Maróthy Csaba igazi ajándéknak tartja, hogy harminc éve folyamatosan kisgyerekes apuka. Négy gyereke született. Az elsőnél majdnem harmincegy volt, a legkisebb kislánya 8 éves múlt. Sosem a háttérből asszisztált a feleségeinek, nagyon is kivette a részét a szülőségből. És most sem kell kétszer hívni a gyerekeinek, ha minőségi időt szeretnének vele tölteni.
Ezeket láttad már?
Egészen más huszonévesen, harmincasként vagy negyven-ötven felett az éjszaka közepén felébredni a síró babához, a játszótéren végtelenítve lökni a hintán az ovist, vagy kezelni a kamaszhisztit. Nő a rutin és a magabiztosság az évek alatt, de kevesebb a türelem. Változik a fizikai erőnlét, de cserébe a megfontoltság, a szemléletmód és a rugalmasság is. Ezekről az apai kihívásokról is beszélgettünk Maróthy Csabával, aki négyszer is átélte a kisgyerekes szülők örömeit és aggodalmait.
Csabának az első feleségétől két gyereke született a harmincas éveiben, majd a válás után új szerelemre talált, és a második felesége is megajándékozta két lánnyal, az egyik 43, a másik 52 éves korában érkezett. Hogyan élte meg az apaságot kezdőként és újrakezdőként?
„Fel akartam nőni a feltétel nélküli szeretethez”
Ahogy ő fogalmaz, kakukktojás apukának tartja magát, mert nagyon vágyott az apaságra. „26 éves voltam, amikor a barátaimmal hazafelé sétáltunk az éjszakából és egyszer csak belém hasított a felismerés, sőt ki is mondtam nekik hangosan: én apa szeretnék lenni. Akkor éppen nem volt komoly kapcsolat az életemben, de a vágy feltámadt bennem – kezdi Csaba. - Szerencsére a dolgok úgy alakultak, hogy négy évre rá, 30 évesen született meg az első lányom, Zorka.”
Bár sok férfit ilyenkor elönt a pánik, hogyan fog megfelelni az apaszerepnek, meg tudja-e adni mindazt, amire egy gyereknek szüksége van, vagy hogy anyagilag milyen terheket ró rá egy kisbaba érkezése, Csaba másként volt ezzel.
Viccnek indult, valóság lett: apaként én maradtam otthon a kisfiunkkal GYED-en
„Nem félelem volt bennem, hanem hihetetlenül nagy várakozás és eufória. Pedig sok nehézségünk volt, akkor kellett felépíteni a családi házunkat, tanítás mellett még más állásokat is vállalnom kellett, hogy előteremtsem az anyagiakat, ennek ellenére beletettem magam a szülőségbe. Nagyon jó mintákat láttam a családomban: az anyukám, az anyai nagybátyám és az apai nagyapám is elképesztően gyerekcentrikusak voltak. Mindhárman feltétel nélkül tudtak szeretni, és azt tanultam tőlük, hogy a szeretet korlátlan és minden helyzetben meg kell, hogy nyilvánuljon. Ehhez igyekeztem én is felnőni.”
És hogy ez mennyire sikerült? „Az egyik leghőnszeretettebb visszajelzésem a korai évekből az, hogy Zorka hatévesen egyszer csak, egy játék hevében ezt mondta: »Apa, én nagyon szeretlek, és ha volna még egy olyan ember, aki annyira szeretne téged, mint én, akkor az is én lennék álarcban«. Ez óriási visszajelzés volt nekem.”
Második gyereke, egyetlen fia, Emil négy évre rá született. Addigra egy kicsit változott a helyzet, és nem Csaba életkora miatt - még csak 34 éves volt akkor - hanem mert közben megromlott a házassága a feleségével. „A kapcsolatunk végnapjainál is igyekeztem a gyerekek alá védőhálót tartani, bár utólag úgy érzem, hogy ez nem sikerült maradéktalanul. Emilt, aki túl kicsi volt még, nem tudtam a családi viharoktól annyira megvédeni, mint szerettem volna.”
Csaba a válás alatt és után is helyt állt apaként, olyannyira, hogy nála maradtak a gyerekek. Két és fél évvel később érkezett az életébe az új szerelem, Edit, aki két gyerekkel együtt „kapta meg” Csabát. És ahogy a nagy szerelmeknél általában lenni szokott, hamarosan érkezett is az első közös – Csabának a harmadik - gyerek, Bori.
Türelem és spirituális összekapcsolódás
A második családalapításba meglett férfiként, 42 évesen vágott bele. Hogy mennyivel volt más az újrázós apukaszerep? „Abból a szempontból ugyanolyan, hogy hihetetlen öröm volt újra átélni a kisgyerekes időszakot. Türelem és rutin tekintetében viszont más. Borinál sok tekintetben már jóval türelmesebb voltam. És a korábbi tapasztalataim miatt kevésbé aggódtam. Például, amikor járni tanult, nem idegeskedtem, amikor megiramodott és elesett.
