Máté Gábor szerint kétféleképpen viszonyulhatunk egészségesen egy alkoholistához és egy szerfüggőhöz

„Millió egy módja van annak, hogy az illető meneküljön önmaga elől. A szerhasználat az egyik.” – fogalmazott Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns új könyve, a Függők vagyunk megjelenése apropóján. Bajzáth és beszélgetőtársa, Dr. Máté Gábor (az Open Books szervezésében folytatott) dialógusa rávilágít, miért fontos megérteni, mit próbál enyhíteni az érintett a szerhasználat által és hogyan segítheti a felépülést az együttérzés.

Függőség a sztereotípiákon túl

Kisvárosi (falusi) miliő, vasárnap délelőtt. Egy részeg, látványosan lecsúszott férfi tántorog a helyi kocsma előtt, akiről tudnivaló, hogy se kutyája, se macskája. Ismerős? Sokaknak ez a kép ugrik be, amikor elhangzik az „alkoholista” vagy a „függő” kifejezés. Bajzáth Sándor szerint az ehhez hasonló asszociációk megnehezítik a függőség felismerését és az azzal való szembenézést: a szerhasználat ugyanis a társadalom legszélesebb köreit érinti, és a nemek között sem válogat.

„Sok, magasan funkcionáló függő – szerhasználó vagy alkoholista – jár hozzám konzultációra. Külső szemlélőként azt mondanánk, normálisan vezetik az életüket: hiánytalanul elvégzik a munkájukat és funkcionálnak a nap legnagyobb részében. A probléma sokszor csak a négy fal között látszik, amikor egyedül van otthon, vagy épp a családja körében, ahol kiütközik valamiféle szerhasználat, vagy viselkedési addikció.” – fogalmaz Bajzáth.

Az addiktológiai konzulens mintegy másfél évtizeden át élt intravénás kábítószerhasználóként; heroint, kokaint és amfetamint is kipróbált. Több mint tíz kórházi elvonási kísérlet és kétszeri, összesen 40 napnyi rehab után 2002 óta él szer- és alkoholmentesen. Az elméleti tudás mellett gyakorlati tapasztalatokkal is bír a függőség témájában, ezekkel felvértezve segíti a hozzá fordulókat. Bajzáth példája apropóján felmerül a kérdés:

Mindannyian függők vagyunk?

Dr. Máté Gábor értelmezése szerint bármi lehet függőség tárgya: drog, alkohol, testedzés, munka, étel, szex vagy akár olyan, bagatellnek tűnő dolog is, mint a telefonhasználat. „Függőségnél nem az addikció tárgya a lényeg, hanem a hozzá fűződő viszony. Ha szó szerinti sóvárgás alakul ki bennünk a függőség tárgya iránt, az rövid ideig kielégülést okoz, hosszú távon viszont árt, és képtelenek vagyunk felhagyni a használatával, függőségről beszélünk.” – fogalmaz a szaktekintély.

Kockázati ivók, problémaivók és alkoholfüggők - napi hány pohártól számít függőségnek az alkohol?

A Sóvárgás démona – Ismerd meg a függőségeidet nagy sikerű szerzője a (gyermekkori) traumákra vezeti vissza a függőség kialakulását. „Legyen szó bármilyen szerről, azzal jellemzően valamilyen fájdalmat akarnak tompítani, vagy kitölteni a lélekben tátongó ürességet.” – magyarázza Máté Gábor, aki – ebből kifolyólag – fontosnak tartaná, hogy az addiktológiai ellátásban szerepet kapjon az empátia és az őszinte, orvosi érdeklődés és odafigyelés a páciens „története” iránt.

– fogalmazza meg a súlyos tanulságot.

Bajzáth a kezelés kezdetén másra helyezi a hangsúlyt. Mint mondja, aktív szerhasználóknál soha nem vájkál mélyen a múltban. Tapasztalata szerint ilyenkor – legtöbbször – „tűzoltásra” van elsődlegesen szükség, mintsem arra, hogy azonnal feltépjük a lélekben tátongó sebeket. A szakemberek ezzel együtt egyetértenek abban, hogy a traumaérzékeny, empatikus hozzáállás az alap-addiktológiai ellátás része kellene, hogy legyen, de szomorúan konstatálták, hogy ennek intézményi keretei hazánkban rendkívül elmaradott állapotban vannak.

Magyar közállapotok

Bajzáth szerint ott kezdődik a probléma, hogy a területileg illetékes ellátóhelyre (pszichiátria) jellemzően rendkívül nehéz bejutni. Kisvárosokban, falvakban a „mindenki ismer mindenkit” alapelv is megnehezíti a megfelelő ellátást: a függők a szégyenérzet miatt nem mernek jelentkezni a helyi ellátóhelyeken, nehogy „lebukjanak” olyan ismerősök előtt, akiknek nem szívesen beszélnének a problémáikról.

