5 módszer a pszichológustól, hogy egy életre kilépj az áldozat szerepből

Itt az idő, hogy ne mindenért a környezetedet hibáztasd, hanem megkérdezd, te magad mit tudsz tenni, kilépve ezzel az áldozat szerepből
Fotó: Edward Berthelot/Getty Images
tegnap 16:01
Szöveg:
Kertész Lilla
Szervezetpszichológus, business coach
MegosztásKüldés Messengeren

Igazságtalan főnök, elmaradt előléptetés, alulértékelt teljesítmény, mérgező munkahelyi légkör. Könnyű úgy érezni, hogy a karriered alakulása kizárólag másokon múlik. De mi van, ha közben észrevétlenül te magad is lemondasz a saját befolyásodról? Kertész Lilla szervezetpszichológus megmutatja, hogyan szerezheted vissza az irányítást a szakmai életed felett!

Ismerős a gondolat, hogy „engem sosem értékelnek igazán”, „a főnököm miatt nem tudok előrelépni”, vagy „ebben a cégben egyszerűen nincs lehetőségem kibontakozni”? Lehet, hogy mindegyik állítás igaz, de érdemes feltenned magadnak egy kérdést is:

vajon mit teszel azért, hogy megváltozzon a helyzeted?

Az úgynevezett áldozati mentalitás egy nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan gondolkodási és viselkedési mintázat, amelyben valaki tartósan a külső körülményeknek tulajdonítja a saját nehézségeit, miközben egyre kevésbé érzékeli a saját cselekvési lehetőségeit. Azonban attól, hogy valakit hátrányos megkülönböztetés ér, toxikus vezetővel dolgozik vagy igazságtalan bánásmódot tapasztal, még nem válik áldozat mentalitásúvá. A probléma ott kezdődik, amikor a történtek után már nem keressük a lehetséges kiutakat, hanem tartósan beleragadunk a tehetetlenségbe.

1. Ne azt kérdezd, miért történik ez velem, hanem azt, mit tehetek most!

Ha például hónapok óta nem kapsz fizetésemelést, kétféleképpen is reagálhatsz. Az egyik lehetőség, hogy újra és újra elpanaszolod a kollégáidnak és az ismerőseidnek, mennyire igazságtalan a helyzet. A másik, hogy összegyűjtöd az eredményeidet, felkészülsz egy bértárgyalásra, utánanézel a piaci fizetéseknek és konkrét időpontot kérsz a vezetődtől. A kettő nem zárja ki egymást:

jogod van elégedetlennek lenni, de nem kell megállnod ennél a pontnál.

2. Válaszd szét, amit nem tudsz irányítani, attól, amire van ráhatásod!

Az áldozati gondolkodás egyik legnagyobb csapdája, hogy a figyelmünk folyamatosan arra irányul, amit nem tudunk megváltoztatni: mások személyiségére, döntéseire, a gazdasági helyzetre vagy a szervezeti kultúrára. Próbálj ki egy egyszerű gyakorlatot! Amikor legközelebb frusztrál egy munkahelyi helyzet, oszd három kategóriába a tényezőket:

  1. 1. Amit nem irányíthatsz: például ez lehet a főnököd személyisége, a kollégáid hozzáállása, a vállalat korábbi döntései.
  2. 2. Amire van ráhatásod: hogyan kommunikálod az igényeidet, milyen visszajelzést kérsz, hogyan kezeled a konfliktusokat.
  3. 3. Amit közvetlenül te irányítasz: a felkészültséged, a határaid, a következő karrierlépésed és az, hogy milyen lehetőségeket keresel.

Ez a gyakorlat segít abban, hogy az energiáidat ne kizárólag a problémára, hanem a lehetséges megoldásokra fordítsd.