Az is igaz, hogy már kevésbé tudtam éjszaka felkelni a munka mellett. Az első két gyereknél még gyakran én ugrottam ki előbb az ágyból, most ez jószerével Editre maradt. Ellenben hozzájött egy új érzés! Negyven felett az apaságot már inkább szellemi és spirituális kapcsolódásnak mondanám. Az első két gyereknél ösztönös voltam, és nem tudatos. Kevésbé figyeltem befelé, mindent az első reakcióból csináltam. Fiatal szülőként szerintem többet hozunk abból a családi mintából, ahogyan a szüleink bántak velünk, amit tőlünk láttunk, tapasztaltunk.
Kutatások igazolják: konkrétan megváltoztatja a férfiak agyát, ha jó apává válnak
40 felett, átgondoltabb lettem, többet figyeltem befelé, és le is vontam a konzekvenciákat a saját első felvonásos apaságom hibáiból. És addigra már tisztában voltam vele, hogy mi a családi mintázat, szakszóval a driver, és ezeket igyekeztem elengedni, kevesebbet hibázni.”
50 felett bekapcsolt a félelem
Aztán nyolc évvel később, a felesége szeretett volna még egy babát. És itt kapcsolt be először a szorongás Csabánál. Vajon 50 felett ez még jó ötlet? „Hihetetlen, de a negyedik gyermekem lett a legtervezettebb. Egy évig győzködött a feleségem, és őszintén szólva rettenetesen féltem attól, hogy öreg vagyok már ehhez. Nem is akkor, amikor megfogan, hanem hogy mi van, ha a ballagásán én már egy bottal közlekedő bácsi leszek. És hogy fogom-e egyáltalán látni az ő gyerekeit. Aztán az egész öregedésparámat, és halálparámat szépen lassan elengedtem, főleg, hogy Edit nagyon akarta a kicsit és rá kellett jönnöm újra, hogy én nagyon szeretem a gyerekeket.”
Csabáék alaposak voltak, vizsgálatokra jártak, és szerencsére mindent rendben találtak az orvosok. Így született meg Minka. „Ő egy igazi ajándék. Hihetetlenül jóban vagyunk és nagyon szeretjük egymást. Tanítómesternek jött az életembe. Legfőképpen a türelmet, a fókuszálást tanítja, és azt, hogy nem mindig mi szülők mozgatjuk a szálakat. Mint minden Alfa generációs gyerek, ő is akaratos, iszonyatosan kemény személyiség, elképesztő energiák vannak benne.
7 híresség, aki évekig titokban tartotta, hogy apa lett: volt, aki véletlenül szólta el magát
Hozzá nem lehet megszokásból vagy türelmetlenül közelíteni, és megtanultam azt is, hogy az ő akarata sokszor jobb közös döntéseket hoz, mint az enyém. Korábban azt éreztem, hogy legfőképpen edukálnom kell a gyerekeimet, át kell adnom azokat a tapasztalatokat, amit az apámtól, nagyapámtól kaptam, de Minkával már nem ezt tartom a legfontosabbnak.
Kölcsönösen tanulunk egymástól, és ehhez meg kellett érnem.
Mi az áldás a kései apaságban?
Csaba úgy fogalmaz, hogy ő egyszerre az apukája és a nagypapája is Minkának, ami egy fantasztikus új érzést hozott. „Kimondom őszintén, hogy a legkisebb lányomnak nagypapa korú apukája vagyok. És jellemző rám az is, ami a nagyszülőkre, hogy csodálattal figyelik az unokáikat, egy kis távolságot tartva a napi rutintól - ami persze a gyerek szüleit darálja be a hétköznapokban. Én pedig egyszerre érzem ezt a két érzést: csinálom a hétköznapi rutint apukaként és közben rá tudok csodálkozni a személyiségére nagypapaként.”
Az pedig, hogy hatvanévesen is mennyire fiatalon tartja a kisgyerekes apaság, nem is kérdés. Élvezi, hogy bármikor elvannak kettesben is a legkisebb lányával, ha úgy tartja kedvük, napokig kalandoznak a Balaton körül biciklivel, esténként tábortüzet raknak, órákig beszélgetnek. És egyáltalán nem zavarja, hogy a korosztályából a barátai már sokkal kényelmesebb életet élnek, ő pedig még a fiatal apukákét.
Adja magát a kérdésem, hogy ennyi tapasztalattal a háta mögött mit érez kulcsnak az apa-gyerek viszonyban. „Kortól függetlenül legyen személyes kötődése az apának a gyerekéhez. Hogy tudjon vele akár egy hétig is minőségi időt, szabadidőt eltölteni kettesben, amit élvezzen a gyerek és ő is. Az az apuka, aki csak az anyuka mellett funkcionál apaként, az gondolkodjon el, hogy tényleg eléggé apa-e, és amíg még megteheti, változtasson a gyerekével való kapcsolatán.”
