Így fedezd fel Budapestet Mautner Zsófi kedvenc helyein keresztül
A legtöbb szülő azt szeretné, ha a gyermeke boldog, kiegyensúlyozott és magabiztos felnőtté válna. Sokszor azonban nehéz megtalálni a választ arra, mit is jelent valójában a jó gyerekkor: a sok közös programot, a különleges élményeket, a lehetőségek biztosítását vagy valami egészen mást.
Ezeket láttad már?
A gyerekkor meghatározó időszak, amelynek tapasztalatai hosszú távon is hatnak arra, hogyan kapcsolódunk másokhoz, hogyan látjuk önmagunkat, és mennyire érezzük biztonságban magunkat a világban. Marosvölgyi Andrea integrál tanácsadó és integrál csoportvezető szerint a legfontosabb alapok sokkal inkább a mindennapi kapcsolódásban rejlenek.
A biztonságérzet az egészséges fejlődés alapja
Egy gyermek számára nem a tökéletes körülmények jelentik a legfontosabb alapot, hanem az, hogy legyenek olyan stabil kapcsolatai, amelyekben elfogadva és megtartva érezheti magát. „Szerintem a gyerekeknek leginkább biztonságra van szükségük. Hogy legyenek olyan felnőttek körülöttük, elsősorban nyilván az elsődleges gondozó – anya – és a másodlagos – apa –, akikhez bizalommal fordulhat, akik által meg van tartva, érzelmileg is, vissza van tükrözve, el van fogadva, úgy, ahogy van.” A szakértő szerint a valódi biztonság nem pusztán a fizikai védelemről szól, hanem arról is, hogy a gyermek érzelmileg kapcsolódhat a számára fontos felnőttekhez.
Nem a programok száma, hanem a jelenlét számít
Sok családban él az az elképzelés, hogy a jó gyerekkorhoz rengeteg élményre, különleges programokra és minél több lehetőségre van szükség. Marosvölgyi Andrea szerint azonban a legfontosabb dolgok gyakran sokkal egyszerűbbek. „Nem feltétlen a sok program, élmény számít vagy az anyagi lehetőségek, hanem a figyelem, a jelenlét, a kapcsolat a szülőkkel. Az, hogy feltétel nélkül el legyen fogadva, hogy a próbálkozásai, felfedezési kísérletei támogatva legyenek.” A gyermek fejlődéséhez szükség van arra is, hogy megélhesse saját életkorának megfelelő szabadságát és kíváncsiságát. „Fontos, hogy gyerek lehessen, játszhasson, a korának megfelelő autonómiával rendelkezhessen, és csak a korának megfelelő felelősséggel, biztos, megbízható keretekkel, amelyek nem büntetnek, hanem megtartják őt, biztonságot teremtenek.”
A szülői visszajelzésekből épül az önértékelés
A gyermek elsődleges visszajelzéseit a szüleitől kapja. Ahogyan a szülők látják és kezelik őt, az nagyban befolyásolja a későbbi önértékelését is. „A gyerekek a szüleik szemén át látják önmagukat, az ő tükrük által alakítják ki a képet önmagukról. Belsővé teszik azt, amilyennek a szülők látják őket, ezért nagyon fontos, hogy a gyerek látva, értve érezze magát.” Marosvölgyi Andrea kiemeli, hogy nem elegendő a teljesítményt értékelni, a gyermeknek önmagában is éreznie kell az értékességét. „Ha azt érzi, hogy fontos, hogy el van fogadva minden érzésével együtt, hogy számít a véleménye, meg van hallgatva, akkor egészséges önértékelése lesz.”
Lehetséges ma még képernyők nélkül gyereket nevelni vagy ne is próbálkozzunk?
Biztonságos kötődésből születik az önállóság
A szülők egyik legnagyobb kihívása, hogy miként óvják gyermeküket úgy, hogy közben lehetőséget adjanak neki a tapasztalatszerzésre és az önállósodásra. A szakértő szerint a kulcs az, hogy a gyermek tudja: van egy biztos pont, ahová mindig visszatérhet. „Fontos, hogy érezze, »kimehet« a világba, felfedezhet, próbálgathatja a kompetenciáit és van hova biztonságban visszatérnie. Hogy érzelmi biztonság van otthon, ahol elmondhatja a nehéz érzéseit, a kétségeit, és a szülei meghallgatják, megfelelően tükrözik, hagyják őt hibázni, megszégyenítés nélkül.” A jó szülőség nem a hibátlanságot jelenti, hanem az érzelmi jelenlétet. „Nem tökéletes szülőnek kell lenni, hanem érzelmileg elérhetőnek.”
A gyerekkori tapasztalatok felnőttként is velünk maradnak
Az, ahogyan gyermekként szerettek és neveltek bennünket, később is hatással lehet a működésünkre. A biztonságos kapcsolatokból olyan belső alapok épülhetnek, amelyek segítenek eligazodni a világban. „Ha mindez megvolt a szülők részéről, akkor érzelmileg stabil, magabiztos felnőtté válhat a gyerek, akinek megfelelő az önértékelése, mer kockáztatni, bátran megy ki a világba, bátran vállalja önmagát, van belső biztonsága, biztonságos/jó kapcsolatokat tud építeni, stb...” Ha azonban ezek az alapok hiányoznak, annak később több területen is lehet hatása. Marosvölgyi Andrea szerint ilyen lehet például a megfelelési kényszer, a teljesítménykényszer, az önbizalomhiány, az értéktelenség érzés. Emellett kapcsolati kudarcok és ismétlődő önszabotáló működések is jelentkezhetnek.
A szakértő szerint a gyerekkori élmények többek között a párkapcsolatra, a kapcsolatokra, az önbizalomra, a konfliktuskezelésre, a határhúzásra, a stresszkezelésre, az önértékelésre és a segítségkérés képességére is hatással lehetnek.
A hétköznapok apró gesztusai adják a legerősebb alapokat
Nem feltétlenül a ritka, nagy események azok, amelyek egy gyermekben a legerősebb biztonságérzetet kialakítják. Sokkal inkább azok a mindennapi pillanatok, amelyekben újra és újra megtapasztalja a kapcsolódást. „Nem az egyszeri nagy élmények hatnak igazán, hanem a következetes biztonságos jelenlét. Például: mese, mindennapos osztatlan figyelem bizonyos ideig, közös rutinok, ölelés, szemkontaktus, kíváncsiság a belső világára, érzelmek megnevezése, bocsánatkérés a szülő részéről, ha a szülő hibázik, kiszámíthatóság.” Ezek a látszólag egyszerű dolgok hosszú távon azt az üzenetet közvetítik a gyermek felé, hogy fontos, számít, és van helye a családban.
A gyermek legfontosabb élménye: szerethető vagyok
A gyermek támogatásának egyik legfontosabb feltétele, hogy a szülő saját magával is törődjön. „Elsősorban a szülőnek kell jól lennie, hogy jól tudjon jelen lenni a gyerekkel, szóval magunkról gondoskodni fontos.” A szakértő szerint a kapcsolódás a fontosabb, mint a nevelés/fegyelmezés. „A gyereket hagyni önmagának lenni, segíteni saját magát kibontakoztatni, nem pedig a saját meg nem valósított dolgainkat kiterjeszteni rá.” A jó gyerekkor alapja végső soron nem a tökéletesség, hanem az elfogadó, biztonságos kapcsolat. „A legfontosabb a gyerek számára, hogy érezze biztonságban van, látva van, számít és szerethető, úgy ahogy van. Ebből épül az önbizalma, a rezilienciája, a belső biztonsága.” – mondja végezetül Marosvölgyi Andrea.
