Szerinted egyenlőek az esélyeink az egészségügyben?

A címben feltett kérdésre a válasz természetesen az, hogy nem, különben értelmetlen is lett volna feltenni a kérdést. Ami érdekes: ezen a területen az eltérések igen változatosak.

A férfi-női esélyegyenlőséggel fogok elsősorban foglalkozni, de elöljáróban el kell mondanom, a társadalmi osztálykülönbség eltérése sokkal nagyobb szakadékot jelent. Ehhez csak egy adat: a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) hivatalos felmérése szerint Magyarországon a diplomával rendelkező férfiak átlagosan tizenegy évvel élnek tovább, mint azok, akiknek nincs diplomájuk. Ez elképesztő adat, de kifejtése egy másik cikk témája.

A férfiak korábban halnak

Az OECD 2024-es felmérése szerint a nők közel hat és fél évvel tovább élnek nálunk, mint a férfiak, ami egy évvel nagyobb különbség, mint az Európai Unió országainak átlaga. Hogy a férfiak korábban halnak, az közhely, amit normaként fogadtunk el. Talán az is gondolható, hogy biológiai felépítés az, ami ezen a téren megkülönböztet. De ez nem igaz. A témát kutató Szántó Zsuzsa és Susánszky Éva Gender és egészség című tanulmánya az én fejemben is helyretette ezeket a dolgokat. Az általuk idézett nemzetközi szakirodalmak és kutatási eredmények szerint a viselkedési tényezők sokkal erősebben határozzák meg az ember várható élettartamát, mint a biológiai tényezők.

Mi köze lehet egymáshoz a menstruációnak, a teflonnak és a klímaválságnak?

A maszkulin énkép árnyoldala

Ami kiderül: a férfiasság mítosza, a maszkulin viselkedésminták követése merőben befolyásolják a férfiak halálozási rátáját. És hogy mivel? Két fontos dolog van: egyrészt a kockázatkereső magatartás, másrészt a kenyérkereső szerep felelősségének felvállalása. A férfiasság bizonyítása sok esetben egészségkárosító és veszélyes. Volt például egy 2005-ös kutatás, amely a társadalmi nemi tengelyen értelmezte a szívbetegségek kockázatát.

Nőknél ilyen szempontból nem találtak eltérést, ellenben azoknál a férfiaknál, akik magasabb pontot értek el a „nőiesség” skálán, kisebb volt a kockázata a szívbetegségek miatti halálozásnak. Ezt a kutatók azzal magyarázták, hogy a maszkulin énkép, ezen belül pedig a sebezhetőség kimutatásának, valamint a segítségkérésnek az elutasítása veszélyeztető tényező.

Másképp állnak a segítségkéréshez

Érdekes azonban az is, hogy ezek a maszkulinitáshoz kapcsolódó automatizmusok mennyire kultúrához kötöttek. 2007-ben egy brit kardiológiai osztályon megfigyelték, hogy az indiai és pakisztáni férfiak egészen másképp állnak a segítségkéréshez, mint az európaiak. Számukra a megfelelő döntés időben való meghozatala, valamint a családjuk és az önmaguk iránt érzett felelősségvállalás felel meg a férfiszerep-elvárásoknak, nem pedig a probléma eltitkolása, így sokkal könnyebben fordulnak orvoshoz, mint az európaiak.

További kockázatot jelent, hogy a maszkulin viselkedéssel sokkal inkább összekapcsolódnak a függőségek – alkoholizmus, dohányzás – vagy az egészséges étrend elutasítása, mint a női szerepmintákkal. Családfenntartóként jellemzőbben vállalnak stresszes munkát, többet túlóráznak, illetve a diplomával nem rendelkező férfiak végzik a létező legnehezebb fizikai munkákat.

Jó hír azonban, hogy a fejlett országokban – és ezek közé tartozik Magyarország is, még akkor is, ha az EU-ban minden tekintetben sereghajtók vagyunk – a férfiak és nők közötti halálozási szakadék folyamatosan csökken, ahogy egyébként folyamatosan javul a két nem közötti esélyegyenlőség szintje is. A feminizmus meghosszabbítja a férfiak életét! Nem gyönyörű ez?!

A krónikus fájdalomtól a testem ellenséggé vált: újra kellett tanulnom bízni benne

Tovább élünk, több a bajunk

Hagyjuk most egy kicsit a férfiakat, és nézzük meg, mi újság velünk, nőkkel! Mi tovább élünk, de az még nem jelenti azt, hogy tök jól vagyunk. A nőket ugyanis sokkal több hátrány éri az egészségügyi ellátásban. Ott van például a szülészeti erőszak, amiről különben írtam már egy cikket korábban, úgyhogy most nem fogom nagyon részletezni, de mindenesetre, aki szült már gyereket Magyarországon, az tudja, milyen kálvárián megy végig egy nő a szülészeti ellátásban. Hogy milyen stílusban beszélnek vele, mennyire veszik komolyan a kéréseit, és hogy mennyi információt kap úgy általában arról, ami éppen a testével történik.

Nem véletlen tehát, hogy sokan veszteségként élik meg a szülésüket, és ez nagyban hozzájárul a szülés utáni depresszió kialakulásához. Nem ez az egyetlen terület, ahol a nők hátrányba kerülnek az egészségügyi ellátás során. Problémáikat ugyanis általában nem veszik elég komolyan. Már jobb a helyzet annál, mint amikor a gyógyszereket kizárólag férfiakon tesztelték, aztán emiatt némileg túladagolták velük a nőket. (Ezt a problémát az 1990-es években vették észre, de volt olyan gyógyszer, aminél csak a 2010-es évek közepén sikerült normális adagolást beállítani nők számára.)