Béres Alexandra zseniális módszerével az egész családja egészségesen étkezik

Idén nyáron új, edukatív kampányba kezdett az UNICEF Magyarország: a KajaKaland nevezetű kezdeményezés (amely a gyermekvédelmi szervezet és a Fördős Zé-féle Street Kitchen közös adománygyűjtő programja) játékos formában segít a gyerekeknek megismerni az egészséges, mégis élvezetes étkezés alapjait. (Aki regisztrál az egyéves programra, levélcsomagokra, az egyben a leginkább rászoruló, legkiszolgáltatottabb gyermekek megsegítésében támogatja az UNICEF munkáját.)

A kampány egy súlyos problémára is felhívja a figyelmet: a világban egyre több gyerek szenved a „minőségi éhezéstől” – vagyis attól, hogy bár kalóriát bőven fogyasztanak, tápanyaghoz (sokszor) alig jutnak hozzá. A KajaKaland a tudatos szülői minták és a közös, otthoni főzések erejére épít. Arra tanít, hogy az egészséges étel nem unalmas, és hogy az együtt töltött idő az egyik legfontosabb hozzávaló.

Béres Alexandra számára korántsem új ez a szemlélet: nagyon is a mindennapok része! A kétgyermekes édesanya hisz abban, hogy az egészséges étkezés alapjai a családi asztalnál dőlnek el, hiszen a vacsora nemcsak az ételről, hanem a kapcsolódásról is szól. Alexandrával arról beszélgettünk, miért kulcsfontosságú a közös főzés a mindennapokban, hogyan formálható szeretettel a gyerekek ízlése, és miért otthon kezdődik a tudatos táplálkozásra nevelés.

Nálatok otthon mennyire része a mindennapoknak a közös főzés?

Abszolút a mindennapok része! Napi szinten főzök – ami engem egyébként nagyon kikapcsol –, és nálunk még megvan az a szokás (ami – úgy látom, sok családból hiányzik), hogy együtt ülünk le a vacsora asztalhoz. Ez az egy étkezésünk van (sajnos) együtt: reggelinél mindenki szalad a dolgára, az ebédet pedig az iskolában fogyasztják el a gyerekek, de a vacsora arról szól, hogy mindenki kikapcsolja a telefonját, együtt vagyunk, beszélgetünk.

Borbás Marcsi: Törekszem az egészséges életmódra, de nem fogok belebolondulni

Szerencsére a jó minta ragadós: mára szívesen kapcsolódnak be a főzőcskézésbe a lányok, sőt! A nagylányom minden nap küld nekem olyan recepteket, amiket szívesen elkészítene közösen, a kicsi pedig imád a fazékban kavargatni.

Miért tartod fontosnak a közös főzést?

Egyrészt azért, mert elvitathatatlan a családot összehozó ereje, másrészt pedig a 11 évesem múlt héten már ki tudta fejezni azt, hogy sokkal finomabbnak találja az ételt akkor, amikor az ő keze munkája is benne van. A főzésnek köszönhetően már most érzi azt, ha valamibe beleteszi az energiáját, idejét és (nem utolsó sorban) a szívét, annak meglesz a gyümölcse: az fontosabbá, adott esetben finomabbá válik! Szerintem ez egy olyan szuper, közös tevékenység, amely képes megtanítani a gyerekeket a befektetett munka fontosságára, nem utolsó sorban pedig óriási dolog, ha egy szülő ezáltal képes megtanítani a gyermekét ételeket készíteni. Ezzel – úgy hiszem –, jelentős tudást ad a kezébe a későbbiekre nézve, hiszen ez végig fogja kísérni az életét!

A munkád során számos, túlsúlyos embernek segítettél már lefogyni. Hogy látod, hogyan befolyásolják a felnőttkori étkezési szokásokat a gyermekkori tapasztalatok?

