Szakonyi Eszter: „Bár az élet rövid távon nem mindig igazságos, hosszú távon mégiscsak helyükre kerülnek a dolgok”
Szakonyi Eszter, a Vintage Beauty alapítója vehette át a 2025-ös GLAMOUR Women of the Year gálán Az év üzletasszonya kategóriának járó elismerést. A díj fontos visszaigazolást jelent neki arról, hogy ebben a felgyorsult világban még nem veszett el, hogy időnként megálljunk észrevenni és értékelni egymás erőfeszítéseit.
Ezeket láttad már?
A Vintage Beauty szépségmárka a klasszikus vintage trendeket ötvözi a modern technológiával, így különleges élményt nyújt azoknak, akik minőségi termékeket keresnek. Szakonyi Eszter vállalkozásának célja, hogy a szépségápolás ne csupán a termékek minőségéről szóljon, hanem egyfajta életstílust is mutasson azoknak, akik nyitottak a témában.
Gondoltad volna korábban, hogy a GLAMOUR Women of the Year díjátadón téged szólítanak majd a színpadra, hogy átvedd Az év üzletasszonyának járó díjat?
Őszintén szólva valószínűtlennek tartottam. Olyan sok tehetséges nő él ebben az országban, akik maradandót alkotnak. Az idei mezőnyt nézve pedig különösen távolinak tűnt számomra ez a lehetőség, hiszen mindenki ismert és népszerű arc volt, engem kivéve. Azonban bebizonyosodott, hogy akik követik a munkánkat és szeretik a termékeinket, maximálisan lojálisak, mert egyrészről a termékek feddhetetlenek, másrészt a vevők látják mögötte az embert.
Ez azért értékes, mert manapság a marketing többnyire elviszi a show-t, és nem mindig a valódi teljesítmény kerül reflektorfénybe. Ez a díj számomra azt üzeni, hogy bár az élet rövid távon nem mindig igazságos, hosszú távon mégiscsak helyükre kerülnek a dolgok. A díj kapcsán kezdek reménykedni, hogy időnként nem csak nézzük, de látjuk is egymást.
Törőcsik Franciska: „Szép dolog díjat kapni, de nem akarok mindenáron győzni”
Mit gondolsz, milyen hatással lehetnek egy vállalkozásra a hozott minták, és mennyire fontos a sikerhez az önmagunkba vetett hit?
A hozott minták rengeteget számítanak, de ami ennél is fontosabb, az az önfegyelem és az idegrendszeri terhelhetőség. Ha ez hiányzik vagy sérült, akkor az ember stresszel, szorong, nehezen dönt. Ez bármilyen jó ötletet már csírájában tönkretehet. Nagyon fontos továbbá a közvetlen környezet támogatása, vagy legalábbis a csendes asszisztenciája. Egy rossz mondat, vagy egy kockázatkerülő mintákkal érkező társ bizonytalanító mantrája elég lehet ahhoz, hogy egy karrier soha el se induljon.
Szükség van tehát jó mintákra, szerencsére, kitartásra, önfegyelemre, támogató társra – és talán még a szorgalomnál is fontosabb: fanatizmusra, magára a vízióra. Ez nemcsak azt jelenti, hogy ismerem a célomat, hanem azt is, hogy tudom, hogy képes leszek ezt véghez vinni. Kevés tehát hinni, hogy talán sikerül. Egyszerűen belülről, a „kétszerkettő józanságával” tudni kell, hogy megvalósítod.
A magyar vállalkozói sors gyakran magányos: egy ponton túl sokan úgy érzik, hogy saját börtönükbe zárták magukat. Ilyenkor elengedhetetlen a csapatépítés útjára lépni és megtanulni az együttműködés művészetét. Ez egy hosszú tanulási folyamat, különösen a magam X generációs voltával, ahol ez az iskolákban egyáltalán nem volt szempont. Egyszerűen nem csapatmunkára szocializálódtunk.
A vállalkozói létben továbbá – főleg, ha saját pénzből történik – meg kell szokni az időnkénti veszteség elviselésének pszichózisát. Nem lehet elkerülni, hiszen nem minden döntés vezethet telitalálathoz. Ha mindez adott, akkor van esélyed sikerre vinni a tervedet. Fontos, hogy amit létrehozol, az a társadalom számára is értéket teremtsen, mert végső soron ez a kulcstényező.
„Az értő olvasás sokkal több annál, mint amit a tanulók az irodalomórán gyakorolnak”
A vállalkozás bővülésével sokan nehezen engedik ki a kezük közül a feladatokat. Neked könnyen ment?
Nem, de egy idő után az élet, a problémák, a testi vagy a mentális tünetek úgyis rá fognak kényszeríteni, hogy delegáld a munkákat és a Pareto-elvet követve fogadd el, ha csak nyolcvan százalékosan is végzi el valaki a rábízott feladatokat, de addig is te tudsz valami mást csinálni, ami produktívabb.
Van, aki már az első kolléga megtalálásánál elbukik. Ha mégis megugorja, egy létszámon túl a HR kérdések forgácsolják szét, mivel az emberek irányítása igazi művészet, hiszen egy munkavállalóval, minden szempontból ellentétesek az érdekeink, akár munkaidőről, akár munkamennyiségről, akár munkabérről van szó.
Ezek áthidalását folyamatosan tanulni kell. Közhelyesnek tűnhet az a mondás, hogy „nincs célja a dolgoknak, csak útja”. Ezt egyre gyakrabban mondogatom magamnak, ha elkap a türelmetlenség. A magam víziójára gondolva egyébként úgy érzem, hogy egyszer biztosan elérem, de meglehet, hogy addigra baromi unalmasnak fogom találni a megérkezést.
Szentesi Éva: „Azt üzenem a magyar nőknek, hogy húzzák meg a határaikat”
Mi volt a legnagyobb felismerés, amit a vállalkozói lét tanított meg neked?
Hogy a hátrányból előnyt kovácsolni, csak hozzáállás kérdése, ha sikerül: az a legnagyobb üzleti skill.
Kinek a véleményét kéred ki egy-egy nehéz döntés alkalmával?
A férjemét és néhány emberét a környezetemből, akiknek létezik valamiféle, az enyémmel analóg problémája, ami által tud azonosulni a dilemmámmal. Azért a végső döntést mégiscsak az ember intuíciói adják meg, úgy gondolom.
Ha újrakezdhetnéd, van olyan dolog, amit másképp csinálnál?
Hamarabb elkezdenék három lépés távolságot tartani mindenkivel és törölnék legalább minden negyedik embert, a „mindenáron megmentelek” listámról.
Mi lenne a legfontosabb tanács, amit útravalóként adnál azoknak, akik a közeljövőben vállalkozni szeretnének?
Csak olyan dologba kezdjenek, amiért fizetnének is, hogy csinálhassák, fontos, hogy ez a tevékenység mindig legyen hasznos valakinek. Talán van még egy kulcsfontosságú dolog: ne a profit legyen a legfőbb motiváció. A pénz előbb vagy utóbb úgyis mellészegődik a kitartáshoz és a hasznossághoz, ha azonban vakon űzzük, könnyen elillanhat.
Fotóasszisztens: Aradi Nóra
