előfizetésem
Hírlevél
Itt minden működik, de ennek meg is van az ára: ilyen az élet magyar szemmel Svájcban
A Svájcban élő magyarok többsége egyetért abban, hogy az alpesi ország nem olcsó, ugyanakkor a magas fizetések, a kiszámítható rendszer, valamint a kiváló közszolgáltatások miatt sokak számára még így is vonzó célpont. De vajon mennyibe kerül a mindennapi élet, milyen a bevásárlás, és mire számíthat az, aki Svájcba költözne? Erről olyan magyarokkal beszéltem, akik között van, aki hét éve él az országban.
Idén harmadik alkalommal járom meg autóval a Magyarország-Svájc távot, és talán most először nem sokkolódom le mindenen, amikor fizetni kell. Részben azért, mert kezdem „megszokni” az itteni helyzetet, részben pedig azért, mert bár itt is mentek fel az árak, nem olyan mértékben, mint Magyarországon. Így például, ha a Lidlre vagy az Aldira esik a választásom, akkor nem igazán van akkora hatalmas különbség az árakat illetően, mint azt elsőre gondolná az ember.
Persze nem véletlen, hogy amikor Svájcról beszélünk, akkor mindenkinek az jut eszébe először: mennyire drága. Az itt élő magyarok szerint ez valóban igaz, de önmagában félrevezető csak ezt nézni. Az biztos, hogy egy átlagos bevásárlásért sokszor másfélszer, esetleg kétszer annyit kell fizetni, mint itthon, ha jó helyen vásárol az ember, akkor azért ez is jelentősen csökkenthető. Ráadásul nem minden drágább, mint a hazai üzletekben. Bizonyos termékekért sokkal, másokért kevésbé, míg vannak, amikért szinte ugyan annyit kérnek el a helyi boltokban.
Egy Spanyolországban élő magyar elárulta, mennyibe kerül az élet odakint a hazai viszonyokhoz képest
Ehhez azonban hozzátartozik, hogy a bérek is egészen más szinten vannak. Ha valaki svájci fizetésből él, akkor a legtöbb alapvető kiadás jól tervezhető, csak meg kell tanulni tudatosan gazdálkodni. A minimálbér Genf környékén a legmagasabb - hiszen kantononként eltérő fizetést kapnak az emberek. A francia határ melletti településen havi körülbelül 4000 frankot visznek haza a dolgozók, ami olyan 1,7 millió forintnak megfelelő összeg. Ezt Zürich követi a maga 1,6 milliójával, ugyanez Bázel környékén 1,4 millió forint, míg Ticino kantonban ez már csak 1,3 millió forint.
De ezek csak a minimálbérek. Ha például egy IT szektorban dolgozó személyről van szó, ő akár 3,3-3,4 millió forintnyi összegnek megfelelő frankot is megkereshet. Ezzel szemben a szakorvosok könnyen megkereshetik akár a 150 ezer frankot, ami közel 5 millió forintot jelent.
Természetesen a legnagyobb kiadást itt is minden családnál a lakhatás jelenti. Egy két-három szobás lakás bérleti díja egyes városokban elérheti a havi 2-3000 svájci frankot, miközben az egészségbiztosítás szintén kötelező, ami személyenként akár több száz frankos költséget jelenthet havi szinten.
Ennek ellenére volt érdekes megtudni, hogy bizony létezik a turizmus egy igazán érdekes ága: „Hiába keresünk többet, a helyi magyarok folyamatosan szerveznek kirándulásokat Magyarországra. Ennek lényege, hogy összebeszélnek, majd visszautaznak Magyarországra fogorvoshoz, majd néhány napot itt töltenek, csobbannak egyet a Balatonban, és mennek vissza Svájcba élni az életüket.” - mesélte egy kint élő magyar.
Az ellátás ugyanis rendkívül sokba kerül. Hiába az egészségbiztosítás, sok esetben ugyanúgy kell önrészt fizetni, ami elérheti az 1000-1500 frankot is. Ebből már meg lehet fordulni Magyarországra, elmenni fogorvoshoz, találkozni a családdal, fürdeni egyet és hazautazni.
Külföldön élő magyarokat kérdeztünk: vajon hazajönnének a kormányváltás után?
Bevásárlás: magasabb árak, magasabb minőség
Az évek alatt rájöttem, hogy bár egy bevásárlás lehet, hogy nem az én pénztárcámnak való, és ha még valamelyik német hipermarket láncot is választom, akkor is valamivel drágább lesz - a minőség megfizethetetlen. A helyi termékek - sajtok, sonkák, tejek, kenyerek, húsok - olyan ízűek, mint amire 20 évvel ezelőttről emlékszem otthonról. A sajt és a tej látott tehenet, a tehén látott napfényt és legelőt, sőt, a kenyér sem feltétlenül van tele E-számokkal.
Emellett a zöldségek és a gyümölcsök egy része bár nem helyi, a legtöbb olasz földről érkezik, és nem félérett formában. Rendkívül szépek, ízletesek, és bár némelyik különösen drága, érdemes lesni az akciókat, hogy mindent ki tudj próbálni. A helyiek egy része persze szintén kedvezményekre vadászik - amikből amúgy nincsen hiány -, de nem feltétlenül vannak rászorulva.
