Sok szülő számára az egyik legnehezebb kérdés, hogyan és mikor érdemes beszélni a gyerekével a szexualitásról. Pedig a szexuális nevelés messze nem egyetlen kínos „felvilágosító beszélgetést” jelent. Sokkal inkább egy hosszú folyamat, amelyben a gyerek fokozatosan tanulja meg, hogyan viszonyuljon a saját testéhez, az érzelmeihez, a kapcsolataihoz és a határaihoz. De hogyan érdemes erről beszélgetni? Mire figyeljünk, és milyen mondatokat jobb elkerülni?
Ezeket láttad már?
Először is, fontos tisztázni, hogy a szexualitás nem csak a szexről szól, hanem annál sokkal többről. A szexualitásba tartozik az énkép, a kapcsolódásaink, az érzelmi biztonság, a test ismerete, a testkép, a párkapcsolati és családi mintáink is.
A szexuális nevelés nem egy egyszeri, “felvilágosító” beszélgetés, hanem a testhez, határokhoz, kapcsolatokhoz és önmagunkhoz való viszony kialakulásának folyamata. Ahogy azt a WHO szexuális neveléssel kapcsolatos alapelvei is kiemelik, ez a folyamat már a születéssel kezdődik. Ennek a folyamatnak sok eleme nem tudatos, és nagy szerepe van a látott mintáknak, a gyereket érő különféle hatásoknak, és a beszélgetéseknek is.
Hogyan lehet jól beszélgetni a szexualitással kapcsolatos témákról?
Aranyszabály, hogy mindig a gyerek kérdései vezessenek minket. A korának megfelelően, őszintén válaszoljunk azokra és csak arra, amit ő kérdezett. A kisebb gyerekek nem igényelnek bonyolult és hosszú válaszokat, ha mégis, akkor kérdezni fognak még. A nagyobb (kiskamasz, kamasz) gyerekeknél pedig ne essünk abba a hibába, hogy egy kérdést kihasználva rájuk zúdítunk minden információt, amit a témában fontosnak tartunk elmondani.
Mindig érdemes visszakérdezni
Egyrészt ezzel tisztázhatjuk, hogy biztosan jól értjük-e, amit kérdezett. Másrészt így fel tudjuk mérni, hogy mit tud az adott témában, nem utolsó sorban pedig kis időt nyerhetünk magunknak, hogy összeszedjük a kérdéssel kapcsolatos gondolatainkat, ismereteinket. Természetes, ha zavarba jövünk egy-egy kérdéstől. Nyugodtan elmondhatjuk ezt, ezzel is biztosítva őt arról, hogy akkor is rendben van, ha kérdez, ha éppen nehéz nekünk válaszolni. Mondhatjuk például, hogy:
Most zavarba jöttem kicsit, hadd gondolkodjak, hogy hogyan tudok neked jól válaszolni
A közös munka gyümölcse
Az is előfordulhat, hogy tényekkel kapcsolatos kérdésekre nem tudunk válaszolni. Ilyenkor felajánlhatjuk, hogy keressünk rá együtt választ. Ezzel megtaníthatjuk, hogy hogyan és hol érdemes utánanézni kérdéseknek, hogyan lehet megfogalmazni azt úgy, hogy megfelelő válaszokat találjunk, illetve ha egy válasszal szerintünk gond van, arról is beszélgethetünk, hogy szerintünk miért nem jó az.
Kamaszkorban előfordulhat, hogy a gyerek nem konkrét információt szeretne megtudni, hanem személyes kérdésekben vár tőlünk segítséget. Például azt kérdezheti, hogy az illetőnek szerintünk tetszeni fog-e, ha orrpiercinget csináltat. Ilyenkor ne válaszoljuk meg egyből a kérdését, hanem beszélgessünk vele és segítsük abban, hogy megtalálja az ő saját legjobb válaszát.
Ez az apró változtatás alapjaiban írja át a gyereknevelést, neked is ki kell próbálnod
Mi van akkor, ha a gyerek nem kérdez?
Minden gyerek más: van, aki sokat kérdez, és van, aki kevésbé kezdeményez ilyen beszélgetéseket. Ebben az esetben legyünk proaktívak és hétköznapi helyzetekben, egy film vagy sorozat, vagy akár hírek kapcsán hozzuk fel a korának megfelelő témákat. Az azonban fontos, hogy ha azt látjuk, hogy ez kellemetlen neki, vagy ki is fejezi, hogy szeretné, ha befejeznénk a beszélgetést, akkor ezt tartsuk tiszteletben. Ezzel is tanul a határhúzásról és mintát kap azok tiszteletben tartására.
Mit ne mondjunk a gyerekünknek?
Nemcsak az fontos, hogy miről beszélünk, hanem az is, hogyan tesszük ezt. Érdemes kerülni a megszégyenítő, elutasító vagy félelemkeltő mondatokat, például azt, hogy „Erről nem beszélünk.”, „Ne nyúlj oda, az csúnya!” vagy „Ha ezt csinálod, baj lesz.” Az ilyen reakciók azt az üzenetet közvetíthetik, hogy a testtel, az érzelmekkel vagy a szexualitással kapcsolatos kérdések kellemetlenek vagy tiltottak, ezért a gyerek később is nehezebben fordul majd hozzánk ezekkel a témákkal.
Ugyanilyen fontos elkerülni a bagatellizáló vagy megszégyenítő megjegyzéseket, amikor a gyerek a testéről, a kíváncsiságáról vagy a kapcsolatairól beszél. Azzal, hogy egészen kicsi korától kezdve komolyan vesszük gyerekünk kérdéseit és őszintén, életkorának megfelelően válaszolunk rájuk, megtapasztalja, hogy a testről és annak működéséről, a szexualitással és a párkapcsolatokkal kapcsolatos témákról lehet kérdezni. Ezzel megalapozzuk, hogy egészséges és pozitív módon tudjon kapcsolódni önmagához és másokhoz is, anélkül, hogy a téma tabuvá vagy kényelmetlenné válna számára.
