előfizetésem
Hírlevél
Jobban befolyásolja a párkapcsolataidat, ha ikerként születtél, mint eddig gondoltad volna
Az ikrek életük kezdetétől osztoznak egymás jelenlétén, már-már misztikus erővel kötődnek egymáshoz. Később mégis számtalan konfliktussal találkoznak, és örökké versenyeznek. Jól tudom ezt, minekutána hármasikerként jöttem a világra. Ikertestvéreim több mint harminc év után is a legfőbb bizalmasaim, de olykor-olykor felüti a fejét a vitatkozás. Miért van az, hogy az ikrek ilyen szorosan szeretik egymást, miközben időről időre ringbe szállnak? Mondanom sem kell, hogy ez mennyire foglalkoztat. Ezért, hogy választ kapjak a kérdésre, saját ikertestvéremmel beszélgettem a témában, ő családkonzulens szakemberként ugyanis megszállottan kutatja az ikerlét minden oldalát.
Csapjunk bele a lecsóba - mondom ikertestvéremnek, és nekiszegezem a kérdést: igaz, hogy az ikrek kötődése bizonytalanabb? Igaz, hogy az ikrek szorongó emberek is egyben? „Az ikrek nem lesznek minden esetben bizonytalanabbul kötődők, mint mások. Ami viszont különleges, hogy nekik van egy plusz, nagyon korai és nagyon erős kötődési kapcsolatuk egymással” – mondja Vermes Ágnes.
Szerinte a félreértés abból fakad, hogy az ikrek kötődési rendszere strukturálisan eltér attól a modelltől, amelyre a klasszikus kötődéselmélet épül. „Az ikrek kötődése néha kívülről ambivalenciának tűnhet, de inkább arról van szó, hogy több irányba kötődnek egyszerre: a szülőkhöz és egymáshoz is, ráadásul nagyon intenzíven. Vagyis nem gyengébb a kötődésük, inkább komplexebb.”
Ez az értelmezés összhangban áll azokkal a modern kötődéselméleti megközelítésekkel, amelyek már nem kizárólag diádikus (szülő–gyerek) rendszerben gondolkodnak, hanem figyelembe veszik a többes kötődési hálózatokat is. Az ikrek esetében ez a hálózat már a kezdetektől adott, és jelentős hatással van a szociális és érzelmi fejlődés szerkezetére.
Jobban szeretik egymást, mint magukat?
Az ambivalens kötődés fogalma a pszichológiában jól körülhatárolt: olyan mintázatot jelöl, amelyben a gyermek egyszerre keresi és utasítja el a közelséget a gondozó következetlen reakciói miatt. Az ikrek esetében azonban nem erről van szó. „Fontos tisztázni, hogy az ambivalens kötődés egy specifikus, bizonytalansághoz kapcsolódó mintázat. Az ikrek esetében inkább azt látjuk, hogy egyszerre több, intenzív kötődési kapcsolat működik. Ez egyfajta érzelmi többletet jelent, amely minden iker életében jelen van. Az, hogy két vagy három kiemelten fontos személy felé irányul a kötődés, kívülről okozhat egyfajta ingadozó benyomást, de ez nem azonos a bizonytalan kötődéssel” - mondja az ikrek szakértője.
Ezen múlik, hogy riválisokká vagy bajtársakká váltok a testvéreddel
Ez a különbségtétel pedig kulcsfontosságú a fejlődési folyamatok és a későbbi viselkedésminták megértésében. Az ikrek esetében tehát minden esetben más struktúrában szerveződik a kötődés. És hogy ez mit jelent a hétköznapokban? Mondjuk azt, hogy egy teljesen átlagos vasárnap délutánon az egyikünk megsértődik egy félmondaton, amit a másik talán észre sem vett. Fél órával később még mindig feszültség van a levegőben, majd valaki kiteszi a kávét az asztalra, és anélkül, hogy kimondanánk, visszarendeződik minden, mert a kapcsolat biztonsága elbírja azt is, és ennél még sokkal többet is. Ez magyarázza, hogy
az ikrek számára a saját ikertestvérük mindig is az első helyen lesz a családi kapcsolatok terén.
