MET-gála 2025: „A fekete dandység a legjobb dolog, ami a MET-gálával történhetett” – Keszeg Anna véleménycikke
Van abban valami provokatívan anakronisztikus, hogy 2025-ben a MET-gála a fekete dandység kultúráját tűzte zászlajára. A Superfine: Tailoring Black Style című kiállítás nem csupán esztétikai látványosság, hanem társadalmi üzenet is: a test mint politikai és kulturális állásfoglalás jelenik meg a vörös szőnyegen. Miközben a divatipar újra és újra reflektál saját felelősségére, ez a gála egyszerre idézte meg a múlttal való szembenézést és a jövő divatképzeletének felszabadítását.
Ezeket láttad már?
A 2025-ös MET-gála minden korábbinál erőteljesebben tematizálta a fekete stílus örökségét és hatását. Egy 15 évvel ezelőtti tanulmány, valamint a dandység esztétikája váltak a kortárs divatpolitika legfrissebb inspirációivá. A gála nemcsak a látványról, hanem a reprezentációról, identitásról és a testekhez kapcsolódó szabadságról is szól – mindezt Keszeg Anna divatteoretikus véleménycikke elemzi.
Van abban valami bizsergetően felháborító, hogy 2025-ben a MET-gála a „fekete büszkeség” témáját tűzte zászlajára. A MET-gála idei kiállítása Superfine: Tailoring Black Style (kb. Superfine: A fekete stílus mesterszabása) témáját Monica L. Miller professzor 2009-es könyve, Slaves to Fashion: Black Dandyism and the Styling of Black Diasporic Identity (A divat rabszolgái: Fekete dandyizmus és a fekete diaszpóra identitásának stílusteremtése) alapozta meg. A Columbia Egyetem Africana Studies-ra specializálódott oktatója Andrew Bolton mellett társkurátora is a kiállításnak. A téma jelentőségét és ellentmondásosságát nem fejtegetem: Lakatos Márk értő és problematizáló összefoglalóját olvassák el helyette.
Mikor, ha nem tegnap?
Viszont gondoljunk csak bele abba, hogy egy 15 éves könyv és egy 18. században kezdődő probléma adta e kiállítás apropóját. Joggal vetődik fel a kérdés: mért nem készült el korábban ez a tárlat? Ráadásul a téma kihirdetésére október 9-én, az amerikai elnökválasztás kampányhajrájában került sor, amikor a Vogue radikálisan képviselte demokrata örökségét. Nehéz nem kampánygesztusként és újabb social washingként értékelni elköteleződését. Megjegyzem halkan, hogy amikor tavaly júniusban az előző esemény apropóját adó Sleeping Beauties kiállítását láttam, jobban beszippantott a MET-gála másik, The Harlem Renaissance and Transatlantic Modernism (A harlemi reneszánsz és a transzatlanti modernség) című tárlata, mely az idei, divatfókuszú kiállítás művészettörténeti előzménye.
Így tulajdonképpen nem is lepődtem meg a fekete dandyket inspirációs forrássá emelő témán. Anna Wintourral nagyon egyetértek, hogy ha valahol, itt biztosan van megújulási lehetőség a kortárs divat számára. Harlemben sétálni vagy Dapper Dan sytlingjait figyelni olyan érzés, mint kelet-európai tiniként először lapozni fel a Vogue-ot. Hirtelen felfedezed, hogy a létezés mennyire tágas.
De mégiscsak ott van az a bizonyos csizma az asztalon. Legalább öt éve minden fashion studies konferencián abból az állításból indulunk ki, hogy a globális divatiparnak muszáj önkritikát gyakorolnia. A vágygazdaságot maga mögött kell hagynia az etikus előállítás és a nemnövekedés, az anyagok és emberek iránti tisztelet nevében. Ugyanakkor a csodás, eszképista, tékozló ruhák kétségkívül folyton visszahozzák azt a létezésesztétikai dimenziót, amelyet leginkább Michel Foucault munkáihoz köthetünk. Azt, amely a neoliberális kapitalizmus vágycentrikus öltözködésbizniszét mozgatja.
