel láthatóan mindig igyekezett megfelelni. A hercegnő híres a munkabírásáról és a fegyelmezettségéről, amely két tulajdonság sokak szerint az uralkodásra is alkalmassá tenné. Károly húgáról azonban soha nem beszéltek olyasmit, hogy ilyen ambíciói lennének. Ma pedig a király egyik legfontosabb támaszának tartják.
Megdöbbentő szabályhoz ragaszkodik Anna hercegnő, ezért nem ünnepelte idén a saját születésnapját
A királyi család számára ideális helyzetet megzavarja viszont az a korábban említett felállás, amely szerint Anna valójában nem a második, hanem a negyedik gyerek a családban. Károlyt ugyanis a fiai és az unokái születése előtt az idősebbik öccse, a volt András herceg követte a trónöröklés sorrendjében. Így aztán nem teljesen meglepő, hogy Andrew Mountbatten-Windsor a másodszülöttek feltételezett negatív tulajdonságai közül magának tudhat jó néhányat.
Mostanra több forrás alapján ismeretes, hogy egy időben - állítólag az exfelesége, Sarah Ferguson és a volt sógornője, Diana hercegné támogatásával - király szeretett volna lenni a bátyja helyett. Ha konkrét lépések nem is történtek az ügyben, érthető lenne, ha a második gyerekeknek tulajdonított irigység és bizonytalanság valóban megjelent volna az azóta súlyosan leszerepelt Andrew személyiségében. És feltételezhetően nem azért, mert ez óhatatlanul része a másodszülött személyiségének. Hanem abból fakadóan, hogy amennyiben a tartalék nem tud belesimulni a támogató funkciójába, akkor frusztrációkkal teli életútra számíthat.
Az azonos nemű testvéreknél talán még könnyebben kialakulhat egy olyan szituáció, ahol a fiatalabb herceg vagy hercegnő nem tudja elviselni, hogy egyszerre van nagyon közel a trónhoz és rendkívül távol tőle.Talán éppen ez az egyik fő oka annak, hogy II. Erzsébet királynő középső fia az Epstein-ügybe keveredett és szégyenletes körülmények között megfosztották a címétől is.
Összeomolhat a brit monarchia, András volt herceg botránya romba döntheti a királyi családot
Másodszülött több szerepben
Vilmos herceg és az öccse között megismétlődni látszik ez a feszültségekkel teli mintázat. Harry herceg sok szempontból nem hasonlítható a nagybátyjához, hiszen sosem került bűnügyek közelébe. Az viszont elképzelhető, hogy a Károly király két fia közötti konfliktus ugyancsak nagyban köszönhető a trónörökössel és a tartalékkal kapcsolatos eltérő elvárásoknak. Harryt illetően ráadásul elgondolkodtató, hogy gyerekkora óta nagyon jól reagált a nyilvánosság arra, amikor lázadóan viselkedett.
Ugyan Vilmossal csak ketten vannak testvérek, de a szórakozáskedvelő és kockázatvállaló legkisebb gyerek szerepében éppen annyira szívesen látta őt a közvélemény és a média is, mint a támogató másodszülött feladatkörét elvégezve. Ez részben biztosan a herceg személyiségéből is fakadt. Azonban a monarchia szervezeti igényei is szerepet játszhattak ebben az elrendezésben.
A róla szóló cikkekből és egyéb tartalmakból mindenesetre jól kitűnik, hogy Harrytől azt várták: egyszerre legyen Vilmos legfőbb támasza, a monarchia bástyája és szabad lélek, aki humorral oldja a formalitást. Ez a két dolog nem feltétlenül ment egyszerre. Ezért manapság már sokszor helyezik őt az Andrewéhoz hasonló keretek közé, a féltékeny kisebb testvér szerepkörébe.
György herceg lesz az utolsó angol uralkodó? Különös teória terjed a brit monarchiáról
Vilmos herceg és Katalin hercegné pedig hiába próbálja a három gyermekét másfajta kontextusban bemutatni az alattvalóknak. Ma már jól látszik, hogy György és Lajos herceget, valamint Sarolta hercegnőt az adleri módon értelmezi a közvélemény. Sokszor írják le az elsőszülött Györgyöt felelősségteljesnek, Saroltát támogatónak, Lajost pedig szórakoztatónak. És ha az ember meglátja őket egy-egy nyilvános eseményen, nehéz is elvonatkoztatni ezektől a jól ismert karakterektől. A kérdés csak az, hogy ennek a generációnak a tagjai majd mennyire érzik a sajátjuknak a rájuk osztott szerepet.