Amikor minden nyáron ellátogatok az egyik legjobb barátnőmhöz Zürichbe, akkor gyakran megyünk közösen vásárolni. Érdekes látni, hogy mind ő, mind pedig a legtöbb ember nyugodtan tolja a bevásárlókocsit, nem aggódik, hogy valami egy frankkal többe kerül, ha az minőségi. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb termék bio.
„Itt figyelnek a minőségre. Mi a legtöbbször bio zöldségeket és gyümölcsöket veszünk. Gyakran megyünk el a környékre epret szedni, de van hasonló lehetőség alma, áfonya és egyéb finomság kapcsán is. Szeretjük ezeket a programokat, mert kikapcsolnak bennünket, ráadásul tudjuk, hogy mi és honnan kerül az asztalunkra.”
Hozzá kell tenni, hogy egy másik barátnőm szerint a határ mentén élők gyakran járnak át vásárolni Franciaországba vagy Németországba, mert ott jóval alacsonyabbak az élelmiszerárak. Emőke szerint mindenhol megvannak a nehézségek, és bár itt valóban több a lehetőség, magasabbak a fizetések, de a svájciak tudatosak - főleg, ha vásárlásról van szó.
Ha viszont nem szupermarketben szerzi be az ember a dolgokat, hanem beülne egyet reggelizni egy kávézóba vagy pékségbe, akkor garantáltan meg fog lepődni. Amikor itt vagyok, gyakran járunk el ilyen helyekre - ahogy a legtöbb helyi is -, de aki ide költözik, annak számolnia kell azzal, hogy egy kávé vagy egy brunch minimum kétszer annyiba kerül, mint Magyarországon.
Én általában leegyszerűsítem a dolgokat, nem is nagyon vagyok éhes reggelente, de egy croissant is legalább 1500-2000 forintnak megfelelő svájci frank, egy kávé pedig 3000 forint körül mozog. Bár tény, hogy most már Budapesten is vannak helyek, ahol hasonlóak az árak, ha például egy salátát vagy egy szendvicset szeretne enni az ember az olyan 9000-12.000 forint között áll meg. És ez még mindig nem egy étterem.
Ezzel kapcsolatban fontos megemlíteni, hogy nem véletlen, hogy ennyire drágák a szolgáltatások. „A helyi kormány azt vallja, hogy mindenkinek megjár a tisztességes bér, amiből tud félretenni vagy utazni. Tulajdonképpen azt fizetjük meg ezekkel az árakkal, hogy az adott felszolgáló vagy szakács is ugyanazon a színvonalon tudjon élni, mint bárki más.”
Éttermek helyett inkább otthon főznek
Egyik svájci magyar ismerősömtől sem láttam vagy hallottam, hogy gyakran járnának étterembe. Még a munkahelyi ebéd csak-csak, de általánosságban a legtöbben otthon főznek. A vendéglátás ugyanis - ahogy fent is írtam - nagyon drága szolgáltatás ebben az országban.
Egy egyszerű ebéd is könnyen kerülhet 14-15 ezer forintba, míg egy vacsora két főre italokkal akár 40-45 ezer forint fölé is emelkedhet.
„Mi általában itthon reggelizünk, este főzünk és legtöbbször abból viszünk másnap ebédre. Nem azért, mert nem engedhetnénk meg magunknak az éttermet, hanem mert egyszerűen nem éri meg minden héten kint enni.” Az említett 40 ezer forintnak megfelelő összeg ugyanis itt is rengeteg pénz, ha bevásárlásról van szó. Abból már akár egy hétre is meg lehet főzni, így keveseknek éri meg rendszeresen kijárni.
Hozzá kell tenni, hogy a svájci gasztronómia sokkal több, mint a sajtfondü vagy a raclette. A különböző kantonoknak saját hagyományos ételeik vannak, miközben az ország rendkívül nemzetközi, így szinte minden világkonyha megtalálható benne. „Itt nálunk fent az észak-nyugati részen nagy hatása van a francia konyhának, lent délen inkább az olasz a jellemző, míg Zürich környékén elég vegyes a felhozatal - sok az ázsiai konyha, de tulajdonképpen bármit meg lehet kóstolni.”
A kigondolt összeg négyszeresével érdemes számolni, ha külföldre költözést tervezel
Pontosság és kiszámíthatóság
A svájci mindennapok egyik fő előnye, hogy minden jól szervezett. „A villamos és a vonat mindig időben érkezik, az ügyintézés átlátható, az emberek pedig betartják a szabályokat.” Utóbbi nem azért történik, mert félnek a büntetésektől, hanem mert itt így szokás. „Én Zürichben három év alatt kettő ellenőrrel találkoztam a tömegközlekedésen.”
Nem kell tehát folyamatosan nézni, hogy az emberek vettek-e jegyet vagy sem a villamosra, mert itt mindenki tisztességes bért kap, amiből ki tudja fizetni az adott tömegközlekedésre a napi vagy havi jegyet, bérletet. Ehhez tartozik még hozzá a tisztaság és a rendezettség, amely szinte minden települések szembetűnő. A szelektív hulladékgyűjtés a mindennapok szerves része, és a lakók is nagy figyelmet fordítanak a környezetükre.