Ki vagyok én, ha iker vagyok?
Az ikerlét egyik legjelentősebb pszichológiai implikációja az identitásfejlődés területén jelenik meg. Míg az egyedül született gyerekeknél az énkép elsősorban a szülőkhöz és a tágabb környezethez való viszonyban alakul, addig ikrek esetében egy folyamatosan jelenlévő, azonos életkorú másik vagy kettő másik is referencia pontként működik. „Az ikrek identitásfejlődése egy folyamatos egyensúlyozás a »mi« és az »én« között. Gyerekkorban erősebb a »mi« élmény, ráadásul a környezet is egy egységként kezeli őket. Ugyanúgy öltöztetik őket, együtt említik őket, és ez megerősíti azt az élményt, hogy ők egy egységet alkotnak.”
Ez a kezdeti „mi-identitás” önmagában nem problémás, sőt, bizonyos értelemben adaptív is lehet. A kihívás ott kezdődik, amikor a fejlődés következő szakaszában megjelenik az individuáció igénye. „Később szinte törvényszerűen megjelenik az igény arra, hogy külön emberként is lássanak. Ez sokszor belső munkát igényel. Magam is tapasztalom, hogy sok iker felnőttként megfogalmazza: idő kellett, hogy kiderüljön, ki vagyok én a testvérem nélkül.” A mindennapokban ez abban nyilvánul meg, hogy az egyikük például tudatosan más irányba indul el, másik egyetemre jelentkezik, másik városba költözik, vagy egyszerűen csak elkezd más stílusban öltözködni, mint a testvére, mert szüksége van arra az élményre, hogy „ez most csak az enyém”.
De ugyanígy megjelenhet ez egészen apró helyzetekben is. Egy családi ebédnél, amikor valaki automatikusan többes számban kérdez (például: ti kértek még levest?), és az egyik iker kijavítja: „én most nem”. Vagy amikor bemutatkozáskor nem hagyja, hogy az ikrek egyikeként azonosítsák, és amint lehet, elmondja, hogy mivel foglalkozik, mi érdekli, ki ő külön. Ezek a hétköznapi, alig észrevehető gesztusok valójában az identitás finomhangolásáról szólnak. Arról a folyamatos belső munkáról, amelyben az iker egyszerre próbálja megtartani a közös történetet, miközben kijelöli a saját határait is.
Szakértő árulja el, hogyan kerülhetsz közelebb a testvéredhez felnőttként
Egy iker mindig másképp gondolkodik
Végül fontos, hogy az ikrek fejlődésének kimenetele nagymértékben függ a környezeti visszajelzésektől. Az ikerlét önmagában nem determinál sem pozitív, sem negatív irányt. „Önmagában nem az ikerlét dönt, hanem a környezet. Ikernek lenni erőforrást jelent akkor, ha támogatják az egyéni különbségeket, ha nem hasonlítgatják őket folyamatosan, és ha van lehetőségük saját térre, saját kapcsolatokra. Ez segíti azt, hogy a »mi« mellett az »én« is stabilan kialakuljon” - mondja a családkonzulens, majd hozzáteszi, hogy ezzel szemben a differenciálás hiánya kockázati tényezővé válhat.
„Nehézséggé inkább akkor válik az ikerség, ha csomagként kezelik az ikreket. Ha állandó az összehasonlítás, például azáltal, hogy nézik, ki az ügyesebb, ki a szebb, ki a gyorsabb, vagy ha egyikük egy szerepbe szorul. Mondjuk ő lesz a visszahúzódó, a másik a domináns. Ezek a címkék rögzülnek, és beszűkíthetik a személyiség fejlődését.” A szerepfixáció jelensége ezért az ikreknél nagyon fontos, mert az ismételt külső visszajelzések internalizálódnak, és hosszú távon befolyásolják az önértékelést és a viselkedési mintázatokat. Ez pedig kihat a magánéletre és a karrierre, ha akarjuk, ha nem.
