Ezért nem ajánlott idő előtt ültetni vagy járatni a babát a szakértő szerint

A kisbabák olyan tehetetlenek, gondolhatnánk, pedig ez egyáltalán nem igaz! Az első évben nagyon nagy fejlődésen mennek keresztül, egy valóban csak evő, alvó, ürítő újszülöttből egy totyogó válik, aki már gügyög is. Nézzük csak, mik azok a dolgok, amiket tehetünk, hogy a kisbaba integritását erősítsük, már a kezdetekkor is az önállóságra biztassuk! Maróy Ditta szülésznő, bába, szülészfelkészítő cikke.

Első lépés az önállóság felé

Mikor még igazán csöppnyi az újszülött, reagáljunk az igényeire! Mit jelent ez? Ha cuppog, tegyük mellre, ha karban szeretne lenni, vegyük kézbe vagy tegyük hordozóba, hogy a testközelséget tudjuk neki biztosítani. Így tudja, minden sejtjével érzi, hogy fontos, fontosak az igényei. Elég megmutatnia, mit szeretne, mert a gondozói válaszolnak az igényeire, így lesz testtudata, érteni és érezni fogja, mire van szüksége, ami az első lépés az önállóság felé: tudom, mit érzek, mi zajlik bennem, mire van szükségem.

Ha nem így tennénk, a gyermek később esetleg azt érzi, hogy feszültség van benne, de nem tudja, mire is vágyik valójában (figyelemre vagy szomjas?), esetleg szoronghat, ha kérni szeretne valamit, és azért nem tudja kielégíteni az igényét.

Mindig, amikor a babával kapcsolatos tevékenységet végzünk, forduljon a figyelmünk teljesen a baba felé, még egy rádió vagy tévéműsor se szóljon a háttérben. Magyarázzuk el a kisbabának, ami éppen történik, így biztonságban érzi magát, és elég hamar észre fogjuk venni, hogy a baba tevékenyen segít – és a mozgásával segíti az őt öltöztetőt.

Számos tévhit övezi, pedig nem elérhetetlen álom az örökbefogadás a szakértő szerint

Segítsük, hogy felfedezhesse a saját képességeit

Ahogy a kicsi mozgásfejlődése elindul, támogassuk a babát azzal, hogy teret biztosítunk számára, hogy felfedezze a saját képességeit, próbálkozzon, és bátorítsuk! Persze, míg még csak az egyik oldaláról tud a másikra fordulni – amikor elfáradt és vissza szeretne fordulni a másik oldalra –, fordítsuk vissza. Amint mindkét irányban tud forogni, maga indul el és fedezi fel a világot.

És persze ilyenkor pakolunk mindent feljebb a könyvespolcokról, nehogy a baba elérje és kárt tegyen benne. Ehelyett azt javaslom, hogy hagyjuk a tárgyainkat ott, ahol vannak, és létesítsünk egy polcot a babának – ha ő a polcon lévő könyvekhez nyúl, mondjuk neki: nem, ez nem a tiéd, ez apáé vagy anyáé, a tiéd itt van. Így a baba megtanulja, hogy nem minden az övé és nem mindenhez lehet hozzáérni, csak a saját dolgaihoz.

Mit tegyünk, ha a lakást felfedező kisbaba elakad, beszorul? Várjunk egy kicsit! Nézzük meg, hogy a baba magától is meg tudja-e oldani a helyzetet, és csak húsz-harminc másodperccel később, ha valóban látjuk, hogy ezt a helyzetet ő maga nem tudja megoldani, csak akkor avatkozzunk be. Így a kisbaba megtanulja, hogy nehéz helyzetet is meg tud oldani, vagy ha mégsem, van, aki a segítségére jön.

Ültessük-e a kisbabát?

Nem szükséges. Ha ültetnénk, azt erősítjük meg benne, hogy ahhoz is, hogy ülni tudjon, és amikor már elfáradt a háta, akkor is segítségre van szüksége – ezzel az önállótlanná válást támogatjuk. Majd amikor már stabilan tud mászni, akkor ülni is tudni fog, és önállóan újból ki tud jönni az ülésből. Ura marad a cselekvéseinek.

Ugyanezen ok miatt nem sétálnék egy kisgyerekkel és nem is tenném bébikompba sem: eljön az a nap, amikor megerősödik a lábacskája annyira, hogy fel tud egyenesedni, vagy elindul az összetéveszthetetlen örömmel az arcán.

Ezek a korai ingerek az idegrendszerben tárolódnak, a test számára hozzáférhetőek, de nincs róla szóval kifejezhető emlék, mert még abból a korból származnak, amikor nincsenek szavak. Pont ezért nagyon fontos, hogy ebben az időszakban mit él meg egy kisgyerek, mert egész életében befolyásolják ezek a korai élmények. Ahogy édesapja feldobta és elkapta, ahogy édesanyja örömmel vagy aggodalommal a szemében nézte, ahogy felfedezi önmagát, képességeit, a világot.