Nekem konkrétan három látogatásomba telt, mire nagyjából megjegyeztem, hogy melyik szemetet, melyik kukába kell dobni - hogyan és milyen formában. Persze minden tanulható, de tény, hogy ha valaki itt szeretne letelepedni, akkor ilyen apróságokkal is sokat kell foglalkoznia.
Nem könnyű beilleszkedni
Emlékszem, amikor a barátnőm négy évvel ezelőtt kiköltözött a párjával, akkor sokat említette, hogy mennyire nehéz beilleszkedni. A svájciak bár udvariasak, nagyon visszafogottak, talán túlzottan is - főleg magyar szemmel. „Nem arról van szó, hogy barátságtalanok lennének, egyszerűen idő kell nekik ahhoz, hogy egy kicsit jobban megismerjenek. A szomszédok is kedvesek, de nem fognak áthívni egy hét után kávézni” - mesélte Emőke, akinek több magyar barátja él a környéken, akikkel folyamatosan tartja a kapcsolatot. Úgy véli, hogy mi a svájciakhoz képest olaszos életformát élünk, pörgünk és barátkozni szeretnénk - ők viszont nem.
A másik fő probléma a nyelv, ami komoly kihívás lehet. Bár sokan beszélnek angolul, a mindennapi életben nagy előnyt jelent a svájci német, a francia és az olasz nyelvtudás. Bernben például a francia, a német és az angol kell, hogy boldoguljon az ember, Zürichben az angol és német, míg a déli részen inkább az olasz, a német és az angol jelenthet segítséget.
A probléma inkább az, hogy hiába beszél valaki németül, nem feltétlenül fogja magát megértetni a helyiekkel. Anno évekkel ezelőtt, mikor először jártam itt, azt gondoltam, hogy nem felejtettem még olyan sokat, és simán menni fog a kommunikáció. Nos, a svájciak tisztában vannak vele, ha valaki tud is németül, az nem olyan lesz, mint az ő helyi nyelvjárásuk, így nem vesződnek vele - azonnal angolra váltanak. Néhány szót már sikerült megjegyeznem, de összességében nem töröm már magam azon, hogy németül rendeljek vagy beszéljek, mert felesleges.
Emőke például a mai napig elfárad, ha egy egész nap kell németül beszélnie, pedig hét éve él az országban, de még mindig nehezen érti a különböző katonokból érkező helyiek szóhasználatát.
„Egy kis ékszerdobozban találtunk új otthonra Luxemburgban”
Mire számítson, aki Svájcba költözne?
Nagyon nem egyszerű folyamat, hiszen szinte csak akkor telepedhetsz itt le, ha van egy állásod az országban. Lakást sem bérelhetsz, ha nem itt dolgozol, és még megannyi nehézség vár azokra, akik úgy döntenek, hogy az alpesi régióban képzelik el a jövőjüket. „Svájc fantasztikus ország, de nem való mindenkinek. Nagyon fegyelmezett életet kíván, és a költségekkel is számolni kell. De cserébe jár a biztonság, a nyugalom, valamint a kiszámíthatóság. Itt minden működik, de ennek meg is kérik az árát.”
Nem szabad kizárólag a fizetéseket nézni. Nem szabad csak a hatalmas lehetőséget látni. Mérlegelni kell. Ha például van itt egy állásod, majd felmondasz, akkor nem jár munkanélküli segély. Ha viszont lejár a szerződésed vagy elküldenek, akkor akár 400 munkanapig is kaphatsz pénzt, hogy megtaláld a tökéletes következő munkádat. Ehhez például minimum egy éves munkaviszonyra van szükség.
De ott van egy másik tény, hogy egy autót fenntartani sem egyszerű. Sok költséget kíván, a parkolás iszonyat drága - mindenhol kell fizetni -, de nagyobb városokban nem is éri meg, mert viszonylag nagy dugók ki tudnak alakulni. Ha viszont nincs autót, akkor a tömegközlekedésre költesz többet - mind időben, mind pénzben. Emőke májusban mondott fel, augusztusban kezd az új helyén, ami a lakásától autóval 25 perc lenne, de vonattal egy órát fog utazni oda, majd ugyanennyit este vissza.
A távolságok nem nagyok, de mégis rengeteg időt elvesz a közlekedés, hiszen nem igazán vannak nagyobb városok.
Svájcban inkább kisebb településeken élnek az emberek, amik nem feltétlenül Zürich vagy Bern közelében helyezkednek el. Ez szintén egy olyan tény, ami fontos lehet, ha valaki itt vállal munkát. Aki azonban megfelelő anyagi háttérrel rendelkezik, biztos munkalehetőséggel, annak ez az ország hosszú távon kiváló életminőséget kínálhat. Az első hónapokban azonban türelmesnek kell lenni - a lakáskeresés, az adminisztráció, a beilleszkedés sokszor lassabb folyamat, mint elsőre gondolnánk.
