Tizenhat évvel ezelőtt egy tehetségkutatóban ismerte meg az ország Takács Nikolas nevét, onnantól ő lett a „Halleluja srác”. De az X-faktor óta hosszú utat járt be: Amerikában is szerencsét próbált, rangos koncerttermekben lépett színpadra, az éneklés mellett pedig ma már tanít is.
Ezeket láttad már?
Takács Nikolas a Sztárban sztár kedvéért ismét vállalta a televíziós megmérettetést, és egészen a döntőig menetelt. Az elmúlt tizenhat év tapasztalatairól, csalódásokról, újrakezdésről és a megfelelési kényszer elengedéséről beszélgettünk.
Kihívás vagy lehetőség volt számodra a Sztárban sztár?
Mindkettő. Minden évben megkerestek, és mindig nemet mondtam. Egyrészt sokat voltam kint Amerikában, másrészt nem igazán érdekelt. Bár az is igaz, hogy felszínes tudásom volt a műsorról, de úgy éreztem, nem akarok nőnek öltözni és bohócot csinálni magamból. És az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem éreztem úgy, hogy jól tudnék bárkit is utánozni, ráadásul a hangom is elég karakteres.
Mivel kétlaki életet éltem, sokat utaztam, és Hollywoodban is kicsit más szelek fújnak, elkezdtem másképp tekinteni ezekre a műsorokra. Amikor ismét megkerestek, az volt a kérés, hogy próbáljak meg egy demózást. Ebben maradtunk, de akkor is kötöttem magam ahhoz, hogy ezzel még nem ígérek semmi konkrétat.
Aztán egyszer otthon szórakoztam: két telefonnal, az egyiken szólt a zene, a másikkal pedig felvettem, ahogy Presser Gábortól a Nagy utazást énekelem. És azon kaptam magam, hogy jó érzéssel tölt el. Lehet, hogy csak egy poén, de mégis örömöt okozott csinálni. Szóval kedvet kaptam hozzá, és végül igent mondtam.
Nagy Katica: „Az asztrológia nem arra való, hogy bezárjon egy meghatározásba”
Tűztél ki magad elé célt a műsorral kapcsolatban?
Annyit mindenképpen, hogy ciki lenne az elején kiesni.
Volt olyan előadó, akinek a megformálását különösen vártad?
Mindegyikükhöz más kötődésem van. A Bee Gees a gyerekkorom része, anyuék sokat hallgatták. Korda Gyuriékat nagyon szeretem, és Rátonyi Róbert nosztalgikus világa is közel áll hozzám. Talán Cherhez volt a legkevesebb kötődésem, de őt is jólesett „eljátszani”.
Az átváltozások során magadról is tanultál valamit?
Igen, többek között azt, hogy sokkal nyitottabb vagyok, mint gondoltam. Az a műfaj, amit én képviselek, nem feltétlenül igényli, hogy intenzíven éljek a színpadon. Nem kell teátrálisnak lennem, mert a zenén és az üzeneten van a fókusz. Jólesett most ezen a téren is egy kicsit kibontakozni.
Versenyként vagy inkább örömforrásként élted meg a megmérettetést?
Örömként. Teljes mértékben. Akkor jön elő egy egészséges mértékű izgulás, amikor ott tartunk a műsor végén, hogy ki jut tovább. Elindul a kétperces zene, ami olyan erősen hat az idegrendszerre, hogy abban a pillanatban mindig rájövök, hogy ez egy verseny. De addig az öröm a hangsúlyosabb.
Melyik a legnehezebb része a műsornak?
Hogy nincs idő. Nagyon gyors a tempó, nehéz ott lenni száz százalékig fejben. Gyakran érzem, hogy fáradt vagyok, és nem tudok semmit a dalról és az előadóról. Ezért mindig utánaolvasok az előadónak, hogy ne csak a dallal legyek képben.
Említetted, hogy kétlaki életet éltél. Mostanra eldőlt, hol képzeled el a jövődet?
Igen, a kétlakiságomat nagyban befolyásolta a műsor. Nyilván végül azért is vállaltam el, mert úgy éreztem, most arra van szükségem, hogy többet legyek itthon. Hízelgő volt, amikor megkaptam az amerikai lemezszerződést, és el is kezdtem felépíteni a kinti életet. Nagyon jó szakmai kapcsolatokat kötöttem, de sajnos az élet másképp rendezte a sorokat. Komoly lehetőségek indultak el, de közben meghalt az a menedzser, aki kihívott.
Kovács Patrícia: „Az ember rengeteget tanulhat gazdiként, mielőtt szülővé válik”
Óriási erőpróba volt számomra, hogy ebből a helyzetből hogyan lehet felállni egyedül, a világ másik oldalán. Nem igazán találtam a helyemet, de nem akartam megfutamodni, ha már ott vagyok. Nagyon szép emlékeim is lettek, de végül nem akartam itthon mindent feladni azért, hogy kint boldoguljak. Főleg, mert garanciám nem volt semmire.
Olyan sokat dolgoztam azért, hogy legyen saját lakásom, hogy ott tartsak, ahol tartok, ezért elengedtem az amerikai karriert. Nagyon szívesen kimegyek koncertezni, szerencsére van is rá lehetőségem, de nem vágytam arra, hogy a nulláról újra felépítsem magamat.
