A válasz egyszerre nehéz, és mégis nagyon egyszerű: minél tovább, de nem mindegy, hogyan. Vajon képes lesz a tudomány plusz húsz évet hozzátenni az élethez? És valóban szeretnénk is ezt?
Ezeket láttad már?
Dr. Nemes László bioetikussal, filozófussal, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet munkatársával beszélgettünk arról, hogy miért is állunk annyira kritikusan a hosszú élethez, és milyen etikai kérdéseket kell átgondolnunk a technológia és az orvostudomány fejlődésével.
Valami itt nem lesz jó
Génszerkesztés, génterápia, élet százévesen, és még sorolhatnánk, hogy milyen opciókat lehet arról olvasni, hogyan éri majd el várhatóan a tudomány azt, hogy sokáig minőségi életet éljünk. Az emberiség története során a filozófusok, a vallások és a hétköznapi emberek is rengeteget foglalkoztak a halállal.
„A bioetikusnak kulturálisan úgy alakult a szerepe, hogy többnyire óvatos, szkeptikus szerepet foglal el. Jelen esetben ez gyakran úgy jelenik meg, hogy az arra való törekvés, hogy biológiai, biotechnológiai, orvosi eszközökkel radikálisan meghosszabbítsuk az emberi életet, az valamiképpen félreértése az emberi állapotnak, természetellenes, mellékhatásokkal és egyéb problémákkal jár. A filozófia is jórészt így állt a kérdéshez, sőt a régi mítoszok is, Gilgamestől Sziszüphoszig azt a kérdést feszegetik, mennyire lenne jó nekünk, ha az istenekhez hasonlóan halhatatlanná válnánk, ami a történetekben sokszor valamilyen büntetéssel jár.”
Játsszunk el azzal, hogy van lehetőségünk ezt az álláspontot újragondolni. Mi van, ha a halál rossz, és le kellene küzdeni az előrehaladott öregedéssel együtt? Mi lenne, ha megváltozna mindaz, amit az élet természetes menetéről gondolunk?
A hosszú élet titka nem a stresszmentesség, hanem a tudatos stresszkezelés
Nem mindegy, mi a cél
Ha elfogadjuk, hogy a tudomány és a technológia megoldhat néhány kérdést, akkor azt kell végiggondolni, hogy a cél a halhatatlanság, vagy már az is futurisztikus elképzelésnek számít, hogy az öregedés ne járjon csökkent életminőséggel, fájdalommal? Egyáltalán mit jelent a természetes élettartam?
„Keveset beszélünk róla, de evolúciós perspektívában az élettartamnak is fontos szerepe van. Az emlősállatokat megvizsgálva azt látjuk, hogy általában a nagyobb testű állatok tovább élnek. Ebből kiemelkedik egy furcsa főemlős – a bálnákat leszámítva –, mégpedig az emberi faj, amelyiknek másokkal összevetve kifejezetten hosszú az élete. De az, hogy valami evolúciósan meghatározott, még nem jelenti azt, hogy kizárólag a genetikában kell keresni a választ, mert sokkal bonyolultabbak a fejlődési folyamatok, és a környezeti tényezők is fontos szerepet játszanak. A jobb körülmények, jobb ellátás, a különleges diéták és életmódok növelik a várható élettartamot és a jobb időskori életminőséget, de azt önmagában nem tudják biztosítani, hogy a mainál jelentősebb mértékben tovább éljünk, például százötven vagy kétszáz évig, ilyen áttörés eddig nem következett be.”
Nemes László egyszerű példát említ: a macskánk hiába kap minőségi táplálékot, visszük orvoshoz, akkor se fog negyven évig élni, hiszen az élettartamának biológiai korlátja van.
A gének szerepe
Azt senki nem vitatja, hogy a környezeti tényezők vagy az életmód megváltoztatásával is lehet növelni az élettartamon, de izgalmas kérdés, hogy a biotechnológia eszközeivel hogyan lehet még hatékonyabban beavatkozni, például az emberi genomba való beavatkozással.