A testsúlyszabályozás és az egészségfejlesztés kapcsán nagyon gyakran „küzdök” például azzal, ha bizonyos dolgokat már (adott esetben gyermekkorukban) megszerettek az emberek, arról sokkal nehezebb később lemondani! Óriási ajándékot adunk a gyerekeknek, ha olyan dolgokat ismertetünk és szerettetünk meg velük szülőként, vagy olyan dolgok válnak például szokássá, amelyeken később nem vérrel és verejtékkel kell változtatni. Jó, ha már gyermekkorban az egészség felé állítjuk az iránytűt!

Sok szülő küzd azzal, hogy a gyereke inkább gyors, finom, de kevésbé egészséges ételeket kíván. Te hogyan éred el, hogy a lányaid ne csak mennyiségileg, hanem minőségileg is jól egyenek?

Maximálisan értem azt a szülői vágyat, hogy jó lenne, ha mihamarabb elkészülnének az ételek, hiszen rendkívül nehéz három, négy vagy még több ember időbeosztását egyszerre kezelni, emellett pedig a bevásárlásra, főzésre is időt szakítani...

Ami a praktikákat illeti, én mindig azon vagyok, hogy minél több zöldség, gyümölcs kerüljön az asztalra, hogy megismerjék ezeknek a valódi ízét, zamatát! Ezt egyébként (pici koruktól fogva) úgy értem el, hogy kis falatokra vagdostam a gyümölcsöt, zöldséget, és azt egy kis tálban melléjük helyeztem ott, ahol épp játszottak. (Fontos tapasztalat, hogy apró faltokra vágva mindig elfogytak a finomságok!)

Mondok egy másik példát: legtöbbször megpróbáljuk összeszervezni a szülőtársakkal a gyerekek edzésre szállítását, így előfordul, hogy egyszerre 3-4 gyerek ül az autómban. Ilyenkor gyakran viszek magammal bébirépát, ami – érdekes módon – mindig elfogy, mire hazaérünk: szívesen falatoznak ilyesmit, sőt, örülnek is neki! Úgy hiszem, a gyerekek ízlése még könnyedén formálható. Ha a gyümölcsök, zöldségek íze nem idegen, akkor könnyedén „rányúlnak”, csak jókor, jó helyre kell helyezni a falatokat!

Kovács Gyopár és Kovács Harmat: „Még dolgozunk azon, hogy ne jöjjünk zavarba a dicsérettől”

Van kedvenc ételetek vagy azok elkészítéséhez köthető rituálé, amit konzekvensen beiktattok a hétköznapokban?

Kimondott rituálénk a reggeli előkészítése: pár évvel ezelőtt vettem a lányoknak egy kis reggeliző dobozt, amelyben különböző fakkok vannak. Azzal szoktunk mókázni, hogy minél sokszínűbb zöldségek, gyümölcsök, sajtok és felvágottak kerüljenek a dobozba, de persze, azért mindig kerül a válogatásba apró, pici finomság is! A lényeg, hogy minél többféle ételt válogassunk össze azok közül, ami megtalálható a hűtőben (tehát ne kelljen külön elmenni bevásárolni), és az legyen minél változatosabb!

Az őszi időszakban természetesen a sütőtök körül forog az élet, de nagyon szeretik a meleg leveseket, főzelékeket, illetve az ehhez hasonló egytálételeket is. Gyakran kérek egyébként a lányoktól tippeket arra nézve, mit ennének szívesen: így egyrészt könnyebben megy a bevásárlás, másrészt szívesebben esznek meg olyasmit, amit egyébként is kívántak.

Te, aki sokat beszélsz a testtudatosságról és az egészséges életmódról, mit tanácsolnál azoknak a szülőknek, akik szeretnének tudatosabban étkezni a gyerekeikkel együtt, de nem tudják, hogyan kezdjenek bele?

Ez azért nagyon nehéz kérdés, mert a gyermek az étkezés kapcsán tudja életében először kifejezni azt, hogy mit szeretne elfogyasztani és mit nem. Ugyan a legtöbb dologról a szülő, aztán pedig a pedagógus dönt, de az, hogy ő mit nyel le, abszolút az ő privilégiuma! Ez egy nagyon fontos akarat, amit – szerintem – tiszteletben kell tartani és alázattal közelíteni hozzá: ezügyben maximum a határokat lehet tágítani, bővítgetni.

