előfizetésem
Hírlevél
Egy debreceni panelból költöztek vidékre, nehéz volt, de így lett teljes az életük
Néhány évvel ezelőtt, amikor Bettina a nyüzsgő városból egy kis faluba költözött, még a főzéssel is hadilábon állt. Mára azonban traktort vezet, állatok százai veszik körül, sőt, a férjével egy innovatív vállalkozásba is belekezdtek.
Ha négy évvel ezelőtt ültünk volna le beszélgetni Bettinával, akkor valószínűleg egy krémes lattét szürcsöltünk volna Debrecen belvárosának egyik felkapott kávézójában, és egy egészen más embert ismertem volna meg. Most azonban a háttérzajt kakaskukorékolás, kutyaugatás és kacsák hápogása adja, miközben egy igazi falusi világ tárul fel előttem, ahogy társalogni kezdünk. A háromgyermekes édesanya története azonban korántsem a szokványos „városból vidékre” költözés sablonját követi, és nem egy idealizált álomélet beteljesüléséről szól.
Hanem egy nagyon is valóságos átalakulásról, amelyben a fiatal anyuka kénytelen volt újradefiniálni önmagát, és a kezdeti nehézségek, kudarcok ellenére végül megtalálta a helyét egy számára addig teljesen ismeretlen világban.
Az elképzelés és a kőkemény valóság
„Én Debrecen központjában nőttem fel, és igazi „panelgyerek” voltam, ha lehetett délig aludtam, élveztem a városi életet, és aránylag kevés felelősséget vállaltam. Aztán dolgozni kezdtem, majd megszületett az első gyermekem, de a házasságom válással végződött, és ekkor teljesen újra kellett építenem az életem. Mindez a gondolkozásomat is nagyban megváltoztatta.
Később a második férjemmel többször felmerült a vidékre költözés ötlete, ami aztán a covid-járvány alatt vált konkrét döntéssé, mikor be voltunk zárva két kicsi gyerekkel egy 46 négyzetméteres albérletbe. Végül a vágyunk 2022-ben teljesült, és jelenleg 1800 négyzetméteren élünk és gazdálkodunk” – kezdi történetét Gágosné Pataky Bettina, a Mártonka néni csibéi alapítója.
„A vidéki élet lehetőséget teremtett arra, hogy megtaláljam önmagamat”
A vidéki élet vonzónak tűnt, ám amikor a család 2022-ben megérkezett Fülöpre, a falusi világ egészen más arcát mutatja. Egy olyan életforma várta őket, amiben mindent újra kellett tanulniuk, hiszen a város kényelmében sok dolog magától értetődő, és pillanatok alatt elérhető bármi, amire szükség lehet. Egy kis faluban azonban nincsenek estig nyitva tartó boltok, kifőzdék és éttermek, és az is kérdéses, hogy egyáltalán kijön-e a szerelő, ha elromlik valami.
A család számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy itt másfajta szemléletre, sokkal jobb szervezettségre és nagyfokú önállóságra van szükség. Bettinának meg kellett tanulnia főzni, kenyeret sütni, mindent előre megtervezni, és szigorú rendszert vinni a hétköznapokba. Mindemellett az állattartással és a gazdálkodással egyből a mélyvízbe ugrottak.
Egy új élet kezdete: az első jószágok
„Amikor átvettük az ingatlant, tartoztak hozzá melléképületek, ahol korábban tyúkokat és kiscsérkéket tartottak, így a baromfitenyésztés adta magát. Mivel én korábban egy állatgyógyszertárban dolgoztam, azt hittem, hogy könnyű dolgom lesz. Az állatorvosokkal, telepvezetőkkel, gazdákkal elég jó viszonyt ápoltam, és sok útmutatást kaptam, tehát valamennyi elméleti tudással rendelkeztem. De rá kellett jönnöm, hogy baromfitartás a gyakorlatban egészen más.