Dolog márpedig lenne bőven: Dr. Olasz Anna pszichiáter, addiktológus tavaly év végén közölt értekezése szerint hazánkban a legelterjedtebb függőséget okozó szer továbbra is az alkohol, amely legalább 800 ezer főt érinthet. (Összehasonlításképp ez több, mint Debrecen, Szeged, Miskolc, Pécs és Győr teljes lakossága együttvéve.) Évente több ezer ember kerül kórházi ellátásba az alkohol miatt, de a nyugtatók, altatók és fájdalomcsillapítók használata szintúgy növekvő tendenciát mutat. Rontja a helyzetet, hogy az alkoholfogyasztást Magyarországon propagáljuk (is): dr. Máté Gábor szerint lehetséges, hogy nem az egyén sérült, hanem az egész kultúra.

Absztinencia egyenlő siker?

Visszakanyarodva az ellátásra: Bajzáth és Máté is egyetértenek abban, hogy a felépülés akkor kezdődhet el, ha az egyén felismeri, hogy tehetetlen a szerrel szemben. Ez vezethet a segítségkéréshez, és a függőségből való kilábaláshoz. A kezelés sikerességét azonban egyikük sem (kizárólag) a teljes absztinencia elérésében méri. Pályája kezdetén dr. Máté Gábor azt is sikernek könyvelte el, amikor a drogfüggők elfogadták a tűszúrások nyomán kialakult sebek, fertőzések kezelését Vancouverben. A siker – ebben a tekintetben tehát – egyéni alapon mérendő.

Bajzáth hasonlóan érzi: véleménye szerint bár rendkívüli lenne elérni az absztinens állapotot, sokszor önmagában azt is eredményként könyvelik el, ha valaki például felhagy a családja terrorizálásával. A függőség ugyanis nemcsak az érintettet, hanem annak környezetét is éppoly erőteljesen érinti.

A munkafüggőség 3 fázisa, amit fontos még időben beazonosítanod

Mit tehet egy hozzátartozó?

Bajzáth szerint legtöbbször a család, barátok, vagyis a szűk környezet visszajelzései alapján jönnek rá az érintettek arra, hogy baj van. A szerhasználat rendkívül destruktív hatással lehet rájuk nézve (is), hiszen egy ilyen személlyel együtt élni frusztráló, és rendkívül megterhelő érzelmileg. A szakember úgy látja, az ellátórendszer óriási hiányossága, hogy a rehabon legtöbbször csak a függővel foglalkoznak, a család pedig kimarad az egyenletből. „Ezen mindenképp érdemes lenne változtatni.” – húzza alá.

Dr. Máté Gábor szerint hozzátartozóként háromféle hozzáállás létezik, ebből kettő tekinthető egészségesnek:

• Ha a család elfogadással fordul a függő felé, a tagjai nem akarják megváltoztatni az érintettet, mégis erőteljes határt húznak a vele való érintkezésben (akár tudatos távolságtartással), mert nem akarnak többet sérülni.
• A másik, amikor a családtagok továbbra is az érintett mellett maradnak, támogatják a felépülésben, de elfogadják, hogy nem tudnak helyette dönteni vagy megváltozni. Mindkét hozzáállás alapja, hogy a hozzátartozók maguk döntenek a saját részvételükről és határaikról, miközben a változás felelősségét a függőre hagyják.

Máté Gábor úgy látja, a legegészségtelenebb hozzáállás az, amikor a hozzátartozók „erőszakkal” akarják megváltoztatni az érintettet: rábeszéléssel, fenyegetéssel próbálkoznak, és így akarják bebiztosítani, hogy az illető más legyen, mint amilyen. „Minél inkább meg akarunk változtatni valakit, annál nagyobb ellenállásba fogunk ütközni. Ha az a narratívánk, hogy az »én boldogságom attól függ, te hogy viselkedsz, tehát a feladatod valójában az, hogy én jobban érezzem magam«, az semmiképp nem jó irány. A tapasztalatok szerint ez a leggyakoribb hozzáállás, és ezt kell valahogy segítséggel átformálni úgy, hogy az mindenki számára hasznos és – hosszú távon ­– vállalható legyen.”

Bajzáth Sándor, Függők vagyunk, Open Books, 5999 Ft

Bajzáth Sándor és dr. Máté Gábor kötetei az Open Books Kiadó gondozásában jelentek meg.