„Gyerekkorunkban azt gondoltuk, hogy a nyolcvan év felettiek idős emberek egészségügyi problémákkal, ha viszont az lenne az általános, hogy ez nem így van, akkor nagyon könnyen ez lenne az új norma. Ez egyébként nagyon sok kérdésben meg is valósult az elmúlt időszakban, elég csak arra gondolni, hogy elfogadott lett, természetessé vált a gyermekvállalás kitolódása szüleink, nagyszüleink generációjához képest. Ha elindulna egy olyan folyamat, hogy emberek – akármilyen módon, orvosi teljesítményfokozás vagy tökéletesítés eljárásával – tovább élnének, akkor onnantól kezdve nagyon gyorsan kialakulna az, hogy a kezdeti ellenérzéseink eltűnnének, és a következő generációnak már természetessé válna.”
Szakértő világított rá, miért élnek sokáig a japán nők, miközben alig öregszenek
Ma a lombikprogram az élet velejárója, pedig annak idején, mikor a haszonállatoknál már megszokott mesterséges megtermékenyítést az egészségügy is elkezdte felfedezni, felmerültek aggályok.
„Azt gondoljuk, hogy a természetbe való beavatkozás általában balul sül el. Húsz évvel ezelőtt biztos furcsaság volt, ha kiderült valakiről egy iskolában, hogy ő így fogant, ma viszont nem ritkaság, hogy valamiféle orvosi segítséggel születnek a gyerekek. De nem kell, hogy a régi rossz tapasztalatok megbénítsák a tudomány, az orvoslás, a társadalom fejlődését. Mindig vannak új utak, amelyek közül sok sikeresnek bizonyul. A génszerkesztés kérdésében is azt gondolom, hogy majd egyre inkább hozzászokunk, ahogyan az öregedés változó társadalmi folyamatához is. Ma nagyon sokan mondják azt, hogy a fiatalsághoz ragaszkodni nem jó, ugyanakkor társadalmunk abba az irányba mozdul, hogy idősen is szeretnénk fiatalosan öltözni, szórakozni, élni. Ezért változik majd, hogyan viszonyulunk egyes generációkhoz, életkorokhoz, időszakokhoz. Elképzelhetőnek tartom, hogy a genetikai beavatkozásokkal kapcsolatos mai ellenérzések a jövőben hasonlóképpen fognak enyhülni.”
Válaszra várva
A jövőt a legtöbbször sci-fi filmek próbálják valahogyan ábrázolni, ahol visszatérő és kedvenc elem a transzhumanizmus vagy a krionika, az emberek lefagyasztásának kérdése. De mi van, ha ezek már igazából nem is a jövő, hanem nagyon is a jelen kérdései?
A világ 100 évesei naponta esznek ezekből az ételekből, és a te életed is meghosszabbíthatja
„Az orvoslás hagyományos célkitűzése a terápia, a biológiailag normálisnak, egészségesnek nevezhető funkcionálás. Betegség és más egészségügyi problémák esetén az egészséges állapotot akarjuk visszaállítani. Aztán megjelennek nagyon új, akár esztétikai eljárások is, amelyek teljesítményfokozásnak, vagy akár tökéletesítésnek nevezhetők, és velük együtt a nagy kihívás, hogy ki finanszírozza ezeket. Van az a meggyőződés, hogy a terápiát fizessük mindenkinek, aki beteg. Ha egy balesetben megsérül az arcod, állítsuk helyre. Ha csak másfajta arcot szeretnél, arra is van lehetőség, de magánfinanszírozásból. Ez a fajta gondolkodás megvan, de ahogyan egyre több a különféle orvosi beavatkozás, annál nagyobb kihívás a jövőre nézve, hogyan húzzuk meg a határokat.