Ráadásul én nem voltam fizikai munkákhoz szokva, így például ahhoz rendesen ki kellett lépnem a komfortzónámból, hogy kiganajozzak az állatok alatt. De az is nagyon megviselt, ha elhullott az egyik jószág, vagy ha mondjuk elvitte a róka. Én egyébként nem is tudom a saját állataimat megenni, nem visz rá a lélek” – mondja Bettina, akinek erős személyes kötődése is van az állatokhoz, és valódi figyelemmel, gondoskodással fordul feléjük.
A kezdeti nehézségek azonban nem törték le az elhatározását, inkább tanulásra motiválták.
Elvégezte az aranykalászos gazda képzést, szakmai közösségekhez csatlakozott, konferenciákra járt, elkezdte elsajátítani az állatjóléti referens képzés anyagát, és a saját tapasztalataiból is építkezett. Közben a család álla tállománya is gyarapodott, és ma már legalább száz jószág található a kis gazdaságban: tyúkok, kacsák, fürjek, emuk, sünök, kutyák és macskák népesítik be az udvart. Bettina az évek során gyakorlott gazdálkodóvá vált, és ma már edukációs szerepet is vállal: blogbejegyzéseket ír, és egy online csoportot is létrehozott.
Ebben a támogató közösségben ő és más tapasztalt gazdák tanácsokkal, információkkal, kutatási eredményekkel segítik egymást és a kezdő állattartókat. „Túl kellett lépnem a saját korlátaimon, de az apró sikerek motiváltak, hogy igen, én ezt is meg tudom csinálni. Aztán az ember eljut arra a pontra, hogy az önmagáról alkotott képe is megváltozik, hiszen én magam sem gondoltam volna, hogy mondjuk valaha traktort fogok vezetni. De nekünk itt alapjaiban kellett újraépítenünk az életünket. Ráadásul a két gyermekünk mellé megérkezett a harmadik babánk is, tehát minden nap volt egy újabb cél és feladat, ami vitt folyamatosan előre.”
Gyermekkönyvet ihletett a falusi gazdaság
Ugyanakkor Bettinával a keserű valóság is szembejött, mégpedig, hogy falun szinte lehetetlen olyan munkát találni, amit három kicsi gyermek mellett végezhetne, a városba bejárás pedig teljesen elviszi a napot. Hiába keresett lehetőségeket, éveken keresztül nem jutott semmire, eközben a család egyre inkább az önellátás irányába fordult, és az állattartás, a zöldségtermesztés még fontosabbá vált számukra. Közben az édesanya azt is felismerte, hogy ez az életforma jóval egészségesebb és élhetőbb a gyermekeinek. A kicsik kapcsolódása a természethez nagy inspirációt jelentett számára, és hamarosan megszületett Marci csibe története.
„A fejembe vettem, hogy a saját családom példáján keresztül fogom népszerűsíteni a háztáji állattartást, és írok egy gyerekkönyvet a témában. Hiszen sokunk számára fontos a fenntarthatóság és a tudatos életmód, és én hiszek abban, hogy ezt gyermekkorban kell elkezdeni. Ráadásul a saját tojásnál, a saját kertnél, a saját munkánknál nincsen értékesebb. Szerencsére azt látom, hogy sok család érdeklődik a keltetés és baromfitartás iránt, ám ez alaptudás nélkül nem megy.
Ezért végül két könyvem is született, az egyik a Marci csibe nagy kalandja- Keltess velünk! ami a gyermekek nyelvén szól, és abban segít, hogy a természet körforgását a legkisebbek is megértsék. A másik a Mi volt előbb; a tyúk vagy a tojás? egy e-book és hangoskönyv, amely azokhoz a felnőttekhez szól, akik szeretnének közelebb kerülni a természethez, a valódi értékekhez, de már nem tradíció náluk a baromfitartás. Ez egy szakmailag hiteles útmutató, aminek a segítségével sikeresen el lehet indulni ebbe az irányba” – meséli lelkesen.