Ráadásul itthon egy új, izgalmas feladat is megtalált: tanítasz.
Érdekes volt ez az egész, mert pár éve megfogalmaztam magamnak és az univerzumnak, hogy szívesen tanítanék. Amikor három évvel ezelőtt elindult Magyarországon a Póka Egon Művészeti Akadémia, amely a Miskolci Egyetemmel kollaborációban működik, felhívtak, hogy számítanának rám. Egon a lányával és annak férjével álmodta meg a képzést, de sajnos nem élte meg a megvalósulást. Fárasztó, de nagyon szeretem, és a legjobb az egészben, hogy nemcsak tanítok, hanem én magam is sokat tanulok. Igyekszem minden hasznos tapasztalatot átadni, hogy nekik majd könnyebb legyen, mint nekem a pályám elején.
Herceg Erika őszinte vallomása: „Ha ő nem támogat, nem mertem volna jelentkezni”
Tizenhat éve ismert meg az ország. Mennyit változott azóta az, ahogyan önmagadra tekintesz?
Az X-Faktor első szériájában versenyeztem, és sokáig azt éreztem, hogy a média és a közvélemény is próbál alakítani, befolyásolni. Aztán ahogy az ember egyre többet tapasztal, felmerül a kérdés, hogy ezt meddig „kell” hagyni?
A tizenhat év alatt készült tíz lemezem, kilenc szerzői lemezem, és volt megszámlálhatatlan mennyiségű koncertem. Felléptem a New York-i Carnegie Hallban, volt saját koncertem Los Angelesben, szóval rengeteg fontos mérföldkő volt az életemben, ami nem jutott el a közönséghez. De most, hogy ismét szerepelek egy tévés műsorban, olyan érzésem van, mint tizenhat éve. Bárhová megyek, szétszednek, megállítanak, mintha visszamentem volna az időben. A nagy különbség, hogy most már jól tudom kezelni ezt a helyzetet, és sokkal több színt tudok magamból megmutatni.
A sikerről akkoriban volt elképzelésed?
Akkoriban leginkább az, hogy sok ember előtt énekelhessek, és meg tudjak venni bizonyos dolgokat. Ma már teljesen mást jelent a siker. Pontosan tudom, hogy az egy bónusz, hogy az éneklésért pénzt kapok. De annak megélése, hogy teltházak várnak, hogy emberek akár fél napokat is képesek utazni azért, hogy meghallgassanak, esetleg még szállást is foglaljanak, ez számomra egészen felemelő. Egyébként nem is mindig egyszerű ezt feldolgozni.
Alföldi Róbert és Stohl András: „Mi tényleg furcsa pár vagyunk”
A népszerűség felelősséggel is jár. Érzed, hogy ma már nagyobb súlya van annak, amit mondasz, vagy ahogyan megmutatod magad?
Abszolút! Kell arra figyelnem, hogy mit mondok, hogyan fogalmazok, mert egyetlen rossz szó is boríthat mindent. De szerencsére ez talán adottság: nem kell olyan szinten koncentrálnom arra, hogy mit mondok, mert tudom, hogy nem mondok olyat, amivel árthatnék magamnak. És nem azért, mert folyamatosan játszom egy szerepet, hanem mert ilyen vagyok, tehát nem tudok a szerepemből kiesni.
Mi az a három dolog, ami nélkül nem tudsz élni?
A szeretteim nélkül nagyon nehéz léteznem. Bár néha jólesik a csend, azért zene nélkül sem tudnék sokáig meglenni. És hát az evés, mert a finom kaják jelentik számomra az addikciót.
És mire nem pazarolsz már időt, pénzt, energiát?
A nem őszinte emberekre. Nekem nincs érdekkapcsolatom. Olyan életet tudok élni, amelyben nem kell függnöm senkitől. Sok csalódásom volt, ezek nem estek jól, viszont mindegyik megerősített, ezért így utólag ezekért is hálás vagyok.
Horváth Éva exkluzív fotósorozattal üzeni, gyógyulása után erősebb, mint valaha
Mennyire mertél anno nagyot álmodni?
Mindig mertem nagyot álmodni, de amikor elindultam az X-Faktorban, előtte nagyon nehéz időszakom volt. Nem szeretném ezt részletezni, de tettek azért, hogy ne tudjak érvényesülni. Csak arra gondoltam, amikor jelentkeztem, hogy szeretnék nyugodt körülmények között énekelni. Hittem abban, hogy meg tudom mutatni, hogy van bennem kitartás, alázat, lelkesedés, és nem akarom megúszni a munkát. Bíztam abban, hogy az embereket nem lehet becsapni, ezért látni fogják, hogy minden sallang nélkül, tiszta szívvel szeretnék adni nekik.
Mit tanácsolnál most a tizenhat évvel ezelőtti Nikolasnak?
Hogy csak azokra hallgasson, akik tényleg építő kritikát mondanak. Hogy ne akarjon megfelelni mindenkinek, mert az nem fog menni. És legyen óvatos, mert nem minden mosoly őszinte.
Hol látod magad tíz év múlva?
Nincsenek extrém, földtől elrugaszkodott vágyaim: szeretném örömteli módon csinálni ugyanezt. Remélem, nem kell soha otthon szoronganom és várnom a lehetőségekre. Viszont meg is teszek mindent azért, hogy minden rendben legyen körülöttem.