Az öltözködés az önkifejezéshez és a szabad testhasználathoz való jog terepe.
Ma a divatnak ezt kell leginkább hangsúlyoznia. És miközben egyre erősebb az a társadalmi-politikai nyomás, mely engedelmes testeket akar faragni belőlünk, oda nyúlunk szabadság-programért, ahol a szolgaság legextrémebb modelljét gyakoroltuk: a fekete testekhez. S miközben nagyon ellentmondásos az, hogy éppen a Vogue teszi ezt, próbáljunk inkább arra gondolni, hogy végre megteszi legalább. Magának generál nézettséget, profitot, ő határozza meg az agendát, de szolgálhatna ezzel rossz ügyet is. Úgyhogy próbáljunk örülni neki úgy, ahogyan az a csomó csodálatos figura, aki most megnyilvánulási lehetőséget kapott, örülni tudott.
A 75 éves Vera Wang óriási dekoltázzsal, melltartó nélkül pózolt a Met-gála vörös szőnyegén
Felszabadított divatképzelet
A fekete dandység a legjobb dolog, ami a MET-gálával történhetett. Évek óta nem volt ennyi izgalmas megoldás, ennyi váratlan összeállítás, ennyi szín, új forma és cool kiegészítő. Ruha Benjamin a Princeton afrikai amerikai tanulmányokban specializálódott oktatója Imagination: A Manifesto (2024) című könyve szerint a kortárs világ legnagyobb baja, hogy elszegényedett a társadalmi és egyéni képzeletünk. Újra szabaddá kell tennünk, fel kell szabadítanunk és meg kell mutatnunk a létezés lehetőségeinek végtelen gazdagságát. A fekete dandység ennek a programnak a része: felszabadítja a fantáziát. Ismét megmutatja, hogy mennyire sokféle módon emelhetjük a testünk becsét ruháink által. Nyilván ez az öltözködési trend sokban birizgálja a globális észak érzékenységét: a hivalkodó fogyasztást ünnepli, a státuszorientált öltözködést. De ne így tekintsünk rá: az agency, a cselekvőerő és kezdeményezőkészség, a feljogosultság-tudat kifejeződését lássuk benne.
Értelmezzük a házi feladatot!
Mivel imádok dolgokat fiókokba rendszerezni és tudományos skatulyákat létrehozni, a gálát azzal a szemmel néztem, hogy milyen kategóriákba lehetne sorolni a sokféle öltözetet. A dandyzmust a kiállítás a következő tizenkét kategóriával közelítette meg: tulajdonlás (owernship); jelenlét (presence); kiválóság (distinction); álcázás (disguise); szabadság (freedom); harcos győzelem (champion); méltóság (respectability); jook (a szórakozóhely); örökség (heritage); szépség (beauty); coolság; kozmopolitizmus. Ezek az értékek stiláris megoldásoknak felelnek meg.
Én a következőket emeltem ki. Az öltözetek legnagyobb csoportját a szabászat előtti tisztelgés ihlette. A szabászat mint textilalakítási technológia a páncélból ered és a ruhát a test páncélzataként képzeli el. A test köré épülő ruha a társadalmi csatákra készít fel és azokkal szemben biztosít védelmet (lásd a tulajdonlás, jelenlét, álcázás, harcos győzelem, méltóság fogalmait).
A második csoportba azok az öltözékek tartoznak, amelyek a férfitestből indultak ki, a férfiöltözetet értelmezték át és tették divatossá (ld. szépség, szabadság, coolság, kozmopolitizmus), s ezzel radikálisan eltértek a globalizáció nőcentrikus divatszemléletétől. Ezen a csoporton belül elkülönítettem még a nagyon látványosan és klasszikusan dandy esztétikát megjelenítő öltözeteket. A harmadik csoportba azokat a ruhákat soroltam, amelyek a látványosságra fókuszáltak. Így a vörös szőnyeget a spektákulum-teremtésre használták és performanszt teremtettek. A következő kategóriába az outer brief, kívül hordott alsónemű megoldásokat soroltam: ez a szuperhős sziluettekre emlékeztető esztétika hozta a legbátrabb megoldásokat. Végül egy olyan csoportot is kialakítottam, amit a figyelmetlen szetteknek kereszteltem el. Voltak olyan résztvevők, akik megkerülték a dress-code előírását és sima nagyestélyit viseltek.
