A kutyák jobban hallgatnak a nőkre, és már a tudományos okát is tudjuk
Minden állatbarát számára fontos, hogy a házikedvencével összhangban legyen, a kutyatulajdonosoknál pedig különösen fontos szerepet kap a nevelés. A kutyus az elsődleges gazdájára hallgat, de azt tudtad például, hogy a nők nagyobb eséllyel tudják elérni, hogy kedvencük szót fogadjon nekik? Mondjuk is, miért!
Ezeket láttad már?
A tudomány szerint a nőkre sokkal inkább hallgatnak a kutyusok, mint a férfiakra, ennek pedig biológiai oka van. MRI vizsgálatok kimutatták, hogy az állat agya erőteljesebben reagál egy nő általi beszédre, ez pedig megmagyarázhatja, hogy a nők miért lehetnek hatékonyabb kutyakiképzők. A főbb pontok ebben az esetben a hangszín, a hanglejtés és a hangmagasság, és - ahogy a kisbabák esetében is - a női hang a kutyák számára igazi “zene a fülnek.”
Folyamatosan változik a nyelvünk
Köztudott, hogy beszédünk a körülmények hatására folyamatosan változik. Máshogy kommunikálunk, ha a főnökünknek vagy a munkatársainknak mondunk valamit, változik a “nyelvünk” a barátaink és a családtagjaink társaságában, és különbözőképpen fejezzük ki magunkat akkor is, ha idegenekkel kell szóba elegyednünk. Van még egy különleges kommunikációs módunk, ez pedig akkor fordul elő, amikor egy kisbabához, gyerekhez vagy állathoz szólunk.
Amit mi "gügyögésnek" hívunk
A Psychology Today szerzője megosztott egy személyes történetét, amikor egy ismerősét hallotta beszélni. Akkor még nem ért be a szobába, így nem tudhatta, kivel folyik a “társalgás”, de már messziről kitalálta, hogy a barátnője vagy egy babához, vagy pedig egy kisállathoz beszél. „Magasabbra emelte a hangját, és dallamos ritmusban mondta ki a szavakat” - írja a cikkben. „Amikor felé néztem, láttam, hogy egy krémszínű pomerániai spiccet tart a kezében, és ő az, akire ez a kiáradó szeretet irányul. Valószínűleg észre sem vette, hogy a beszéde eltér a ‘normálistól’” - mesélte.
Dallamosabban beszélünk
Amikor az ő társaságukba kerülünk, hajlamosabbak vagyunk magasabb hangszínre váltani, és dallamosan, sok harmóniaváltással és ismétléssel beszélni. Technikailag a verbális kommunikációnak ezt a formáját "csecsemő irányzatú beszédnek", más néven babanyelvnek nevezik. Az elnevezés onnan ered, hogy az anyák általában ezt a nyelvet használják, amikor kisgyermekeikkel beszélnek. Az 1980-as években Kathy Hirsh-Pasek és Rebecca Treiman pszichológusok szerint a nyelv, amelyet a házikedvencünkkel való beszélgetés során használunk, nagyon hasonlít a babanyelvhez. Hivatalosan "kutya által irányított beszédnek" hívják; ehelyett azonban kicsit játékosabb nevet választottak neki: "Doggerel"-nek nevezték el.
Neurológiai ok áll a háttérben
Gergely Anna és az ELTE kutatócsoportja fMRI (funkcionális mágneses rezonancia képalkotás) 19 kutya agytevékenységét vizsgálta, az adatokból pedig kiderült, hogy az eb agyának bal oldalán vannak olyan régiók, amelyek speciálisak. Ezek az agyterületek jobban reagáltak a kutyák és csecsemők által irányított beszédre, mint a normál felnőttek által irányított beszédre. Tehát ez egy neurális bizonyíték, amely azt bizonyítja, hogy a kutyák agya, csakúgy, mint a kisbabáké, pontosan olyan speciális beszédmintákra van hangolva, mint amilyeneket az emberek általában feléjük irányítanak.
A női hangra jobban hangolódik
Sokan észrevették, hogy a kutyakiképzők túlnyomó többsége nő, és egészen elképesztő, milyen jó eredményeket érnek el az engedelmességi versenyeken. A vizsgálatok alapján tehát úgy tűnik, hogy annak oka, hogy a nők jobb oktatók lehetnek, nem kizárólag abból fakad, hogy kedvesebb, figyelmesebb tanárok, hanem abból is, hogy a kutyák agya könnyebben ráhangolódik egy női hangra, különösen akkor, ha a kiképző babanyelven vagy kutyanyelven beszél hozzá.
Ebből is látható, hogy a kutyák engedelmessége a nők felé egyáltalán nem jelenti azt, hogy a férfiak kevésbé lennének jó gazdik, hanem egész egyszerűen csak máshogy működik az agyuk. Az ebek kiképzésével kapcsolatban azonban az is tény, hogy a katonai, rendőrségi vagy drogkereső kutyák esetében a férfi trénerek érnek el kiemelkedőbb eredményeket.
Forrás: psychologytoday.com