Tanácsként azt tudnám megfogalmazni, ami nálunk is működött. Egyszerre több dolgot tettem le az asztalra: többek között olyat is, amiről tudtam, hogy szeretnek és vágynak rá, de olyat is, amiről tudtam, hogy a tápértéke miatt fontos lehet. Így került például a petrezselymes krumpli mellé brokkoli, vagy másféle zöldség, és természetesen hús is. Nekem az volt a tapasztalatom, ha mindent látnak az asztalon, és az gusztusosan van tálalva, akkor mindenbe belekóstolnak! A gyerekeim hamar megszerették így azokat az ételeket is, amiket én csak alternatívaként, érdekességként, esetleg próbaképp helyeztem az asztalra: nyitottá és befogadóvá váltak a választás élményétől.

Lékai-Kiss Ramóna új fotósorozatába a lábad is beleremeg, így még sosem láthattad őt korábban

Az UNICEF Magyarország KajaKaland programjának sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy egyre nagyobb probléma a világban a minőségi éhezés és az abból fakadó túlsúly. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gyermekkori túlsúlyról csak ritkán beszélünk, akkor is csak tabusítva. Mit tehet a szülő, ha azt érzékeli, hogy a gyermek súlya kapcsán kicsúszott a kezéből a kontroll? Egyáltalán kell-e a testsúly-kérdéssel foglalkozni gyermekkorban, vagy ez egy olyan dolog, amit minden gyermek – koránál fogva – kinő?

Többek között azért is érdekes kérdés ez, mert ennek a problémakörnek a kapcsán (amennyiben egy makkegészséges gyermekről beszélünk) egyértelműen felmerül a szülő felelőssége. Felvállalni azt, hogy – adott esetben – valamiben esetlegesen nem jól döntöttünk, iszonyú nehéz feladat szülőként!

Úgy gondolom, ez a kérdés a bevásárlás pillanatában dől el. Amikor hazakerülnek az előre csomagolt, könnyedén elfogyasztható élelmiszerek, finomságok, azok biztosan el fognak fogyni! (Nevet.) Tehát azt kell megválasztani, mit viszünk haza, emellett pedig mozgatni és tanítani, edukálni kell ezügyben (is) a gyerekeket! Fontos, hogy megértsék: ha minőségi élelmiszert vesznek magukhoz, akkor sokkal jobban működnek a szerveik, jobban fejlődnek, felnőttként pedig jobb lesz az egészségük stb. Ezt adjuk nekik ajándékba azért a kis küzdelemért, hogy nem ajándékozzuk meg unos-untalan azokkal az ételekkel, italokkal, amelyeket kér.

És ha már a kéréseknél tartunk: nekem az a tapasztalatom, hogy nem feltétlenül kell mindig megkérdezni a kicsi gyerektől, mit kér, mert egyrészt ugyanazt a három ételt fogja még mondani, ami eszébe jut, másrészt pedig – ha egyszer rábíztuk a döntést –, ahhoz fog ragaszkodni. Szülőként kicsit tudatosan kell formálni a gyerekek gondolkodását: ezt pedig mind a gyermek egészsége, mind a pénztárcánk meghálálja majd, hiszen az előre csomagolt termékek sokszor drágábbak, mintha megvennénk a piacon az alapanyagokat, és friss, finom ételt készítenénk belőle!

Fontosnak tartom kiemelni, hogy az UNICEF jelentése szerint sok helyszínen (ahol nincs megfelelő ivóvíz, de érkeznek a segélyek) a cukros üdítők jelentik a pillanatnyi megoldást a szomjúságra, de ettől ugyanúgy elhíznak a gyerekek, sőt! Nemcsak az étel, hanem az italok kapcsán is fontos, hogy ne a cukros alternatívákat kínáljuk a gyerekeknek. Ha nem tudjuk leválasztani egy adott ízvilágról, akkor legalább válasszunk olyan szörpöt, ami természetes forrásból származik: ezzel még az „unalmas” vizet is fel tudjuk dobni!