Merő Péter elárulta, kik voltak az idei Met-gála legjobban öltözött sztárjai
Mindegy, hogy mi a kérdés, a válasz én vagyok! A figyelmetlenek
Kezdjük a végén! Azok foglalkoztak legkevésbé a téma betartásával, akik úgy gondolhatják, nyertesei a fehér esztétikának. Gigi Hadid és Sydney Sweeney Miu Miu öltözete ide tartozik. Pamela Anderson Tory Burch öltözetét is ide soroltam volna, ha nem bizonyítaná annyira szépen, hogy a ruha mennyire tud páncélzat lenni. Na, és a frufrujával természetesen elvitte a showt. Ugyanígy picit könnyű megoldásnak éreztem Jerry Allen White klasszikus Louis Vuitton háromelemes öltönyét. Ott viszont az enyhén trapézuló nadrágforma, a gombok és kiegészítők finoman kacsintottak a dandyzmus felé – mint ahogyan a márkajelzés is. Pharrell Williams Louis Vuittonja kétségkívül az est nyertes márkája volt.
Csipkés fecskék és jólszabott alsók
Az outer briefek kategóriát minden további nélkül a K-pop Blackpink tagja, Lisa nyerte meg. Az alsónemű csipkéből készült és az afroamerikai aktivizmus felismerhető alakjai díszítették, így Rosa Parks arca is megjelent rajta – nem is akármilyen helyen. A bugyinagyestélyi esztétikát járatta csúcsra Simone Biles is, akit egyébként teljesen hiteles is ilyen szettben látnunk, hiszen a tornászöltözet sziluettjére is hajazott Klein-kék öltözete. Biles és Lupita Nyong’o (Chanel) outer briefjei a színpadiasság esztétikáját is hozták. A bugyiesztétika futottak még kategóriájába tartoznak még (erős mezőny volt, meg kell adni): Sabrina Carpenter (Louis Vuitton), Hailey Bieber (Saint Laurent), Amelia Gray (Valentino – csodálatosan rétegzett öltözet); Charlie XCX (Ann Demeulemeester – 90-es gótikus beütéssel); Doja Cat (Marc Jacobs). A trendet törte Halle Berry sellőruhája, melyhez alsónemű egyáltalán nem kellett (LaQuan Smith), de ugyanúgy szuperhős sziluettre emlékeztetett.
Ők lettek a Met-gála legnagyobb nyertesei és vesztesei Lakatos Márk szerint
A show-nak mennie kell tovább
A látványos megoldások közül emeljük ki a legeslegszembetűnőbbet: az ideji gála Zendayája kétségkívül Colman Domingo volt. Mindkét Valentino-összeállítás magasszinten értelmezte a témát (nekem a szürke szett volt a kedvencem), az átöltözéssel pedig bizonyította, hogy a férfiöltözékeknek is jót tesz a túlzás. Serena Williams Moncler összeállítása, Cynthia Erivo Givenchyban, Lizzo Christian Sirianóban, Lana del Rey Valentinóban, Alton Mason D&G-ben, Shakira Prabal Gurungban hozta ugyanezt az esztétikát. Ezt a kategóriát nyilván Diana Ross nyerte, aki 2003 óta nem vett részt a MET gálán: uszályos ruhájával, díszített kalapjával a családi örökséget ünnepelte. A szettet Ross és fia közreműködésével Ugo Mozie nigériai divattervező készítette – így legalább a dekolonizáció divatpalettájáról egy új nevet sikerült megtanulnunk.
E kategória futottak még mezőnyébe hagytam Andre 3000 látványos Burberry feet Pink Sparrow Steinway model S kombinációját (a háton hordott billentyűshangszert), Keke Palmer Vera Wang szettjét és Lauryn Hill vajszínű egész estét betöltő összeállítását (amit egy vadkacsakék Birkin bag egészített ki). Teyana Taylor (Marc Jacobs) és Jodie Turner-Smith (Burberry) hozták a marsala összes árnyalatát.