A lusta emberek 6 apró szokása, ami a pszichológus szerint is javíthat az életeden

A lusta emberek 6 apró szokása, ami a pszichológus szerint is javíthat az életeden

3. Ne várd, hogy valaki végre észrevegye, hogy mennyit érsz!

A munkahelyi áldozati szerep egyik kevésbé látványos formája a passzív várakozás. Várjuk, hogy a főnökünk felismerje a teljesítményünket, a HR-es kolléga felajánljon egy új lehetőséget, vagy valaki végre észrevegye, hogy többre vagyunk képesek. Csakhogy a karrierépítés nem kizárólag a szervezeti döntéshozók felelőssége. Az úgynevezett “job crafting”, vagyis a munkakör tudatos alakítása azt jelenti, hogy proaktívan változtatunk a feladatainkon, a munkahelyi kapcsolatainkon vagy akár azon, hogyan értelmezzük a munkánkat.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Jelentkezz például egy olyan projektre, amely közelebb visz a céljaidhoz! Kezdeményezz beszélgetést egy számodra inspiráló vezetővel! Kérj nagyobb felelősséget vagy alakíts ki olyan szakmai kapcsolatokat, amelyek új lehetőségeket nyithatnak meg előtted.

4. Tanulj meg másképp tekinteni a kudarcra!

Sara Blakely, a Spanx alapítója és a világ egyik legismertebb női vállalkozója korántsem egyenes úton jutott el a sikerig. Eredetileg ügyvéd szeretett volna lenni, de kétszer is sikertelenül vizsgázott az amerikai jogi felvételin. Később több, mint húsz vállalat utasította el egy állásbörzén, majd hét éven keresztül házról házra járva faxgépeket értékesített. Sara azonban, ahelyett, hogy a kudarcait végleges ítéletként értelmezte volna, tapasztalatként használta azokat. Végül 5000 dollárnyi megtakarításból elindította a Spanx-et, amelyből nemzetközi vállalat lett. Blakely történetének egyik fontos tanulsága, hogy az elutasítás nem feltétlenül a képességeinkről szóló végleges visszajelzés. Lehetőség is arra, hogy újragondoljuk a stratégiánkat.

A következő alkalommal, amikor nem téged választanak egy pozícióra, ne csak azt kérdezd: „Miért nem kellettem nekik?” Kérdezd meg azt is: „Mit tanulhatok ebből, és mi lesz a következő lépésem?”

5. Vedd vissza a főszerepet a saját karrieredben!

Oprah Winfrey karrierje sem indult problémamentesen. Fiatal híradós műsorvezetőként Baltimore-ban lefokozták és elvették tőle a híradós szerepét. Ahelyett azonban, hogy ezt a szakmai útja végének tekintette volna, más műfajban folytatta tovább. A televíziós beszélgetős műsorok világában pedig megtalálta azt a területet, amely később világhírűvé tette. A története jól példázza, hogy egy szakmai kudarc nem feltétlenül jelenti azt, hogy rossz szakember vagy. Néha egyszerűen nem a megfelelő helyen próbálod bizonyítani az értékedet.

Érdemes lehet időről időre feltenned magadnak néhány kérdést

  1. 1. Milyen helyzetekben érzem azt, hogy nincs beleszólásom a saját karrierembe?
  2. 2. Milyen döntést halogatok, mert mások jóváhagyására várok?
  3. 3. Mi az az egyetlen konkrét lépés, amit már ezen a héten megtehetek?
  4. 4. Ha nem félnék a kudarctól vagy mások véleményétől, mit választanék?

A karriered nem attól kerül vissza az irányításod alá, hogy minden körülmény ideálissá válik. Nem kell minden igazságtalanságot elfogadnod, nem kell egy toxikus munkahelyen maradnod, és nem kell egyedül megoldanod olyan problémákat, amelyek szervezeti vagy vezetői felelősséget igényelnek.

A saját erőd visszaszerzése nem azt jelenti, hogy mindenért te vagy a felelős, hanem azt, hogy felismered: a történtek nem feltétlenül határozzák meg azt is, ami ezután következik. Ne várd meg, amíg valaki más megváltoztatja a szakmai életedet. Kezdd el te alakítani a következő fejezetét!

Glamour Napok Banner
MegosztásKüldés Messengeren
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben könnyebben megtalálja az glamour.hu cikkeit
toxikus munkahelymentális egészségkudarcfizetésemelésáldozat
Kövesd a Glamour cikkeit a Google hírekben is!