„Lehet, hogy letörik a körmöm, de akkor is én javítom a székemet” - 7 dolog, amit nem tudtál a kerekesszékesekről
A GLAMOUR-nál hiszünk a rendszerszintű változásokban, és abban, hogy minden út az őszinteséggel kezdődik. A GLAMOUR.hu online szerkesztője, Ivanova Daniela kerekesszékesként segít, hogy sokkal többet megtudj a fogyatékossággal élők mindennapjait érintő problémákról - annál is inkább, mert kellő edukációval tehetnénk azért, hogy az életük könnyebb és méltóságteljesebb legyen.
Ezeket láttad már?
Sokan, ha meghallják a kerekesszék szót, rögtön arra gondolnak, hogy az illető folyamatos segítségre szorul, elesett, sőt mi több, magatehetetlen. Gondolnád, hogy valójában többen közülük rendkívül aktív, önellátó emberek, paralimpikonok, extrém sportolók? Vagy fizikailag ugyan igényelnek külső segítséget, de szellemileg, mentálisan és érzelmileg nagyon is önállóak.
Cikksorozatunk egyik fő célja, hogy tabuk nélkül beszéljünk a fogyatékossággal élők mindennapjairól, nehézségeiről és sikereiről (merthogy azok is vannak bőven), illetve, hogy eloszlassuk a tévhiteket és harcoljunk a sztereotípiák ellen. Úgyhogy most jöjjön 7 dolog, amit biztosan nem tudtál a kerekesszékesekről.
1. Egyedül is tudjuk járni a világot
Mindig, amikor szóba kerül, hogy épp milyen külföldi országba látogattam el mostanság, a legtöbben csodálkoznak, hogy be merem vállalni a repülést, ráadásul egyedül. Érdeklődnek, hogy miként működik ez a gyakorlatban, és mindig meglepődnek, amikor elmondom: repülni sokszor könnyebb kerekesszékesként, mint tömegközlekedéssel utazni.
Magyarországon még mindig gyerekcipőben jár az akadálymentesítés ezen a téren. Ha magaspadlós egy busz, vonat, villamos, vagy nem vezet lift a metróhoz, akkor nincs apelláta, nem utazunk, míg a repülés általában megoldott. Nyilván ott is vannak kihívások: erről korábban írtam már részletesebben.
2. Nem vagyunk buták
Tudom, elég furán hangzik, de az edukáció hiánya, valamint a régi téves berögződések miatt még a mai napig sokan hajlamosak a testi fogyatékosságot összekapcsolni az értelmi sérültséggel, vagy az intelligencia hiányával. Különbözőek vagyunk, ki ilyen, ki olyan, de valaki nem lesz attól még unintelligens, mert kerekesszékben ül. Sőt, egy értelmileg akadályozott ember is lehet kiemelkedő valamiben, tehetséges és elképesztően okos.
Volt, aki egyszer megkérdezte tőlem, hogy tudok-e olvasni (akkor már felnőtt voltam, és elmondtam neki, hogy igen, 5 évesen tanultam meg); pontosan ezért nem lehet erről a témáról eleget beszélni.
3. Tudunk főzni
Természetesen nem mindenki, viszont ha szeretünk, még ha kicsit több energia-, és időbefektetéssel is, de megoldjuk.
4. Nem érjük be kevesebbel
Legyen szó olyan munkáról, ami messze nem felel meg az elvárásainknak és nem tudunk benne kiteljesedni, vagy egy szerelmi kapcsolatról, amikor olyan párt választunk, akiről tudjuk, hogy nem hozzánk való, a legtöbbünk nem éri be kevesebbel. Miért is kellene?
5. A szerszámkészlet ugyanolyan alapeleme a táskánknak, mint a szempillaspirál
Bizony, mert minden eshetőségre fel kell készülni. Defekt, csapágykopás, kiskerékre tekeredett haj, tönkrement fék - vannak helyzetek, amikor azonnal cselekedni kell. Ha pedig épp nincs a közelben egy szerviz (és az esetek többségében nincs), akkor bizony kénytelenek vagyunk előkapni a csavarhúzót és a villáskulcsot, és magunk megjavítani a kerekesszékünket. Még ha közben le is törik a körmünk…
6. Semmit nem kell kompenzálnunk
Ebben annyi igazság azért van, hogy mivel nem tudunk fizikai munkát végezni, ezért a tudásunkra kell támaszkodnunk. Ergo ha sikeres karriert szeretnénk, akkor többet kell tanulnunk. Ugyanakkor sokan azt hiszik - még maguk a kerekesszékesek is néha -, hogy “jobb” barátnak, odaadóbb partnernek, alázatosabb gyereke a szüleikek kell lenniük ahhoz, hogy “kompenzálják” a hiányosságukat. Én hiszek abban, hogy semmi szükség erre, mert így is teljes emberek vagyunk, és tudom, hogy szerencsére több sorstársam is hasonlóképpen vélekedik.
7. Nem vagyunk jobb emberek attól, mert fogyatékossággal élünk
Nagyon érdekes ez a jelenség: mi, emberek mindenáron szeretnék megőrizni az igazságos világba vetett hitünket. Amikor igazságtalanság történik, vagyis azt látjuk, hogy valaki hátrányból indul az életben és komoly nehézségei vannak, akkor jól esik abban hinni, hogy valamiben kárpótolta őt az élet, például kedvezőbb anyagi helyzetben van, vagy több jó tulajdonsággal lett megáldva.
Ez még így többnyire rendben is lenne, viszont sokak úgy gondolják, “hiányosak vagyunk” (például nem tudunk járni), viszont sokkal kedvesebb és odaadóbbak tudunk lenni, mint az ép emberek. Egy versben olvastam egyszer, hogy „úgy szeretünk, mint senki más”. Sajnos el kell keserítenem mindenkit: ez nincs így, hanem épp ellenkezőleg, úgy szeretünk, vagy éppen nem szeretünk, mint mindenki más.