Férdi, dandy, maszkulinitás
A dandy esztétikát a legvegytisztább formában Dapper Dan és Pharrell Williams (LV) hozta (Pharrell öltönyének anyagisága önmagában is fontos high-tech statement). Személyes kedvencem Barry Keoghan öltözéke volt, de ígéretes dandyt alakított A$AP Rocky, Bad Bunny (Prada) és Lewis Hamilton (Graces Wales Bonner). A férfiasság kódjait mozgatta Zendaya (Louis Vuitton), aki idén annyira jótanulósan értelmezte a feladatot, hogy sikerült Anna Sawaihoz (Dior) megszólalásig hasonló talpigfehér szettben megjelenni. A sajtóbeszámolók azonban inkább az ő szettjét és nem Sawaiét emelték ki.
A dandyk világa ihlette Cardi B (Burberry), Janelle Monáe (Thom Browne), Madonna (Tom Ford) öltözékét is. A férfiasság átértelmezését a performansz elemeivel ötvözte Laura Harrier (Gap Studio by Zac Posen), Aimee Lou Wood, a Blackpink Jennieje (Chanel) és privát kedvencem Hunter Schafer (Prada). Ezt a stílusréteget a legmerészebben Doechii Louis Vuitton szettje hozta: az LV logó legeredetibb használatáért érdemel egy különdíjat. A színpadiasan férfias szettek közül emelkedett ki Chappell Roan ciklámen összeállítása, mely a diszkókorszaknak állított emléket (Paul Tazewell). A kategória nyertesének Anne Hathawayt szavazom meg, aki Caroline Herrera összeállításában Sharon Stone fehér férfiinges Oscar-megjelenésére utalt. Ő legalább nem mások identitásjátszmáiból akart profitálni.
Mesterszabászok ünnepe
Végül pedig szinte minden más a szabászat ünnepléséről szólt. Kezdjük rögtön a grande dame, Anna Wintour Louis Vuitton szettjével, aki Pharrel Williamsbe vetette minden esztétikai reményét. Sorolom, hogy ki mindenki öltözött szabászatot ünneplő nagyestélyibe: Miley Cyrus (Alaïa), Nicole Kidman (Balenciaga Couture), Lore (Thom Browne), Demi Moore (Thom Browne), Rosé (Saint Laurent), Whoppi Goldberg (Thom Browne), Ayo Edebiri (Ferragamo), Stella McCartney, Rihanna (Marc Jacobs – természetesen nem a ruha vitte el a showt, hanem az anyatest), Kylie Jenner (Ferragamo), Zoe Saldaña (Thom Browne), Kendall Jenner (Thoriséju), Jeremy O. Harris (Balmain).
Láthatóan Thom Browne lett a Louis Vuitton mellett a másik olyan márka, amely nagyon sok hírességet öltöztetett. E kategóriát számomra Emma Chamberlain Courrèges-öltözéke nyerte. A futottak még csoportba került Kim Kardashian Chrome Hearts öltözéke. A dekonstruktív szabászati képzelet jelent meg Walton Goggins Thom Browne szettjében is. S bár egy légtérben voltak, továbbra sem derült fény, milyen okokból kerülik egymást a csodálatos Aimee Lou Wooddal.
Számomra az est nyertese Myha’la volt, akinek Luar Lopez tervezte Luar-öltözete új sziluettet teremtett az innovatív, AI-insiprálta szabászat eszközeivel. Az új MET-gála résztvevők közül a francia opera táncosa, Guillaume Diopra figyeljünk oda: Valentino öltözetékében a fekete dandység tökéletes francia értelmezését hozta. A jook-elem megjelenését kevéssé láttam a fellépők referenciái között: ilyen szemmel FKA Twigs hozott újat (Wales Bonner).
Köszönjük, MET-gála 2025! Legalább annyira erős voltál, mint a 2019-es, ami a campet állította középpontba. Azt a gálát a pandémia éve követte. Ezek után én mindenesetre készülök valami nagy katasztrófára.
