Egy biztos alapokon nyugvó barátságot önmagában az egyik fél szülővé válása nem fog megrendíteni. Változásokra azonban fel kell készülni, ahogyan arra is, hogy a kötelék minőségében biztosan átalakul.
Ezeket láttad már?
Az internet tele van mémekkel arról, mennyire nem tudjuk elképzelni gyerekvállalás előtt, milyen kihívásokkal kell szembesülnünk szülőként, sok kibickedő pedig gúnyosan-viccesen a fogamzásgátlás reklámjának nevezi az esti altatással, etetéssel, dackorszakkal kapcsolatos kínokat ábrázoló videókat. Ennek kettős hatása van: egyfelől karikírozva, kidomborítva és eltúlozva látjuk a szülőség nyomasztó pillanatait, így gyerektelenül megijedhetünk attól, hogy ezt hogyan fogjuk tudni végigcsinálni élesben, másfelől a gyereknevelés negatív oldaláról is képet kapva már nem tűnik akkora nagy misztériumnak a szülőség.
A világtörténelem során még sohasem voltunk ennyire őszinték a gyereknevelés árnyoldalait illetően – miközben persze a pozitívumokat még mindig nehéz valódi, de nem giccses formában összefoglalni, vagyis azt az állapotot és érzelemvilágot, amelyért a legtöbb szülő mégis úgy gondolja, megéri a kialvatlanság, az olykor rozoga idegrendszer és a folytonos időhiány.
Ez pedig azért jó, mert a friss anyukák és apukák végre azt érezhetik, nem kell hazudniuk arról, milyen a gyakorlatban a szülőség, nem kell szégyellniük azt, ha a veszteségeiket is számba veszik, amikor első kisbabájukat ringatják, és nem gondolják magukat önzőnek, ha olyan alapvető emberi szükségleteikhez továbbra is ragaszkodnak, mint mondjuk a baráti kapcsolataik fenntartása. Azt gondolom, már önmagában ennek a normalizálása – azaz annak megértése, hogy nem kell alapból feláldoznunk teljes identitásunkat és régi életünket gyerekeinkért – elősegíti, hogy a fontos barátságaink a szülővé válás után is megmaradjanak.
A minőség és a mennyiség
Az anyává válás óhatatlanul kihat a barátságra is: megváltoznak a prioritások, az együtt töltött idő minősége és mennyisége is. Sokat számít az, hogy a baráti kapcsolat melyik szakaszában, hány éves korban és milyen gyakori együttlétek után válik valaki szülővé, ahogyan az is, a másiknak milyen egyéb társas támogatottsága – például párkapcsolata, barátsága – van.
Ezért nem ajánlott idő előtt ültetni vagy járatni a babát a szakértő szerint
A legtöbb azonban azon múlik, milyen alapokra épült a barátság. Ahol fontosabb a másik személye, a két ember közötti intimitás és kötelék, mint az együtt töltött idő mennyisége, és az, hogy milyen programokon vesznek részt együtt, ott könnyebben megugorható ez az akadály.
Nagyon fontos viszont az őszinteség és az empátia. Az anyaság kezdeti szakasza bizonyos szempontból beszűkült állapot, ami a barátságok esetében kiválthat egy ambivalens viszonyulást: a kismama egyfelől gyakran érezheti magát borzasztóan magányosnak, és vágyhat nagyon a barátaira, ugyanakkor ezzel egy időben néha képtelen megfelelni még az olyan egyszerűnek tűnő kihívásoknak is, mint hogy válaszoljon egy üzenetre vagy odafigyeljen a történetre, amit az őt meglátogató barátnője mesél.
Ez a másiknak bántó és fájó lehet akkor, ha nem tudják őszintén megbeszélni. A friss anyának pedig az fájhat, ha a barátnője rengeteg izgalmas programon vesz részt, amikből ő kimarad, vagy úgy tűnik, mintha lecserélné őt másra vagy másokra.
A változás biztos
Lehet, hogy már maga a terhesség is teljesen megváltoztatta, mit lehet a barátnővel közösen csinálni, de a szülés utáni első néhány hónap biztosan gyökeres fordulatot hoz. Itt pedig általában a gyerektelen barátnőnek kell több áldozatot hoznia: neki kell alkalmazkodnia az altatás és etetés idejéhez, ahhoz, hogy hol találkozzanak, vagy mennyi időt tudnak együtt tölteni. Ezt meg kell érteni, el kell fogadni. Jó, ha ilyenkor tud más külső kapcsolatokra támaszkodni, mert ha a friss anyuka volt eddig a legfőbb érzelmi támasza, akkor most elhagyottnak érezheti magát.
A másik oldalról is sok empátiát igényel a folyamat, mert az anyának pedig azt kell feldolgoznia, ha a barátnője bizonyos esetekben jobban preferál egy nyári szabadtéri koncertet fröccsel a kezében, mint pelenkaszagban ücsörögni a lefüggönyözött lakásban. Ahogyan a gyerektelen barátnő megérti, hogy a másik „miben van”, úgy a másik is megérti, hogy a barátnője viszont nem abban van...
Persze a súrlódások, sértődések bizonyára így sem kerülhetők el, és nagyon sok olyan kérdés merülhet fel, amikre nincs egyenválasz. Az biztos csak, hogy ha a barátság szereteten és a másik elfogadásán alapul, emellett mindkét fél érti, hogy kölcsönös erőfeszítések és empatikus hozzáállás árán lehet csak fenntartani azt, erre pedig lehetőségeikhez mérten odafigyelnek, akkor önmagában az, hogy az egyikük anyává válik, nem fogja lerombolni mindazt, amit korábban közösen felépítettek.
A boldogság néha csak négy szó és egy japán szemlélet kérdése - GLAMOUR 