Egyelőre nincsenek olyan fejlesztések, hogy csipeket tegyünk az agyba, hogy a sötétben is lássunk, vagy könnyebb legyen fejben számolni, de létezik mélyagyi stimuláció, amivel a Parkinson-kórosoknak nagyon hatékonyan tudnak segíteni egy mikroelektróda beépítésével, de ezek még mindig terápiás dolgok.
Gépekhez hasonló rendszerek
A kognitív képességfejlesztést még nem látjuk, de a reproduktív technológiákat igen. Olyan emberek vállalhatnak gyereket, akik orvosi segítség nélkül nem – vagy nem sok eséllyel. És itt ugyanazok a kérdések merülnek fel: milyen életkorig támogassa a társadalom, és hány alkalommal? Hol húzzuk meg a határokat?
Miért élnek a spanyolok 8 évvel tovább, mint a magyarok? Emiatt az 5 dolog miatt biztosan
A szemüveg lehet erre egy jó példa, de akár a cipő vagy a ruha is. A sportolóknál például egyértelmű, hogy a cipő vagy a ruha a teljesítményre is kihat, és ezek mind technológiai beavatkozásoknak számítanak. Vannak olyan nézőpontok is, miszerint máris mind kiborgok vagyunk, mert rajtunk kívül található eszközök kiegészítik a gondolkodásunkat, legyen szó mobiltelefonról, számítógépről, vagy éppen egy tollról és papírról.”
A következő kérdés az, hogy mikor kerülnek be ezek a szervezetünkbe, ami szintén már történik, elég a térdprotézisre vagy akár a pacemakerre gondolni.
„A XX. század második felétől a transzplantáció is nagyon sok vitát váltott ki, elsőre hajmeresztő volt a gondolat, hogy egy másik ember szerveit kapja valaki. Hasonló a helyzet az állati, akár génmódosítással átalakított szervek esetében is, ami egyre közkedveltebb téma. Változik az identitásunk, a saját képünk, vagy éppen a transzhumanizmus kérdésköre, és felmerül, hogy mennyire vagyunk gépekhez hasonló rendszerek. Nem csak a mellékhatások vagy a hosszú távú következmények okozhatnak etikai kérdéseket, de az is, ahogy önmagamra és más emberekre tekintek. Mérnöki alkotások és gépek, nem pedig biológiai lények, isten teremtményei leszünk egyre inkább. Ez akár esetleg alá is áshatja a hagyományos etikai státusunkat, a méltóságot és szabadságot, amelyek ennek alapját képezték” – mondja a bioetikus.
Kiderült, hány óra alvás szükséges, hogy tovább élj és az agyad is a legjobban funkcionáljon
Ezek után lehet azt gondolni, hogy „régen minden jobb volt”, de ez hamis érzet. „Akkor más viszonyokhoz kellett alkalmazkodni, az orvosok sem tudták a problémákat megoldani. Igazából nem akarjuk visszahozni azt, hogy öt gyerekből három ne élje meg a felnőttkort. Ma az orvostudomány sokkal fejlettebb, ami izgalmas, új kérdéseket vet fel, egyre jobban elmosódik a természetes és a mesterséges határa. Gondoljunk csak a fogorvoslásra: a fogszabályozás, a tömések, implantátumok mára megszokott jelenlétére.”
Olvass a témában!
A nagyon karizmatikus Roy Walford írta A 120 éves diéta című könyvet, ami az 1980-as évek legjobb biológiai tudásán alapult. Nagyon leegyszerűsítve az ultraradikális kalóriamegvonás volt a lényege, hogy hosszú távon egy nap nem eszel többet ezer kalóriánál. Érdemes a témában elolvasni Venki Ramakrishnan Miért halunk meg című könyvét, ami már magyarul is elérhető. A Nobel-díjas tudós hasonló etikai kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy mi lenne, ha százhúsz évig élhetnénk.