Bettinának az is fontos volt, hogy könyveinek illusztrálására egy másik édesanyát kérjen fel. Nemrég indult családi vállalkozásukban is igyekeznek anyukának munkalehetőséget biztosítani, hiszen pontosan tudják, hogy milyen nehézségekkel küzdenek a kisgyermekes szülők a munkaerőpiacon. Az e-book már online elérhető, de gyermekkönyv a Farmer-Expón fog debütálni idén augusztusban, ahol Bettina és férje, Márton innovatív fejlesztésüket is bemutatják majd a nagyközönségnek.
Az édesanya ugyanis időközben eljutott az álláskereséstől a cégalapításig, és ma már nemcsak baromfit, hanem legyeket is tenyészt. Családi vállalkozásukban fekete katonalégy lárvából állítanak elő rovarfehérje takarmányalapanyagot, valamint rovartrágyát.
A természettel való kapcsolódás az idegrendszeredre is hat, ezért jó, ha sokat tartózkodsz vidéken vagy a szabadban
Fenntartható ötletből családi vállalkozás
„Számunkra mindig fontos volt az állatjólét növelése és a környezeti terhelés csökkentése, mert a modern telepi nézeteket követjük. A tyúkoknak nem elég a kukorica meg a búza, a megfelelő fehérjebevitelre is szükségük van, amihez legtöbbször szóját használnak. Ezzel azonban nekünk rengeteg bajunk volt az importfüggőségtől kezdve a negatív környezeti hatásokig. Ezért megpróbáltunk alternatívát keresni, mert az elveinkkel nem fér össze, hogy ha egy egészség- és környezettudatos életvitelt képviselünk, akkor szójával tápláljuk az állatainkat” – mondja határozottan Bettina.
Így találtak rá a fekete katonalégy lárvára, és ahogy elmélyültek a témában, egyből tudták, hogy ez az, amit keresnek. „Elkezdtük a saját állatainknak adni ezt a takarmányt, és a változás elképesztő volt: a tyúkjaink egészségesebbek lettek, nőtt a vitalitásuk, szebb lett a tollazatuk, és nemcsak több tojást raknak, hanem a tojások minősége is rengeteget változott”. Később a légylárvában rejlő üzleti lehetőséget is felfedezték, és maguk kezdték tenyészteni a rovarokat.
Mostanra pedig már egy saját üzemet is kialakítottak, ahol fekete katonalégy-lárvából olyan takarmányalapanyagot állítanak elő, ami fenntartható, adalékanyag-, vegyszer- és GMO mentes. Az előállítás nem jár szemétterheléssel, sőt a gyártás melléktermékeként egy tápanyagban gazdag rovartrágya keletkezik, ami gazdagítja a talajt és kiváló alternatívája a műtrágyának.
„Sokaktól már a kiköltözés előtt megkaptuk, hogy nem vagyunk normálisak, tiszta hülyeség amit csinálunk, és nem fog sikerülni a vidéki élet. Hát, még akkor milyen reakciókkal találkoztunk, amikor beköltöztek hozzánk a fekete katonalegyek, melyekből ma már több mint tízezret tartunk, és rájuk épül a családi vállalkozásunk. Amúgy tényleg nem vagyunk normálisak, hogy még ezt is a nyakunkba vettük, hiszen a napjaink így is sokszor egy túlélő show-ra hasonlítanak.
De szerintem nem is kell mindenkinek normálisnak lenni, hiszen az átlagostól eltérő gondolkozásból születnek a forradalmi ötletek” – mondja Bettina nevetve. Persze a megvalósítás rengeteg utánajárást, engedélyeztetést és szakmai egyeztetést igényelt. Ráadásul Bettina férje, Márton egy sajátos, új technológiát fejlesztett ki, amit hazánkban kizárólag ők alkalmaznak, és az eljárást most szabadalmaztatják.
A párnak rengeteg új terve van a jövőre, és bíznak benne, hogy termékeiket sikerül jól pozícionálni a piacon. A kihívásokkal és buktatókkal induló újrakezdés tehát mára egy tudatosan felépített, értékteremtő életformává vált. Sikertörténetük pedig azt bizonyítja,
a komfortzónán túl nemcsak nehézségek, hanem valódi lehetőségek is várhatnak ránk.
